A szív és az elme barlangjának legmélyén

Tom Kenyon egyik kedvenc tanítóm és médiumom, már több könyvéből idéztem nektek, amiket csatornázás útján kapott magasabb dimenziókból. Évente egyszer vagy kétszer szokott személyesen workshopokat tartani, és a honlapján az alábbiakat írja azok számára, akik nem tudnak személyesen ellátogatni a workshopjára, hanem saját erőből próbálnak kapcsolódni a magasabb dimenziók tudatosságához. Nekik azt ajánlja, hogy meditáljanak az alábbi húsz aforizmán, melyek a kaput jelentik a magasabb tudatosság felé, illetve vagy ezzel párhuzamosan hallgasság a felvételeit, melyekből sokat a honlapján is elérhetővé tett. 

/A "kiva" kifejezés egyébként a pueblo indiánok szerartáshelyeinek a neve, melybe félrevonultak meditálni és szertartásokat végezni. Kör alakú, félig földbe vájt kunyhót kell elképzelni, melynek a közepén égett a szertűz. Ebben a szent térben kapták meg az üzeneteket a Nagy Szellemtől./

A szív és az elme Kivája

/Tom Kenyon/

A szív és az elme kivájában láthatatlan ritmusok vannak.

Néha a földet aszály sújtja, amit nagyon nehezen tudunk túlélni.

Néha az édes, váratlan eső áldásként hull alá a mennyei világokból, és hirtelen a látszólag meddő szív sivatagos talaját nyíló virágok borítják be, a levegőt pedig az új élet édessége árasztja el.

De a halál és újjászületés körforgása csupán a kiva határtalan és rejtelmes ritmusának egy szelete.

Azok számára, akik mélyebbre néznek a saját belső szenvedésük káprázatában, van egy csendes hely, mely rejtve van a világ elől.

Barlangként bújik meg a belső szív legmélyebb kamrájában, és a horizont széléig nyúlik, addig a rejtelmes helyig, ahol a föld és az ég ellentétes erői szembetalálkoznak.

Nagyon kevés ember fedezi fel a saját belső szívét, mert az elménknek csendesnek és nyugodtnak kell lennie, hogy ide beléphessünk.

Itt, az elménk horizontjának a szélén keletkeznek az örömeink és a bánatunk, melyeket a a sztratoszférát ostromló napkitörések forgataga, valamint a csillagok álmainak suttogása táplál, mely az ismert és ismeretlen univerzum legtávolabbi sarkai felől érkezik.

Ugyancsak itt, a szív és az elme rejtett kivájában áramlanak hozzánk a Föld mélyében alvó magok új álmainak suttogásai, melyek arra törekszenek, hogy felébresszenek bennünket az álmunkból.

A Mennyből és a Földből eredő erők keringő örvénye mindenkit elér, aki be mer lépni a szív és az elme kivájába. 

Bár ez a kiva az idők kezdete előtt is létezett és mindig is eredendően tiszta volt és lesz, a bejáratát a saját kezeinkkel és az őseink kezeivel ástuk ki, és a bejáratba zsúfoltuk bele az összes reményünket és félelmünket.

Azt mondják, hogy három alagút tart a kiva felé, de csak a harmadik vezet a kiva méhhez hasonló szívébe. Az első kettő máshová vezet.

Azt az alagutat a legkönnyebb megtalálni, mely a pusztulás és a feledés felé vezet. 

A második a Földtől való megszabaduláshoz vezet és egy féreglyukba torkollik, mely a csillagok felé vezet. 

A harmadik alagutat a legnehezebb megtalálni, és még nehezebb kinyitni. Ennek az alagútnak a bejáratát az őseink világai és álmai zárták le, melyek végignyúlnak a világ összes viszontagságos történelmi korszakán keresztül az idők kezdetéig, amikor maga az Idő is kozmikus kígyóként kúszott ki minden dolog Méhéből. 

Annak, aki azt választja, hogy ezen az alagúton lépbe, meg kell birkóznia a démonaival és az ősei összes démonjával is, mielőtt belepillanthat abba a gyémánt-fénybe, mely az elme legmélyebb kivájából ered. 

Mert azok számára, akik rátalálnak erre a a rejtett alagútra, és felnyitják azt, a szabadság új fajtája születik meg. 

Ebben a szabadságban a Mennyek és a Föld többé nem állnak ellentétben. Minden reményünk és félelmünk átalakul, és az életünk minden látszólagos konfliktusa feloldódik a gyógyítás végtelen folyójából áradó tiszta fény csillogó szivárványaiból, mely mindig a dolgok felszíne alatt húzódik, mely mindig a dolgok felszíne alatt húzódik.

Még a kopár sivatag káprázatában is ott rejlenek a gyógyító vizek és a fény csillogó szivárványai.

Nézz a felszín mögé! Nézz minden dolog felszíne mögé - még az életed legsötétebb megpróbáltatásai közepette is!

Bárcsak mindannyian felébrednénk az álmunkból! 

Bárcsak mindannyian innánk a belül rejlő gyógyító vizekből! 

Bárcsak mindannyian megpillantanánk a fény csillogó szivárványait, melyek minden dologból áradnak!