A félelmek elégetése

A napokban le akartam ülni egy kicsit révülni, és útmutatást kérni egy olyan gyakorlathoz, mely a félelmeinktől való megszabadulásban tud segíteni. A révülés során Huginn, a holló jelent meg először, és egészen közel jött hozzám, annyira, hogy csak a jobb szemét láttam, majd a szeme szinte "beszívott", és rajta keresztül eljutottam egy sötét barlangba, ahol magamat láttam, amint egy meditációt gyakorlok. Ennek a leírását fogom itt most közreadni. Ki fogom próbálni, és javaslom, hogy ti is tegyétek meg, ha van hozzá bátorságotok! :-D

Keress egy barlangot, vagy egy olyan helyet, ahol nincs senki, és teljes sötétség uralkodik akkor is, ha kinyitod a szemedet. Ülj le, és addig bámulj a sötétbe, amíg nem látsz egy átlátszó buborékot magad előtt. jelenítsd meg saját magadat a buborékon belül, és idézd fel mindazokat az élményeket az életedben, melyek erős félelemmel, szorongással, pánikkal töltöttek el. játszd le magad előtt a jeleneteket, és igyekezz minél jobban átélni az érzéseket, de közben végig kívülről szemlélve magadat a jelenetben, ahogy ülsz a barlangban és nézed a buborékot. Amikor minden felidézhető kép lepergett a szemed előtt, vagy olyanok is feljöttek, amikre nem is emlékeztél, akkor képzelj el egy kis fénypontot a buborék közepén, egy szikrát, amelyből lassan egy pislákoló gyertyaláng lesz, majd egy lobogó tűz, mely fokozatosan betölti az egész buborékot, majd kilép belőle, és a barlangot is betölti. Végül a lobogó lángokban hamuvá égnek a képek, a félelmek és a hozzájuk kapcsolódó érzések, és a barlang szétrobban, majd a sötétség teljesen eltűnik, és a Fény gömbje elkezd kiterjedni, fokozatosan magába foglalva az egész Univerzumot és a Világmindenséget. Lebegj a fényben és a nyugalomban, ameddig jólesik, majd engedd el a képet, és térj vissza az Itt és a Most valóságába. 

Haladó változat

Ezt a változatot későbbi gyakorlásra érdemes halasztani, amikor a félelmeinkkel való szembenézés már nem vált ki olyan dermesztő hidegérzetet, és nem akarjuk disszociálni magunkat a megélt élményeinktől, hanem maradéktalanul fel akarjuk dolgozni őket. E második változat végzéséhez nem árt, ha van némi jártasságunk a Belső Tűz meditációban is. 

Amikor elképzeltük a gömböt, és minden lehetséges félelmünket megjelenítettük benne, akkor kezdjük el magunkba szívni az egész gömböt a légzésünkkel együtt. Az a célunk, hogy már ne magunk előtt lássuk a gömböt a sötétben lebegni, hanem azt érezzük, hogy belép a testünkbe és belülről kitölti azt. Ha ezt valóban sikerült végrehajtanunk, akkor az összes félelemérzetet egyszerre éljük át. Ekkor kezdjük a tűz felébresztését, de ne kívül, hanem a köldökünk mögött képzeljük el a kis szikrát a hasüregünkben. Folytassuk a tűz élesztését mindaddig, amíg be nem tölti a testünket, majd a barlangot, majd az Univerzumot és végül mindent. Ahogy tágul a tűzgömb, fokozatosan tisztul finomodik, és átalakul Fénnyé, melyben feloldódunk. A béke és lebegés állapotának elérése jelzi azt, hogy a félelemenergiák elégtek, és sikerült átalakítani őket Fénnyé. Az emléksúlyok levételének ennél a módszerénél az emlékélmény maga nem törlődik, hiszen nem is az a cél, hanem az, hogy tudatosítsuk, feldolgozzuk, és megszűnjön a kondicionáló hatása. Ezen túl már könnyedebben, triggerfolyamatok nélkül tudjuk felidézni ugyanezeket az emlékeket, arra gondolva, hogy mit tanultunk meg belőlük, és hogyan erősítették meg a személyiségünket. 

Amikor mindkét verziót párhuzamosan végignéztem, a kép lassan eltávolodott, és én valahogy kikerültem Huginn szeméből. Az Életfa tövében búcsúztam az erőállataimtól és segítőimtől, megköszönve a segítséget.