Elkövetkezett az elvonulás negyedik napja. Az éjszaka egészen békésen telt, bár a pelék megint rajcsúroztak a szobában, illetve szerintem egy döglött pele is lehet valahol a sarokban, a kacathalmaz alatt, mert minduntalan megcsapja az orromat a dögszag. Éjjel már nem esett, úgy látszik, két nap alatt kieste magát az eső. Csak a falevelekről csöpörészett lefelé a víz. Reggel napsütésre ébredtünk, és ismét böjttel kezdtünk. Most már mindenképpen meg akartuk csinálni az izzasztókunyhó szert, úgyhogy Oguz kiadta a parancsot, hogy kezdjük meg az előkészületeket.
Kihordtuk a pokrócokat a házból, és befedtük a kunyhót, majd a tüzet is előkészítettük, Hoztunk még fát az erdőből, ment a favágás és a fűrészelés. A kövek bekerültek a farakás közepébe, bár én pont lemaradtam a kövek behelyezéséről. De a tűzgyújtásnál már ott voltam, egy kis idő kellett, amíg lángra kaptak a fák, amik kívülről nedvesek voltak az esőzés miatt.
Amikor leégett a tűz, átöltöztünk a kunyhózós ruhába, és felkészültünk a bemenetelre. Én ajánlottam dohányt a hét irány istenei és erői felé, és odatettem a kunyhó tetejére egy medált, amit itt az elvonuláson akartam megszentelni. Körbefüstölőztük magunkat, majd bementünk a kunyhóba. Nagyjából a kunyhó közepe felé ültem, ami meleg hely szokott lenni. De mivel Oguz inkább a bejárathoz közel rakta a köveket, és a kunyhó elég széles is volt, nem volt kibírhatatlan az élmény ott sem. Négy körös volt a kunyhó, jó sok vízzel. Az első kör végén azt láttam, mintha egy kígyó jött volna be a sátorba, a feje a kövek fölött gomolygó gőz volt, a teste pedig a fénycsóva, amelyik az ajtótól a kövekig szűrődött be.
A második körben volt egy szellemutazás, amihez hanyatt feküdtem, hogy jobban tudjak révülni. Jöttek az erőállataim és a tanítóim, köztük Thoth is, akivel újonnan kerültem kapcsolatba a hétvégén. Szép tájakon, hegyeken, tengereken suhantam keresztül, majd egy fénylő, háromszög alakú kapuhoz értem. Átlebegtem a kapunk, és egy lilás fénybe értem, mely azt sugározta: “Megbékélés”. Magamba szívtam ezt a minőséget, és továbbhaladtam. A következő kapun túl éjkék fényvilág várt, mely ezt súgta: “Titkos tudás”. Ebbe is belemerültem. Újabb kapu jött, és világoskék színbe kerültem. “Szabadság” - jött az újabb üzenet, és szárnyaló madarakat láttam a világoskék égben. Újabb kapun haladtam át, és a zöld szín vált uralkodóvá. “Élet” - mindenhová kúszó indák, zöld levelek, papagájok, hernyók és békák alkottak egy trópusi esőerdőt a lecsukott szemeim előtt, az Élet mindent átható mivoltát és erejét mutatva, melybe belekapcsolódva erőt meríthetek belőle.
Újabb kapu, és egy sárga világba kerültem. “Fény” - ezt a minőséget közvetítette felém ez a mindent átjáró, bevilágító sárga napsugár-özön. A fény a lélek tudása, tudatossága, eredendő magasztossága. Újabb kapun haladtam át, és a narancssárga szín vált urralkodóvá. “Hő” - ez volt a minősége. Éreztem, ahogy a Nap felszínén lángol a plazma, és ahogy a Földanya szívében lüktet a magma, az olvadt kőzet, mutatva az anyagban rejlő tüzet légnemű és szilárd állapotában is. Végül beléptünk az utolsó kapun, amely egy vörös világba vezetett. “Tűz, tűz, tűz” - elérkeztünk ez egész elvonulásunk uralkodó minőségéhez, a tűz transzformációs erejéhez, mely elégeti a tisztátalanságokat, és megedzi, nemesíti az acélt és az akaraterőt. Véget ért a kör, és ismét felültem.
Jöttek az újabb kövek, a Nagyapák, újabb imakörök hangzottak el, és sok víz került a kövekre. Négy kör után hirtelen vége lett a szertartásnak, és az emberek elindultak kifelé a kunyhóból. Én még bent maradtam hanyatt fekve, és csukott szemeim előtt nagy madarakat láttam tovaszállni a kékes-sárga égen. Egy idő múlva Oguz szólt, hogy jöjjünk ki a kunyhóból, és gyűljünk a tűz köré. Mielőtt bementünk a kunyhóba, említette, hogy létezik hét körös, hetvenhét köves kunyhó is, most egy olyat is kibírtam volna szerintem. Vagy egy parázsonjárást közvetlenül a kunyhó után, de az nem jött össze ez alkalommal. Nappal nem annyira jó parázson járni, mert nem látszik, hogy mennyire izzik a parázs, esténként meg esett az eső. Éppen ezért az erőállat-tánc is elmaradt. Amikor körbeálltuk a tüzet, Oguz mondta, hogy lezárásképpen ajánljunk fel mindent az Égnek, és én egy égbe vezető parázsszőnyeget vizionáltam, amin felsétáltam.
Eljött az ebéd, majd a pakolás, rendrakás és búcsúzkodás ideje. Vissza a civilizációba! Köszönöm Oguznak és a csapat többi tagjának is a jelenlétet, a közös teret és a megélt élményeket. Folytatjuk az utat!
Kihordtuk a pokrócokat a házból, és befedtük a kunyhót, majd a tüzet is előkészítettük, Hoztunk még fát az erdőből, ment a favágás és a fűrészelés. A kövek bekerültek a farakás közepébe, bár én pont lemaradtam a kövek behelyezéséről. De a tűzgyújtásnál már ott voltam, egy kis idő kellett, amíg lángra kaptak a fák, amik kívülről nedvesek voltak az esőzés miatt.
Amikor leégett a tűz, átöltöztünk a kunyhózós ruhába, és felkészültünk a bemenetelre. Én ajánlottam dohányt a hét irány istenei és erői felé, és odatettem a kunyhó tetejére egy medált, amit itt az elvonuláson akartam megszentelni. Körbefüstölőztük magunkat, majd bementünk a kunyhóba. Nagyjából a kunyhó közepe felé ültem, ami meleg hely szokott lenni. De mivel Oguz inkább a bejárathoz közel rakta a köveket, és a kunyhó elég széles is volt, nem volt kibírhatatlan az élmény ott sem. Négy körös volt a kunyhó, jó sok vízzel. Az első kör végén azt láttam, mintha egy kígyó jött volna be a sátorba, a feje a kövek fölött gomolygó gőz volt, a teste pedig a fénycsóva, amelyik az ajtótól a kövekig szűrődött be.
A második körben volt egy szellemutazás, amihez hanyatt feküdtem, hogy jobban tudjak révülni. Jöttek az erőállataim és a tanítóim, köztük Thoth is, akivel újonnan kerültem kapcsolatba a hétvégén. Szép tájakon, hegyeken, tengereken suhantam keresztül, majd egy fénylő, háromszög alakú kapuhoz értem. Átlebegtem a kapunk, és egy lilás fénybe értem, mely azt sugározta: “Megbékélés”. Magamba szívtam ezt a minőséget, és továbbhaladtam. A következő kapun túl éjkék fényvilág várt, mely ezt súgta: “Titkos tudás”. Ebbe is belemerültem. Újabb kapu jött, és világoskék színbe kerültem. “Szabadság” - jött az újabb üzenet, és szárnyaló madarakat láttam a világoskék égben. Újabb kapun haladtam át, és a zöld szín vált uralkodóvá. “Élet” - mindenhová kúszó indák, zöld levelek, papagájok, hernyók és békák alkottak egy trópusi esőerdőt a lecsukott szemeim előtt, az Élet mindent átható mivoltát és erejét mutatva, melybe belekapcsolódva erőt meríthetek belőle.
Újabb kapu, és egy sárga világba kerültem. “Fény” - ezt a minőséget közvetítette felém ez a mindent átjáró, bevilágító sárga napsugár-özön. A fény a lélek tudása, tudatossága, eredendő magasztossága. Újabb kapun haladtam át, és a narancssárga szín vált urralkodóvá. “Hő” - ez volt a minősége. Éreztem, ahogy a Nap felszínén lángol a plazma, és ahogy a Földanya szívében lüktet a magma, az olvadt kőzet, mutatva az anyagban rejlő tüzet légnemű és szilárd állapotában is. Végül beléptünk az utolsó kapun, amely egy vörös világba vezetett. “Tűz, tűz, tűz” - elérkeztünk ez egész elvonulásunk uralkodó minőségéhez, a tűz transzformációs erejéhez, mely elégeti a tisztátalanságokat, és megedzi, nemesíti az acélt és az akaraterőt. Véget ért a kör, és ismét felültem.
Jöttek az újabb kövek, a Nagyapák, újabb imakörök hangzottak el, és sok víz került a kövekre. Négy kör után hirtelen vége lett a szertartásnak, és az emberek elindultak kifelé a kunyhóból. Én még bent maradtam hanyatt fekve, és csukott szemeim előtt nagy madarakat láttam tovaszállni a kékes-sárga égen. Egy idő múlva Oguz szólt, hogy jöjjünk ki a kunyhóból, és gyűljünk a tűz köré. Mielőtt bementünk a kunyhóba, említette, hogy létezik hét körös, hetvenhét köves kunyhó is, most egy olyat is kibírtam volna szerintem. Vagy egy parázsonjárást közvetlenül a kunyhó után, de az nem jött össze ez alkalommal. Nappal nem annyira jó parázson járni, mert nem látszik, hogy mennyire izzik a parázs, esténként meg esett az eső. Éppen ezért az erőállat-tánc is elmaradt. Amikor körbeálltuk a tüzet, Oguz mondta, hogy lezárásképpen ajánljunk fel mindent az Égnek, és én egy égbe vezető parázsszőnyeget vizionáltam, amin felsétáltam.
Eljött az ebéd, majd a pakolás, rendrakás és búcsúzkodás ideje. Vissza a civilizációba! Köszönöm Oguznak és a csapat többi tagjának is a jelenlétet, a közös teret és a megélt élményeket. Folytatjuk az utat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése