A sámán lélekgyógyászati tevékenysége egyrészt abból a feltételezésből vagy megfigyelésből indul ki, hogy a kliens lelki egyensúlya valamilyen trauma, stressz, életmódbeli sajátosság vagy a kapcsolataiban megélt zavar, fáradtság, túlterheltség stb. következtében megbomlott, és az egyensúly helyreállítására a makrokozmosz (a hármas tagozódású Alsó, Felső, Középső Világ és annak lakói, valamint a minden élő tudatosságot sszekapcsoló Világfa) és a mikrokozmosz (a kliens belső világa, tudatalattija, az elméjében, aurájában jelen lévő zavaró energiák, betegségdémonok) közötti szerves kapcsolatról szóló ismereteit, valamint a szelemvilág erőivel való szoros kapcsolatát használja fel.
Van, amikor a beteg testéből el kell távolítani, "ki kell szívni" a betegségenergiát, van, amikor az elveszett lélekrészeit kell visszahozni, vagy éppenséggel az elkóborolt erőallatát kell visszaszerezni. Az is megtörténhet, hogy a beteg súlyosabb károsító entitások vagy negatív befolyásolás hatása alatt van. A számos szellemi segítővel rendelkező sámán ebben az esetben is segítségül tudja hívni a szellemvilág neki engedemleskedő erőit, hogy helyreállítsák a rendet.
A legtöbb esetben azonban önmagunk megbetegítésének hátterében a tudatalattinkban rejtező, feldolgozatlan traumák vagy önkorlátozó gondolati minták, hiedelemrendszerek állnak, melyek feltételekhez kötött természetünket is alkotják. Ezek felismerésében és feloldásában is segítséget nyújthatunk sámáni eszközökkel, de nem lehet a gyógyulás minden felelősségét a sámánra testálni. A kliensnek egyenrangú partnerként kell elkezdenie az önismereti munkát a nála jártasabb sámán, tudó ember útmutatásai alapján.
A lelkünk meggyógyulását elsősorban akarni kell, és hinni is kell benne, hogy kigyógyulhatunk traumáinkból és kényszeres gondolkodási sémáinkból. Ezután viszont tenni is kell érte, és a sámán ebben az esetben inkább katalizátorként van jelen, mint ahogy a szellemvilág erőitől sem várhatjuk el, hogy varázsütésszerűen szüntessék meg a problémáinkat, anélkül, hogy saját magunk erőfeszítést tennénk a karmánk és a tudatunk módosítására.
A sámángyógyászat alapja nálam egy önismereti lélekutazás, melynek során a kliens gyógyító erőt, útmutatást is kaphat a szellemvilágtól, de a blokkok, traumák oldódása is gyakran bekövetkezik egy vagy több alkalom alatt. A munka persze sohasem ér véget, de ahogy a tolték számmisztika tartja, egy viszonylag rövidebb, összefüggő időszakaszon belül elvégzett négy kezelés már tartós előrelépést hozhat sok mindenben. Hogyan is zajlik nálam egy ilyen egyéni lélekutazás?
Miután időpontot egyeztettünk a klienssel, eljön az összességében 90 perces találkozóra, és elmondja, milyen panaszai vannak, vagy milyen problémák foglalkoztatják. Ezek az első spontán megnyilatkozások sokat segítenek nekem, hogy feltérképezzem a tudatalattiban az egyes életterületekez kapcsolódó blokkokat.
Ezután a kliens lefekszik, én pedig füstölőt gyújtok, és körbefüstölöm, körbecsörgőzöm a klienst (szándékosan nem írok beteget, hogy ne erősítsük a betegség- vagy áldozat-tudatunkat. Bizonyos értelemben mindannyian betegnek tekinthetjük magunkat, ugyanakkor eredendően mindannyian rendelkezünk elegendő életerővel az egészséges és tartalmas élet végigéléséhez), majd a dorombon kezdek játszani. Ilyenkor szoktam létrehozni a szakrális teret, melyben biztonságosan tudunk foglalkozni a belső munkával, és melyben bízva a kliens veszély nélkül megnyithatja lelkét a szellemvilág felé. Meghívom az erőállataimat és a szellemi segítőimet, majd a gongon kezdek játszani.
A kis és nagy wind gong megnyitja és behangolja az auránkat az elkövetkezendő lélekutazás hatékony kihasználására. Vannak, akik már a gong hangja alatt látomásokat kapnak, vagy erős energiaáramláskat, hőérzetet, különböző testi tüneteket érzékelnek. Van olyan is, amikor a kliens teljesen elveszíti a testérzeteket, és a fizikai testét hátrahagyva egy belső lélekutazásra indul. A gong hangja nagyon jól ráhangol az Alsó Világba történő utazásra, a tudatalattinkkal, a múltbeli emlékekkel, traumákkal, és az állati ős-ösztöneinkkel, elnyomott érzelmeinkkel végzett munkára.
Fél óra gongos utazás után elkezdek játszani a sámándobomon. Ilyenkor én is gyakran élek meg a kliens állapotával kapcsolatos látomásokat, melyek vagy összhangban vannak a kliens által megélt élményekkel, vagy esetleg eltérhetnek tőle, de a kezelés utáni megbeszéléskor általában össze szokott állni a teljes kép kettőnk megéléseiből. Van, amikor a szellemek nem engednek látni bizonyos dolgokat, de van olyan is, amikor megmutatják azt is, aminek befogadására a kliens még nem áll készen, és ezért nem közlöm vele. Az érzékenyebb kliensek esetenként teljes Alsó/Felső/Középső világbeli utazást élnek át, és néha még beavatási élményeken is átmennek. Ezt annak tulajdonítom, hogy ők már "készen állnak" arra, hogy a szellemvilág kapcsolatba lépjen velük. Mások, akik még nem annyira érzékenyek, néha testérzeteket, csakra-érzeteket, energiaáramlásokat, vagy éppen színeket, érzelmek feltörését élik meg. Mindezeket hagyni kell kibontakozni, és nem kell feltétlenül megtervezni az egész utazást, vagy pedig erős elvárásokkal belemenni a folyamatba. Mindenki azt kapja, amire szüksége van, és amire készen áll.
Szerencsés esetben, ha a kilens karmája is lehetővé teszi, a tünetek enyhülnek vagy megszűnnek, de ami szerintem fontosabb eredmény, hogy sokan elindulnak az önismeret és a tudatosság fejlődésének útján, és elkezdik a kezükbe venni a saját életüket és sorsukat, kikerülve az áldozat-mentalitás béklyójából és a tudatlanság hatása alól, mely eddig nem engedte, hogy felismerjék az összefüggést a betegségük vagy boldogtalanságuk és azokat kiváltó oksági tényezők között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése