Az isteni Szem

 Pár nap eltelt már a Napszavas óta, és igyekszem lassan visszarázódni a hétköznapok kerékvágásába. Nem könnyű, mert az ember egy-egy ilyen hétvégén olyan sok spirituális tapasztalatot él meg, ami később csapódik le, hogy annak az integrációja ismét egy új szintre emeli az élethez való viszonyulását, és már ebben a megváltozott mátrixban kell újra kiismernie magát. Egy-két egyedi hatást is megfiogyeltem a héten: A bal vállamban az izomgyulladás teljesen elmúlt, és a jobb alkaromban is megszűnt az ínhüvelygyulladás, ami így verseny előtt pont jól jött. Valamint nagyon érzékennyé váltam a szagokra, lépten-nyomon zsálya-szagot érzek, még amikor nem is ég a közelemben. De minden más szag is sokkal erőteljesebben jelentkezik. 

Folytattam az egyéni gyógyításokat és a jógaórákat is az Atma Centerben. Eszembe jutott néha, hogy vajon mikor jön a tizenharmadik szimbólum Odintól, de nem is siettettem annyira a dolgot, mert mostanában sok mindenre kellett koncentrálni, és az eddigi tizenkettőt is még számtalanszor fel kell rajzolnom a gongra és kivetítenem a kezelések során, hogy igazából berögzüljenek. Ma azonban leültem dobolni a jógaóra végén a relaxáció alatt, minden különösebb elvárás nélkül. Először valami kőbe vagy fába faragott arcfélék jelentek meg, majd egy pillanatra a Triquetra szimbólum, amit inkább kelta csomónak tartanak,de van, aki Odin jelképének tekinti. 

Azután jobban kitisztult a kép, és már láttam az Életfát, ami a skandináv mitológia Yggdrasiljához hasonló, hatalmas kőrisfává terebélyesedett. Ez a kőrisfa ad otthont a kilenc világnak, és mi a törzse közepén lakunk, Midgardban. Innen egy szivárványhíd vezet Asgardba, és ezt láttam most magam előtt. Megjelent a farkasom, és fellebegtünk a szivárványhídon Asgardba, ott be a kapun, és fel a lépcsőn a Valhalla csarnokba. Ekkor jelent meg előttem egy nagy szimbólum, ami azért sok mindenben más volt, mint a Triquetra. Három szem volt, egy háromszög-alakban összekapcsolódva az egyik végüknél, közöttük pedig egy-egy virágszirom jelent meg. Fent láthatjátok, hogy néz ki. 

Odin interpretációja szerint ezek a sorsistennők, a Nornák szemei, és amikor szeretnénk látni valakinek a sorsát, akár a múltban, akár a jelenben, akár a jövőben, akkor ezt a szimbólumot kell használni. A három szem a három időt és a három Nornát képviseli, a szirmok pedig azokat a körülményeket, anyagi feltételeket, melyek szükségesek a sorsunk beteljesítéséhez. Gondolhatunk itt a három gunára, vagy anyagi minőségre is akár, a szattvára (jóság), radzsaszra (szenvedély) és a tamaszra (tudatlanság). A szimbólum megjelent egy rúnakövön is, melyet Odin a kezében tartott, ez alkalommal is fehér alapon piros színben. Odin három helyre vetítette ki a szimbólumot: a harmadik szem-csakrámra, annak hátulsó megfelelőjére a tarkómon, és a fejtetőmre, a koronacsakrára. Azt mondta, hogy én is ide vetítsem, ha olyan utazást végzek, amelyben szeretném megpillantani vagy láttatni a vendég jelenét, múltját vagy jövőjét. 

Ezt megköszönve búcsúztunk, és Odin két farkasa elkísért engem az Életfához a Bifrösztön keresztül, valamint a hollói is végig ott repültek a fejem két oldala mellett. Tehát újabb szimbólum adódott hozzá az eddigi tizenkettőhöz, igyekszem majd minél többet használni őket! Az alsó rajzon a múltkori Ankh vagy Élet-Halál szimbólum ábráját látjátok, ami a múltkori bejegyzéseből kimaradt.