Uttánapádászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"77. Uttánapádászana (lábemelés-póz)

Ugyanezt az ászanát Csandakápálí uttána-majúrászanának nevezi a Gheranda szamhitában.

Technika:

1. Végezzük el a szétubandhászana első négy lépését.
2. Kilégzésre nyomjuk a kezeinket erősen a talajba és emeljük fel mindkét lábunkat egyenesen a levegőbe, amíg nem érjük el a 45 fokos szöget a talajhoz képest.
3. Emeljük fel a karjainkat kinyújtva, de a tenyerek érjenek össze, mint ma közben, amíg nem lesznek párhuzamosak a lábainkkal.
4. Hajtsunk végre nem több, mint hat légzést.
5. Belégzésre engedjük le a karokat és a lábakat a talajra vagy egyszerre, vagy először a karokat és utána a lábakat.
6. Engedjük le a hátunkat és egyenesítsük ki a nyakunkat."

(Megjegyzések: A modern Ashtanga vinyásza rendszerben az uttánapádászanát a matszjászana után szoktuk végrehajtani. Amennyiben a gerincünk ágyéki szakaszán vannak panaszaink (porckorongsérv, kisugárzó fájdalom) vagy hasi sérvünk van, akkor a póz végzése nem javallott. Az uttánapádászana vinyászái a modern ashtanga-vinyásza rendszer szerint:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászana pozícióba.

Astau: Kilégzésre feküdjünk hanyatt, majd helyezzük a tenyereinket a talajra a törzsünk mellett, kinyújtott karokkal.
Nava: Belégzésre íveltessük a gerincet, majd emeljük ki a mellkast, a fejünket teljesen hátrahajlítva. Noymjuk a tenyereinket a talajba a testünk két oldalán, majd emeljük ki a lábainkat is 45 fokos szögben. Végül nyújtsuk a karokat szintén 45 fokos szögben, a tenyereket összeillesztve imatartásba. Ez az uttánapádászana szthiti. Hajtsunk végre hat mély légzést a pózban.

Dasa: Kilégzésre eresszük vissza a karokat, a lábakat és a törzset a talajra, majd gördüljünk tovább csaturanga-dandászanába csakrászanán (hátrabukfencen) keresztül.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Csaturdasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Pancsadasa: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe.)

Ometeotl - az új kristálykoponya

A hétvégén egy nagyon erős szertartáson voltam, ami vagy két napra földhöz vágott. Ezzel majdnem egyidőben, hétfőn érkezett hozzám egy új kristályokoponya, mely piritből van, és Peruból származik. A pirit, mely rézhez vagy aranyhoz hasonló kristályos ásvány, vegyileg vas-szulfit, vallásos tárgyak készítésének alapanyaga volt az azték, maja, tolték kultúrákban. Amikor az első kristálykoponyát megszereztem, utána valamivel kialakult a kép bennem: hét különböző színű kristálykoponya, középen egy nagyobbal. A nagyobb egy narancssárga-liala színátmenetes fluorid koponya lett Kínából, míg a kisebbek közül egyelőre a hegyikristály és a pirit van meg. Az első kettő után az az információ is jött, hogy ezeken a kopnyákon keresztül különböző maja jaguár-istenek fognak kommunikálni velem. A hegyikristály Balam, a jaguár-pap, aki át tud változni emberből jaguárrá és vissza. A fluorit koponya Akbal, vagyis az Éjféli Nap, a földi tűz istene is egyben. A mostani koponyára azt hittem hogy L isten, vagyis az Alvilág ura lesz, akit EkChuának is neveznek. L isten fő "szakterületei" a vagyon, kereskedelem, földművelés (különösen a kakaó és a kukorica istenségének tekintik), valamint a varázslás, samanizálás, és a háborúk istene is. 

Szóval meg voltam győződve előre, hogy ő lesz, aki a pirit koponyán keresztül kommunikálni fog. Amikor kapok egy újabb koponyát, mindig le szoktam ülni, füstölőt ajánlok, és elkezdek dobolni, hogy kapcsolatot teremtsek vele. Nos, hát ő nem kellette annyit magát, mint Akbal, már az első két révülésnél is ontotta az információkat magáról. Amikor megkérdeztem, hogy mi a neve, akkor többször tisztán ez a szó jelent meg a tudatomban: Ometeotl. "Ez a neved? Nem EkChua vagy?" De igen, én vagyok az Alvilág jaguár ura is, de ugyanakkor Ometeotl is vagyok. Az anyagi és a lélekerőt képviselem egyszerre, és minden kettősség ura vagyok: élet és halál, múlt és jövő, és ezeket a kibékíthetetlennek tűnő ellenpólusokat kapcsolom össze egy egészbe." Meg is döbbentem, amikor elkezdtem utánaolvasni, hogy mit is jelent az Ometeotl szó. Egyrészt ez egy azték istennév, tehát nem maja, viszont ott is vitatják, hogy valóban használták-e ezt a szót az azték birodalomban, vagy későbbi találmány. Minden esetre a két elsődleges ős-istent, Ometecuhtlit és Omecihuatl-t képviseli, vagyis Ometeotl a "Kettő-isten", az eredeti női és férfi teremtő minőség egyesülését, kombinációját jelenti. Anélkül, hogy belebonyolódnánk az azték mitológiába (majd később), valóban képviseli a látszólag ellentmondó minőségek (nevezzük akár jinnek és jangnak) kombinációját, mely összekapcsolódva a teljes Egészet alkotja. Ma már aktívan segített a gyógyításban is, nagyon erős kioldódások voltak. Úgy látszik, a tudatalattiban mélyen tárolt traumák és blokkok kioldásában nagy szerepe van, mert ezek akadályozhatják az embert a kiteljesedésben és bizonyos vágyainak megvalósításában, anélkül, hogy tudna róluk. 

Délután dobkörön is voltam. Ott is hasonló érzések törtek rám. Ahogy a három koponyát egyszerre láttam az alsó, középső és felső világban, úgy a dobkörön is a hangsátornál a jelennel, régmúlttal és a közeli jövővel kapcsolatban is szinte egyszerre jöttek a képek. Megjelent például ez a kígyófejű istenség, akit az aztékok Koatlikvének neveznek, és ő a vetés és aratás, a múlt és jövő, a halál és újjászületés istennője egyben, tulajdonképpen Ometeotl női párja, ha lehet ezt még így tovább fokozni. Mindkettejükről írok majd egy kicsit részletesebben. A hangsátor gyakorlat alatt eleinte azt éreztem, hogy mindenki benne van a maga folyamatában, de nem igazán foglalkozunk egymással, nem alakul ki a közös erőtér. Erre válaszként Oguz körtáncba rendezett minket, és ahogy együtt léptünk, lélegeztünk, hajlongtunk, akkor már kialakult ez a közös erőkör, ami akár hegyeket is képes elmozdítani. nekem továbbra is azték és maja képek jöttek be, sok ember, akik táncolva áldoznak az isteneiknek, egészen az emberáldozatig bezárólag, és a szent labdajátékot játsszák, aminek az a vége, hogy a vesztes csapat tagjai lesznek az "áldozati alapanyagok". A mai kor emberét persze elborzasztja az emberáldozat gondolata, és én magam is az erőszakmentesség híve vagyok. Az élmény azonban annyira behúzott, mint már máskor is, hogy valahogy át tudtam érezni az áldozati rítus szakralitását, és ítélkezés nélkül tudtam jelen lenni az élményben, ezzel egyidőben pedig megbékéltem a többiek lelkében játszódó folyamatokkal is. Láttam a mexikói piramiskokat, a föléjük magasodó Tollaskígyót és Tlaloc istent, mint már korábban is dobkörön, és a lobogó tüzeket is. 

Végül a körtánc megállt, és mi kimerülve rogytunk a földre, mindenki hanyatt feküdt. Ekkor csak a légzésünkre figyeltünk, és én egészen légiesnek éreztem magamat, mintha mi is az égbe szálltunk volna a csatában elesett harcosok és a feláldozott emberek fénylő lelkével együtt. Ekkor még Oguz mondta, hogy képzeljünk el egy nagy tüzet, és váljunk eggyé vele, de én már akkor olyan megbékélésben voltam, hogy el is feledkeztem a tűzről. Sok útmutatást kaptam a közeljövőben előttem álló programokkal, szertartásokkal kapcsolatban is, amiért nagyon hálás vagyok, mint ahogyan a törzsi élményért is, amit együtt átéltünk. 

Isten egó nélküli

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Patandzsalí azt mondja, hogy Isten egy megkülönböztetett lény, de tovább is részletezi. Az 1.24-es szútrában azt mondja, hogy Isten nincs kitéve a szenvedés forrásainak (klésáknak). Ezt az állítást nem elemezték ki elég részletesen. A szenvedés forrásai a tudatlanság (avidjá), egoizmus (aszmitá), vágy (rága), ellenszenv (dvésa), és félelem (abhinivésa) – melyekből mindannyian sokat tapasztalunk. Nézzük meg az egoizmust és elemezzük annak következményeit!
Az 1.24-es szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy Istennek nincs egója. Ha elgondolkodunk rajta egy pillanatig, a mindent átható és mindentudó lénynek nem lehet egója, mert az egó egy bizonyos pontra korlátoz a téridőben. Például, ha kijövök egy bevásárlóközpontból, akkor az egóm emlékeztet arra, hogy melyik autóba szálljak a parkolóban. Ez egy jó dolog. Ha egó nélküli Isten lennék, akkor kijönnék a bevásárlóközpontból és az összes autóba egyszerre szállnék be a parkolóban. Gondoljuk ezt végig mélyebben! Mivel a tér nem korlátozna, igazából egyszerre szállnék be az összes autóba a világ össze bevásárlóközpontjának összes parkolójában. De a problémának itt nem szakad vége. Mivel az idő sem korlátoz, az összes autóba be tudnék szállni, amiket a múltban vagy a jövőben leparkoltak valamelyik parkolóba. És nem korlátoznám magamat az autókra. Mivel nincs egóm, ezért nem gondolnám, hogy méltóságomon aluli az, ha felszállok egy ökrösszekérre, vagy hogy a hozzáértésemen túl van a harci repülőgépeken vagy űrhajókón történő utazás, vagy bármilyen más közlekedési eszközön, amit valaha feltaláltak. Igazából minden megnyilvánulásból kivetíteném magamat, beléjük lépnék és bennük nyugodnék, akár a legkisebb atomban vagy a legnagyobb égitestben. Ugyanúgy otthon lennék az összes élőlényben, a legjelentéktelenebb amőbától kezdve Nagy Sándorig és az összes úgynevezett élettelen anyagig bezárólag, a legkisebb porszemtől a legnagyobb fekete lyukig. És Isten pontosan ezt teszi! De ez azt is jelenti, hogy Isten nem tudja korlátozni magát egy bizonyos univerzumra, egy bizonyos parkolóhelyre vagy autóra, amiben egy bizonyos ember ül, aki olyan, mint mi. Itt lépünk be mi az egyenletbe. Isten rajtunk keresztül nyilvánítja meg magát, mint a létezés végtelen permutációit, de erről majd később beszélünk többet.
Az egónélküli lény létezésének következményei tehát végtelenek, de jelenleg az a legfontosabb számunkra, hogy Istennek nincs egója, mellyel visszatartaná a szamádhit tőlünk. Minket az egónk korlátoz. Az egó miatt mondhatunk nemet. Ha azt mondjuk: „Nem vagy elég jó, nem felelsz meg az elvárásaimnak, nem követted az általam adott szabályokat”, akkor az egó a vonatkoztatási pontunk. „Én” ítélkezem. „Én” használom ezt vagy azt az információt, hogy ítéletet hozzak, és „Én” mondom azt, hogy nem vagy elég jó. Mivel Isten a teljes adás (ami azt jelenti, hogy megerősíti az életet, szerető, adó, és nem tud semmit sem visszatartani) és tökéletesség, határtalan és örök, nem hozhat ítéletet. Ennek magvalósítása egy forradalmi dolog, figyelembe véve elavult elképzelésünket Istenről, aki egy ingerült ember és bosszúálló zsarnok, aki árvizekkel, sáskákkal, járványokkal és egyéb csapásokkal sújtja az emberiséget. Szánjuk rá az időt annak mérlegelésére, mit jelent az, hogy Istennek nincs egója.
Megjegyzés: Bár Gregor Maehle gondolatmenetéből származó végkövetkeztetéssel (Isten senkitől sem tartja vissza a szamádhit, aki szeretné elérni, és aki dolgozik az akadályok elhárításán), a kizárólagos, vagy Istenre nézve látszólag kötelező, korlátozó következtetéseivel nem tudok egyetérteni. Istent nem érint az egoizmus, imt a szenvedés forrása, azaz őt nem korlátozza az egója úgy, mint minket. Isten egója mindent áthat és magába foglal. De ez nem azt jelenti, hogy nincs egója, vagy nem tudna azonosulni a teremtése és teremtményei egójával egyenként vagy egyszerre. Isten mindenhatóságában benne van az önellentmondások feloldása is, azaz egyszerre van egója és egó néküli; mentes az ítélkezéstől, és képes ítéletet is mondani; nem tart vissza semmit, és bármit képes visszatartani, stb. Az ószövetségi, ábrahámita istenkép valóban félelemalapú és elavultnak mondható, de Istenben a személyiségek és minőségek teljes spektruma megtalálható, beleértve az egoizmust, önzést, zsarnokságot, tökéletlenséget, korlátozottságot és még a gonoszságot is, hiszen a magából kiterjesztett tudatosságokat csak így tudja felruházni ezekkel a minőségekkel.

A maja naptár titkai

Ha már szó esett a maja naptárszámításról, a hatodik Napról és a maja jóslatokról, érdemes belepillantani ebbe a rejtélyesen fejlett csillagászati ismerteken alapuló naptárszámítási rendszerbe, amit a maják nagyon fontosnak tartottak a mindennapi életükben és a spirituális gyakorlataikban is.

A maja naptár

A maják rendkívül pontos naptárt állítottak össze. Sokkal korábban fejlesztették ki, mint ahogyan a Julianus vagy a Gergely-naptár létezett. A maja naptár a természetesen előforduló energiaciklusokon alapul és szoros kapcsolatban áll a Föld Anyával, a Nappal és a Fiastyúkkal. A maják tudtak sok olyan ciklusról, amely a Földön előfordul. Felismerték az energia 13-napos ciklusát, amely a galaktikus forrásokból származik; és ismerték a 20-napos energia-ciklust, ami pedig a Napból származik.

Naptáruk ennek megfelelően 2 féle volt.

A Haab 365 napos, amely 18-szor 20 napos hónapokból állt, kiegészítve 5 nappal. Ennyi idő kell a Földnek, hogy megkerülje a Napot. Ehhez kapcsolódik a fizikai sík.

A Tzolkin naptáruk 260 napos, 13-szor 20 napos hónap, amelyet szent kör néven említettek. Ez párhuzamosan számlál a teljes évvel. 260 nap alatt kerüli meg a Vénusz a Földet. Ehhez a lelki sík tartozik.

A legmagasabb szinten (szellemi sík) volt egy, ”hosszú számítás” elnevezésű, időszámítási rendszerük is: a Nagy Ciklus, ami kb. 26.000 évet tartalmaz, amíg a naprendszerünk megkerüli Alcyone-t, a Fiastyúk/Plejádok központi napját.

A maja naptárban 52 év = 73 tzolkin = 18 980 nap. A szökőnapok betoldása ekkor történhet meg. Általában 13 szökőnap van 52 évente. Az időszámlálást a Nagy kör szerint kb. 5125 évente újból kezdik és korszakokként számolják. Az új időszámítási kezdet (új kor) 2012. december 22-én kezdődik a majáknál.

13 – tónus, holdhónap/állat, ízület - 13 x 28 napos = 654 nap + 1 „Időn kívüli”
20 – csillagjegy, ujj
28 – holdciklus, bioritmus

A maja asztrológia

Találtam az interneten egy Maja naptár dekódert, melybe belehet írni a születésnapodat vagy bármilyen fontos dátumot, és megkapod azokat az értékeket, minőségeket, kifejtéseket, melyekkel az az időpont rendelkezett. Miután évekig foglalkoztam a védikus asztrológiával, kíváncsi lettem, hogy egy ilyen általános időpont megadása (hiszen a pontoshoz szükség volna az óra-percre és a koordinátákra is, mivel így az egyes asztrológiai időszakok határvonalai nem állapíthatóak meg pontosan) milyen eredményeket ad. Nos, bemásolom ide azt, amit az én születési dátumomra kiad (1971.01.09), minden esetre elgondolkodtató a dolog. Próbáljátok ki ti is!

1971 Január 09:   A hatodik, Ritmikus egyenlőség holdhónap 28. napja.

Kin - Szoláris jel:   A Tzolkin 236. napja, Sárga Harcos

Galaktikus ciklus:  Kék Sas hullám 2. napja, Lunáris tónus.

Az intelligencia ereje,   Félelemnélküliség - elemezni

Tűz,   Dél

Lunáris Sárga Harcos

Felveszem személyi erőm botját.

Megosztok, hogy kérdezzek
Megszilárdítva a rettenthetetlenséget
Lepecsételem az értelem kiáramlását
A kihívás Lunáris tónusával
Engem a finom elegancia vezet utamon

Sárga Harcos kin

Fényoldal

Az intuíció és a ráció harmóniája, egyesített működése, misztikus intelligencia, a kozmikus intelligenciával való egyesülés, a szellem közvetlen csatornája, galaktikus vezető, a vezettetésbe vetett, átfogó bizalom, kegyelem, a felsőbb tudatossággal való kapcsolat

Árnyékoldal

A belső tudásban való bizalom hiánya, a szellemi vezetés képességének a hiánya, az értelem uralma, szívtelenség, hataloméhség, intellektuális arrogancia

Lunáris tónus

Tükörkép, ikerkapcsolat, a magnetikus tónus visszhangja, dualitás, a polaritás egysége (magnetikus=férfi pólus, lunáris=női pólus), ying-yang póluspár, a valóság szerkezete, a polarizált részek együttműködése, ?Én, egy másik Te vagyok?

Sárga szín

Ez a déli irány és a tűz elem. A sárga napok általában nagyon kellemesek és a befejezés érzetével járnak.

A 20 Szoláris jegy

Hullám energiája

Kék Sas

Reményekkel és látomásokkal telve táncolok és énekelek itt és most az egy szívhez.

Fényoldal

Morfikus teljesség, planetáris tudatosság, kollektív szellem és tudás, vizionárius és látomásszerű perspektívák, hiedelemmentes, sima, zavartalan és szüntelen áramlás, önmagunkba vetett mély hit, önmagunk önálló irányítása, együtt érző szolgálat

Árnyékoldal

Segítőszindróma ? mások megmentéséhez való ragaszkodás, nem tudni nemet mondani, a saját vélemény és a remény hiánya, perspektíva nélküliség, időpocsékoló tevékenységek, örömtelenség, rögeszmés vágy a saját rendeltetés megtalálása iránt, áldozati viselkedés

A 13 Galaktikus tónus

A Kapcsolat háló

Vezető erő

Sárga Csillag

Kihívás pozíció

Fehér Világáthidaló

Sárga Harcos

Analóg partner

Kék Éjszaka

Rejtett erő

Vörös Kígyó

Végül álljon itt hét maja ima a különböző galaktikus irányokhoz. A sámáni hagyományokban és a természeti népeknél minden szertírtást imával kezdünk a hét irény felé, így akár ezeket a gondolatokat is beleszőhetjük.

A hét galaktikus irány fohásza 

A FÉNY KELETI HÁZÁBÓL Hadd pirkadjon bölcsesség bennünk és hadd lássunk mindent világosan! 

AZ ÉJSZAKA ÉSZAKI HÁZÁBÓL Hadd érjen meg a bölcsesség bennünk és hadd ismerjünk meg mindent belülről! 

AZ ÁTVÁLTOZÁS NYUGATI HÁZÁBÓL Hadd változzon a bölcsesség cselekedetté és hadd tegyük azt, amit tennünk kell! 

AZ ÖRÖK NAP DÉLI HÁZÁBÓL Hadd gyűjtse be a jócselekedet a termést és hadd élvezzük a bolygó-lét gyümölcseit! 

A MENNY FÖNTI HÁZÁBÓL Ahol a csillagemberek és az őseink összegyűlnek hadd érjen áldásuk bennünket! 

A FÖLD ALSÓ HÁZÁBÓL Hadd áldjon meg bennünket kristályszívének dobbanása összhanggal, hogy végét vegye minden háborúnak! 

KÖZPONTI GALAKTIKUS FORRÁSBÓL, Ami egyszerre mindenütt ott van, Hadd legyen minden megismerhető, mint a kölcsönös szeretet fénye! 

Ah Yum Hunab Ku Evam Maya E Ma Ho! 

Ah Yum Hunab Ku Evam Maya E Ma Ho! 

Ah Yum Hunab Ku Evam Maya E Ma Ho!

A különleges személy

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Patandzsalí a 2.32. szútrában említi újra az Isten iránti odaadást (ísvara-pranidhánát), ahol részletesebben magyarázza el a nyolcfokú (Ashtanga) jógát. Az isten iránti odaadás az öt előírás (nijama), a jóga második ágának egyike. Patandzsalí rendszerében az Ashtanga jóga egy középső szintű jóga, amit a tanuló akkor gyakorol, ha elhárította a kezdeti akadályokat (melyekben a krijá-jóga segít), de mielőtt képessé válik a szamádhi közvetlen gyakorlására (melyet szamádhi-jógának, vagy Vjásza megfogalmazása szerint csak „jógának” nevezünk). Így Patandzsalí azt ajánlja, hogy a jógí adja hozzá az „istenszeretetet” gyakorlása mindegyik szintjéhez, de a 2.45. szútrában végül oksági kapcsolatot állapít meg az odaadás és a szamádhi között. Azt mondja: „Az isten iránti meghódolásból származik a szamádhi.” Így Patandzsalí arra utal, hogy az odaadás vagy meghódolás az összes jóga csúcsa és az összes előtte álló lépés hozzá vezet.

Isten nem csak a megkülönböztetés nélküli Egység, de a sokszorosság is, másképpen nem létezhetne a „valós” univerzum. Mivel Isten végtelen, nem létezhet olyan hely vagy lény, melyben ne lenne jelen. Míg az Isten az Én-ként megtesz mindent, amit én teszek, az összes jelenség együttvéve (a bevásárlóközpontok, árucikkek, autók, vásárlók, és a párhuzamos univerzumok összessége) az immanens Isten; a tudat, ami megfigyeli őket pedig a transzcendens Isten. Nem lehetünk Isten híján, mivel csak Isten létezik.

Hogy megérthessük, mit ért Patandzsalí az „isteni” kifejezés alatt, el kell engednünk a világgal kapcsolatos perkoncepcióinkat és elölről kell kezdenünk. Amikor fiatal voltam, hamar megértettem, hogy az „Isten”, akiről tanítottak, csupán az ember tulajdonságok kiterjesztése, a saját korlátaink kivetülése volt. Ahelyett, hogy az Isten képére teremtett embert láttam volna, az emberi lényekről mintázott Istent mutattak, az antropomorf Istent.

Ez az Isten az összes gyengeséggel rendelkezik, amikkel mi is. Ingerült lesz, bosszúálló, féltékeny, dühös, és talán ami a legrosszabb – látszólag „meggondolta magát” és új azonosságot vett fel (amikor az Újtestamentum felváltotta az Ótestamentumot). Ezt a filozófus, Feuerbach tézise is alátámasztja, aki szerint Isten csupán az aktuális társadalmi értékek képviselője. Mint ahogy rájöhettél abból, hogy mennyit idézem az Ó- és Újtestamentumot is, mindkét írást nagyra értékelem. A probléma abban van, ahogy a teológia magyarázta és átadta őket az elmúlt 2000 évben.

Az 1.24. szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy az ísvara a tudat (purusa) különleges formája, melyet nem befolyásolnak a szenvedés minőségei, nem érinti a karma, annak gyümölcse és maradéka. Patandzsalí azt mondja, hogy Isten nem csak valamilyen eredendő ok vagy a forma nélküli Abszolút (nirguna Brahman). Az ísvara nem csak az univerzum, az egyesített mező, vagy minden létező oka. Azt mondja, hogy Isten egy különálló személy (purusa visésa). A purusa kifejezés már a Védákban is megjelenik, ahol a kozmikus lényt vagy kozmikus személyt jelenti. Valójában az angol „person” (személy) szó is a szanszkrit purusából ered. Patandszalí a legtöbbször a purusa kifejzést használja a védikus átman (Önvaló) helyett, arra utalva, hogy midnenki rendelkezik a saját purusájával (személyiségével), Az átman kifejezés pedig inkább az egy Önvalóra utal, melyben mindannyian osztozunk, és amely szintén rendelkezik a maga varázsával. Ezt majd később foguk megbeszélni. Így a purusa kifejezés valamivel közelebb áll az ábrahámita vallásokban használt „lélek” kifejezéshez, és a megtestesült tudatot jelenti."

A hét maja jövendölés

A Hatodik nap hajnala című bejegyzésemhez kapcsolódóan tekintsük át még egyszer a maják első négy világkorszakának ismertetését a Popol Vuh tanítása alapján:

A legendák arról számolnak be, hogy a világmindenséget Teszkatlipoka és Kecalkoatl (Quetzalkóatl) teremtette, amely azután négy fejlődési korszakon ment keresztül. Az első teremtési ciklusban, a Négy jaguár (Négy ocelot) idejénTeszkatlipoka volt a főisten Nap alakjában. Végül a korszak záróakkordjaként a jaguárok elpusztították a Földet akkor benépesítő óriásokat. A második érában, a Négy szél periódusában Quetzalkóatl lett a Nap. Ez a kor szélviharokkal zárult, minekután az emberek majmokká változtak. A harmadik Nap a Tlalok kor, a „Négy eső” időszaka volt, melynek egy mindent felemésztő tűzvész vetett véget. A negyedik korban („Négy víz”) a vizek istennője, Csalcsivitlikue vált Nappá. Aligha meglepő, hogy ezzel a korszakkal özönvíz végzett, s az emberek hallá változtak. A legutóbbi, ötödik korszak („Négy földrengés”) napistene Tonatiu. A feltevések szerint rettenetes földi kataklizmák okozzák ennek a teremtési ciklusnak a végét. Az azték teremtésmítoszban a világ első korszakában Quetzalkóatl megelégelte Teszkatlipoca hatalmát, ezért letaszította őt az égből. A második periódusban ő lett a Nap, de ezúttal Teszkatlipoca döntötte meg az ő uralmát. A harmadik korszaknak is ő vetett véget, amikor nagy esőt küldött a Földre. Az ötödik korban pedig – miután az istenek megállapodtak és elindították a Napot – ő teremtette meg az embereket a korábbi generációk csontjaiból. Quetzalkóatl állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban. Neki köszönték az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt és a bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, így keletre menekült. Az aztékok sokáig visszavárták, de mivel nem akarták elveszíteni a többi isten kegyeit, inkább nekik hódoltak. A Tollaskígyó tiszteletét elsősorban a kereskedők őrizték meg. Mindebből kitűnik, hogy Quetzalkóatl egy teremtői tulajdonságokkal bíró és a Napistenhez szorosan kapcsolódó, magasabb rendű lény lehetett, akit istenként tiszteltek az ősi népek.

Rábukkantam még néhány Titokzatos maja jóslatra, melyek a 2012-es korszakváltással kapcsolatos időszakra vonatkoznak. Mivel az ötödik Nap alkonya és a hatodik Nap hajnala egyaránt 9 év hosszú, ezért a jóslatok egy része már a 2012-2021 közötti időszakban kezd kibontakozni. A többit meg majd meglátjuk...

AZ ELSŐ JÖVENDÖLÉS SZERINT földi, megszokott életünk bomlani kezd. Már láttuk, hogy a földünknek az elképzelt tengelye kilengett 5 fokkal, de még hiányzik 85 fokos kilengés, hiszen a maják azt írták, hogy a nap északon kel fel és délen fog nyugodni azaz a mai északi mágneses sarok fogja a napkeltét mutatni és a déli mágneses sarok a nyugatot.

A MÁSODIK JÖVENDÖLÉS az átmenet idejét írja le, azt, aminek meg kell történni a világegyetem (kozmikus) erőinek változása miatt. Megváltozik a földünk külseje, szigetek, partok tűnnek el, míg a tűzhányók (vulkánikus) ereje újabb területeket alkot és mindezek újabb, ismeretlen betegségeket hoznak magukkal.

Szükséges lesz a változás az emberek viselkedésében, és ehhez Földünk siet a segítségünkre, hiszen a rezgése, belső lüktetése meggyorsul, és ezt az ütemet kell nekünk is átvenni és ezzel kell gondolkodásunkat, érzelmeinket átalakítani. Maga a Nap anyagi alakja, vonzereje (magnetikus ereje) is változáson esik át és ez is elősegíti a természeti csapásokat, a testi és lelki fájdalmakat, de egyben az összetartásra, egymás megbecsülésére fogja serkenti a népeket.

A korszak végén minden ember elér a Tükör Szalonjába és saját maga lesz a bírája azon cselekedeteinek, amelyeket egész életén át elkövetett; a jókat és a rosszakat maga fogja kettéválasztani és keresi azt a fejlődési fokozatot, mely az életének a célja volt, vagy lett volna. Ekkor fogja megérteni, hogy a Világmindenségnek fejlődni kell a teljesség eléréséhez, és azt, hogy ennek mi is részei vagyunk!

A HARMADIK JÖVENDÖLÉS azokat a gyors anyagi változásokat említi meg, melyek eddigi megszokott földi életünket át fogják alakítani. A elképzelt földi tengely kilengése fogja okozni a sarkokon található jegek olvadását és a tenger szintjének emelkedését. A föld földtani (geológiai) működése földrengéseket, szökőárakat okoz. A földön az éghajlati változások rekkenő hőséget jósolnak. Ennek az oka a nap működésének meggyorsulása, rezgéseinek hatására sugárzása erősödik és mindehhez az emberek által termelt levegő szennyezettsége is hozzájárul, mely a csapadék hiányát fogja okozni. Ha nincs eső, nincs aratás, nincs élelem.

A magas hőmérséklet gyakori, erős széljárást okoz, növekedni fognak a szélvészek is, a föld kiszáradása tüzeket okoz. Mindez a földön élők gazdasági életét zavarja meg, betegségeket, éhséget és népcsoportok elvándorlását fogja kiváltani.

A NEGYEDIK JÖVENDÖLÉS arról beszél, hogy a maják jövendöléseiket csillagászati számításaik alapján készítették el. Ebben fontos szerepet játszott a Vénusz keringési időszaka. A Vénusz keringési ciklusának hossza 584 nap volt, és ebből a számból kiindulva tudták kiszámítani a Napkorszakok hosszát.

A Drezdai Kódexben leírják, hogy minden 117 korszak után a Vénusz ugyanazon a helyen található az égbolton és pontosan ekkor Napunk működése változásokon megy át, megjelennek a napfoltok, kitörések, és szelek. Ránk hagyták örökségül, hogy minden 1 872 000 kin, azaz 5125 év után Napunk ezen változásai sokkal erősebben észlelhetők, és így nagyobb hatással vannak a földi életre is.

AZ ÖTÖDIK JÖVENDÖLÉS az emberek félelmeiről beszél, azokról, melyek időváltozást okoznak testében, lelkében, vagy fejlődésében. Minden olyan ismert rendszer, mely sok-sok időn keresztül az emberiség félelmére építtetett, átváltozik, és egyik percről a másikra megsemmisülhet. A Földanya és a hátán hordott népek helyzete egy egyforma, összehangolt fejlődésen esik át. Mindez szükséges lesz ahhoz, hogy a fejlődés egészen más, új alapokon alakuljon ki és mutassa meg az utat a TEREMTÉS megértéséhez.

A HATODIK JÖVENDÖLÉS megemlíti annak a hullócsillagnak (meteor) a megjelenését, melynek a jöveteléről már annyi, de annyi hamis mesének tűnő dolog kering a világ minden részén! A hullócsillagok csak becsapódni tudnak a Földbe, hiszen senki sem irányítja, és ez veszélyeztetheti az egész emberiség létét.

AZ UTOLSÓ, A HETEDIK JÖVENDÖLÉS leírja azt a hatalmas pillanatot amikor 2012. december 22-én a földünk elhagyja a VILÁGEGYETEMI (KOZMIKUS) ÉJJELT és belép a VILÁGEGYETEMI (KOZMIKUS) HAJNALBA, és ennek a valóságos anyagi megnyilvánulását. Ezt egy csodálatos fénysugár megjelenése fogja az emberiség tudtára adni, ez ami összhangba hozza földünk minden élőlényét, és akkor már megengedi az emberiség kényszerű átalakítását. Új elmét, új alkalmat, új közlésrendszert vesz át ettől a meleg, vakító fénytől, mely szeretetet és békét fog sugározni a lelkébe.

Szétubandhászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"76. Szétubandhászana (hídépítő póz)

Ugyanezt az ászanát uttána majúrászanának nevezi a Jóga kurantam.

Technika

1. Feküdjünk hanyatt kinyújtott és összezárt lábakkal, a karjaink is legyenek kinyújtva a törzs mellett, a tenyerek nyitva a talajon.
2. Vigyük hátra a kezeinket úgy, hogy a tenyereinket a fejünk két oldalára helyezzük, a tenyértő a füleink mellett, az ujjaink vége pedig a vállaink mellett.
3. Belégzésre nyomjuk erősen a talajba a tenyereinket, és emeljük ki a hátunkat, íveltetve a gerincet. Íveltessük a gerincet addig, amíg a fejünk teteje nem érkezik a talajra. Ekkor a fejtetőnk támaszkodik a talajon, a hátunk ível és a levegőben van, de a lábaink és a csípőnk még mindig a földön vannak. A tenyereink is a testünket támasztják.
4. Hozzuk vissza a kezeinket az eredeti helyzetbe (1. lépés).
5. Nyomjuk a tenyereinket erősen a talajba, és a csípőt is emeljük fel. A combunk és a lábszárunk egyenes marad. A sarkainkat és a térdeinket tartsuk összezárva, de a lábfejünket forgassuk ki úgy, hogy mindkét kislábujjunk érjen a talajhoz.
6. Most keresztezzük a kezeinket a mellkasunk előtt.
7. Ebben a végső pozícióban vegyünk nem több, mint hat mély levegőt.

Ez az ászana jelentős haszonnal van az aranyérben szenvedők számára.

(A szétubandhászana vinyászái a modern ashtanga-vinyásza rendszer szerint:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászana pozícióba.

Astau: Kilégzésre feküdjünk hanyatt, majd forgassuk ki a lábfejeinket és helyezzük a tenyereinket a talajra a fejünk mellett.

Nava: Belégzésre íveltessük a gerincet, majd emeljük ki a mellkast. A karjainkat kinyújtva helyezzük a tenyereket a combok mellé, és a csípőt is emeljük ki. Keresztezzük a karjainkat a mellkas előtt. Ez a szétubandhászana szthiti. Hajtsunk végre hat mély légzést a pózban.

Dasa: Kilégzésre eresszók vissza a törzset a talajra, majd gördüljünk tovább csaturanga-dandászanába csakrászanán (hátrabukfencen) keresztül.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Csaturdasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Pancsadasa: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe.)

Karnapídászana változatok

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Egy másik változat az ékapáda szarvángászana és a karnapídászana kombinációja. Ebben a változatban az egyik lábunk függőlegesen és nyújtva marad, a másikat pedig leengedjük a fejünk mögé, mint a halászanában, és utána behajlítjuk a térdünket és a fülünk mellé tesszük, mint a karnapídádszanában. A végső pozícióban a combunkat a hasunkhoz kell préselni. Ismételjük meg a másik lábunkkal is. Mindezekben a pózokban végezzünk pránájámát légzésvisszatartással. Így a pránájámában lesz antara és báhja kumbhakam is. Mindkettő azonos hosszúságú, tartson 2-5 másodpercig. Mindkét lábunkat maximális ismétlésig hajlítsuk és egyenesítsük. Mindkét lábunkat azonos alkalommal hajlítsuk és egyenesítsük, hogy a testünk mindkét oldalát egyformán erősítsük.

A fenti ászana-változatok a rádzsa-jógának megfelelőek. Metszjéndranátha, Górakhnátha és a hatha-jóga iskola más képviselői szerint a hasi panaszokkal rendelkezők számára az ászana megerőltetőbb változata van előírva. Ez a változat a szarvángászana pozícióval kezdődik, mindkét lábunk függőlegesen van, egyenesen, összeérő térdekkel, a hátunkat pedig a tenyerünkkel támasztjuk. Hajlítsuk be a lábainkat térdben úgy, hogy a sarkunk a fenekünkhöz érjen. Most hajlítsuk be a lábainkat csípőben úgy, hogy a két térdünk együtt van és a bal térdünk a jobb fülünkhöz ér. Utána a lépések fordított sorrendjében hozzuk vissza a lábainkat a szarvángászana pozícióba. A következő behajlításnál a jobb térdünket hozzuk a bal fülünkhöz. Ezáltal még nagyobb nyomást helyezünk a hasunk területére. Mindkét oldalra ugyanannyi alkalommal hajlítsuk a térdeinket. Ha egészséges ember végzi ezt az ászana-változatot, azzal meg tudja előzni a hasi fájdalmakat. Ennek az ászanának az ellenpóza a dhanurászana (íjpóz) és az úrdhva-dhanurászana, melyeket később fogok ismertetni."

(A karnapídászana vinyászái a modern ashtanga-vinyásza rendszer szerint:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászana pozícióba.

Astau: Kilégzésre gördüljünk hátra a szarvángászanába, és hajlítsuk be a térdeinket, hogy a belső oldalukkal össze tudjuk préselni a fülkagylóinkat. A kezeinket kulcsoljuk a hátunk mögött, mint a halászanában. Ez a karnapídászana szthiti. Végezzünk el annyi légzést, amennyit szeretnénk, akár kumbhakákkal, váltott lábakkal, vagy pedig az összezárt térdeinket felváltva leengedve az átellenes fülünk mellé.

Nava: Kilégzésre gördüljünk tovább csaturanga-dandászanába csakrászanán (hátrabukfencen) keresztül.

Dasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Trajódasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Csaturdasa: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe.)

Az isteni Szem

 Pár nap eltelt már a Napszavas óta, és igyekszem lassan visszarázódni a hétköznapok kerékvágásába. Nem könnyű, mert az ember egy-egy ilyen hétvégén olyan sok spirituális tapasztalatot él meg, ami később csapódik le, hogy annak az integrációja ismét egy új szintre emeli az élethez való viszonyulását, és már ebben a megváltozott mátrixban kell újra kiismernie magát. Egy-két egyedi hatást is megfiogyeltem a héten: A bal vállamban az izomgyulladás teljesen elmúlt, és a jobb alkaromban is megszűnt az ínhüvelygyulladás, ami így verseny előtt pont jól jött. Valamint nagyon érzékennyé váltam a szagokra, lépten-nyomon zsálya-szagot érzek, még amikor nem is ég a közelemben. De minden más szag is sokkal erőteljesebben jelentkezik. 

Folytattam az egyéni gyógyításokat és a jógaórákat is az Atma Centerben. Eszembe jutott néha, hogy vajon mikor jön a tizenharmadik szimbólum Odintól, de nem is siettettem annyira a dolgot, mert mostanában sok mindenre kellett koncentrálni, és az eddigi tizenkettőt is még számtalanszor fel kell rajzolnom a gongra és kivetítenem a kezelések során, hogy igazából berögzüljenek. Ma azonban leültem dobolni a jógaóra végén a relaxáció alatt, minden különösebb elvárás nélkül. Először valami kőbe vagy fába faragott arcfélék jelentek meg, majd egy pillanatra a Triquetra szimbólum, amit inkább kelta csomónak tartanak,de van, aki Odin jelképének tekinti. 

Azután jobban kitisztult a kép, és már láttam az Életfát, ami a skandináv mitológia Yggdrasiljához hasonló, hatalmas kőrisfává terebélyesedett. Ez a kőrisfa ad otthont a kilenc világnak, és mi a törzse közepén lakunk, Midgardban. Innen egy szivárványhíd vezet Asgardba, és ezt láttam most magam előtt. Megjelent a farkasom, és fellebegtünk a szivárványhídon Asgardba, ott be a kapun, és fel a lépcsőn a Valhalla csarnokba. Ekkor jelent meg előttem egy nagy szimbólum, ami azért sok mindenben más volt, mint a Triquetra. Három szem volt, egy háromszög-alakban összekapcsolódva az egyik végüknél, közöttük pedig egy-egy virágszirom jelent meg. Fent láthatjátok, hogy néz ki. 

Odin interpretációja szerint ezek a sorsistennők, a Nornák szemei, és amikor szeretnénk látni valakinek a sorsát, akár a múltban, akár a jelenben, akár a jövőben, akkor ezt a szimbólumot kell használni. A három szem a három időt és a három Nornát képviseli, a szirmok pedig azokat a körülményeket, anyagi feltételeket, melyek szükségesek a sorsunk beteljesítéséhez. Gondolhatunk itt a három gunára, vagy anyagi minőségre is akár, a szattvára (jóság), radzsaszra (szenvedély) és a tamaszra (tudatlanság). A szimbólum megjelent egy rúnakövön is, melyet Odin a kezében tartott, ez alkalommal is fehér alapon piros színben. Odin három helyre vetítette ki a szimbólumot: a harmadik szem-csakrámra, annak hátulsó megfelelőjére a tarkómon, és a fejtetőmre, a koronacsakrára. Azt mondta, hogy én is ide vetítsem, ha olyan utazást végzek, amelyben szeretném megpillantani vagy láttatni a vendég jelenét, múltját vagy jövőjét. 

Ezt megköszönve búcsúztunk, és Odin két farkasa elkísért engem az Életfához a Bifrösztön keresztül, valamint a hollói is végig ott repültek a fejem két oldala mellett. Tehát újabb szimbólum adódott hozzá az eddigi tizenkettőhöz, igyekszem majd minél többet használni őket! Az alsó rajzon a múltkori Ankh vagy Élet-Halál szimbólum ábráját látjátok, ami a múltkori bejegyzéseből kimaradt. 

Isten a Jóga-szútrában

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Isten a Jóga-szútrában

A következő részben a bhakti-jógát fogjuk felkutatni a Jóga-szútrában. Részletezni fogom a 2.45-ös szútrát, mivel kapcsolatban áll a 2.1-es, 2.32-es, az 1.21-29-es szútrával és azok számos folyományával. A 2.45. szútra szerint: „A Legfelsőbb lény iránti odaadásból származik a szamádhi elérése” - ezzel közvetlenül Istenhez köti a szamádhi elérését. Az ísvara-pranidhána kifejezést a „Legfelsőbb Lény iránti odaadásként” fordítottam. Más lehetséges fordítások: „meghódolás Isten előtt”, vagy „Isten szeretete”. Az ísvara kifejezés Patandzsalí szóhasználatában nem egy bizonyos istenséget vagy isteni formát takar; meg kell találnunk a saját utunkat.

Mielőtt mélyebbre mennék ebben a gondolatmenetben, ki kell emelnem, hogy Patandzsalí négyszer használja az ísvara-pranidhána kifejezést a Jóga-szútrában. Az 1.23. szútrában azt mondja: „vagy az ísvara iránti odaadásból”. A „vagy” az 1.20. szútrával kapcsolja össze ezt a szútrát, ahol azt mondja: „a jógik tárgy nélküli szamádhiját a meggyőződés, lelkesedés, emlékezés, a tárggyal rendelkező szamádhi és a tudás előzi meg.” Érvelhetnénk úgy, hogy Patandszsalí itt egy alternatív megközelítést ajánl – a meghódolást Isten előtt, ami helyettesítheti az ötféle minőség elérését a jógi számára. Az én tapasztalatom szerint azonban Patandzsalí azt javasolja, hogy „adjuk hozzá az Istenszeretetet az öt erényhez”. Azért nem foglalta bele az istenszeretetet az eredeti listába, mert nem tartotta egyenlőnek az előző öttel, hanem olyan fontosnak tartotta, mint az öt együttvéve.

Azután Patandzsalí a 2.1. szútrában is említi az ísvara-pranidhánát. Ez a szútra válasz annak a tanulónak, akit összezavart a Jóga-szútra meglehetősen haladó szintű első fejezete. A tanuló megkérdezi: „Mi van akkor, ha az eddig elhangzottakból nem értettem meg semmit?” Erre Patandzsalí azt javasolja, hogy a kezdők végezzék a kezdőknek szóló jógát (krijá-jógát), mely főként a szent szövegek tanulmányozásából és Isten imádatából áll. Fontos megjegyezni, hogy Patandzsalí azt gondolta, az istenszeretet nem olyan dolog, amit ráér később is hozzáadni, hanem az elejétől kezdve gyakorolni kell. A saját életemben ez volt a jóga egyik legutolsó aspektusa, amit kifejlesztettem, és azt hiszem, ez azért volt, mert – ahogy sok modern nyugati ember is – engem mélyen traumatizált és taszított az a szerep, amit a vallás játszott a történelmünkben. Megtanultam azonban különválasztani a vallás és a spiritualitás lényegét attól, amivé a korrupció és hataloméhség évezredei tették. Az emberiség összes szakrális hagyományában még mindig megtalálhatjuk ezt az isteni lényeget, ami azok kezdeti indítékát adja, függetlenül attól, hogy mi történt, miután szervezett vallássá váltak.

K: Mi a baj azzal, ha Istent antropomorfnak tekintjük?

V: Az antropomorf azt jelenti, hogy emberi jellemvonásokkal rendelkezik. Mivel nem tudunk elképzelni egy határtalan és örök lényt, kivetítettük rá a saját korlátainkat, mint az emberi egót és személyiségjegyeket. Úgy képzeljük el Istent, mint az égre kivetített hatalmas emberi lényt, és valamely mértékben minden vallás beleesett ebbe a hibába. Amíg nem adjuk fel teljesen az elképzelést, hogy tudjuk, mi vagy ki Isten, addig nem tudunk tanulni Tőle és kifejleszteni az Általa közvetített, hiteles spiritualitást. Isten az evulúciónk mögötti erő, de ha embernek képzeljük, akkor Istent a rólunk szóló elképzelésekre korlátozzuk. Tehát ha Istent antropomorfként látjuk, azzal a saját evolúciónkat akadályozzuk."

Megjegyzés: Itt a spirituális, tudati evolúciót kell érteni, és nem a darwini fajelméletet. Isten a lelkünk kiteljesedését tartja elérendő célnak, míg a darwini evolúciós felfogásból pontosan Isten hiányzik, mint rendező és fejlesztő elv.

Találd meg a saját táltos paripádat!

Ezt a hétvégét a Napszarvas fesztiválon töltöttem, és sokáig gondolkodtam, írjak-e róla beszámolót vagy sem. De aztán úgy döntöttem, hogy a fontosabb tanulságokat érdemes lenne mégis összefoglalni egy blogbejegyzésben, melynek azt a címet is adhattam volna: "Amikor elzárják a csapot", de ezt talán nem mindenki tudta volna értelmezni. Eddig ugyanis minden spirituális eseményhez úgy álltam hozzá, hogy nekem aztán megy a révülés, jönnek a képek, minden a legtutibb. Hallottam ugyan már mástól, hogy az elején nagyon könnyen jönnek, azután viszont jön egy szakasz, amikor "elzárják a csapot", és nem jön semmi. Ilyenkor múlik ki az az egó, amelyik elhitette veled, hogy te már aztán nagyon komoly belső látással rendelkezel!

Csütörtök este érkeztem, és egy nagy fenyőfa alatt vertem fel a sátramat a sötétedés közepette, nagyjából az izzasztókunyhóval szemben. Közben Sólyomfi Nagy Zoli éppen esti kunyhót tartott, de én már aludni próbáltam volna, amikor kész lettem a sátorral. Az első éjszaka alig tudtam aludni valamicskét éjfél és fél 6 között, úgy látszik, még nem fogadott be a nagy fa szelleme. 

Pénteken reggel 6-kor Oguz tartott jó intenzív izzasztókunyhót, de sem ott, sem a délutáni jurtás szertartásán nem igazán sikerült berévülnöm. Este volt egy jó kis Retro Sámán Band koncert, amin majd leragadtak a szemeim. Egy képet láthattok róla fent. Viszont a második éjszakát sikerült egy huzamban átaludnom. Szombaton reggel ismét kunyhóval kezdtem, egy mexikói sámán vezette le, én fordítottam neki. Ott sem volt kb semmilyen látomásom. Délelőtt Somogyi István Karak hívott, hogy doboljak a szertartása alatt, amit gitárral vezetett. Ő eléggé benne van a farkasok világában, és a dalok, meg a hozzájuk elmondott képek valóban nálam is hatottak, láttam a farkasok falkáját körözni és csaholni. Este megint Oguz tartott egy mongol típusú szertartást, természetesen a dugig tömött jurtájában. A gyógyító medve-szellemet hívtuk meg ezúttal, és talán őt is felfedezni véltem a dobolás közben, de messze nem volt annyira tiszta és összefüggő élményem, amilyen például a dobkörökön szokott lenni. Este a Samsara Boulevard-koncert alatt már megint le-leragadt a szemem.

Megint egy huzamban végigaludtam az éjszakát, de nem álmodtam, és eljött a vasárnap reggel. Ismét Oguz tartott kunyhót, és persze bementem. Ezen a kunyhón volt egy szakasz, amikor Oguz mondta, hogy a fák gyökerei mentén menjünk lefelé. Ez sikerült is, és az Alsó Világba kerültem az Életfa gyökerein keresztül. Addig ereszkedtem lefelé, amíg meg nem pillantottam egy zöld kristálykoponyát a fa gyökerei közé ágyazva. Ezt már az evernesses transzlégzésen is megkaptam, hogy zöld tibeti kristálykoponyát kell szereznem. Itt pedig megmutatták, hogy az a kristálykoponya az Alsó világokkal kapcsolatos utazásokban fog tudni segíteni, védeni, gyógyítani az itt rekedt lelkeket. Utána Oguz mondta, hogy induljunk el fölfelé, és a fa törzse mentén felrepültem a lombkoronájába, és még azon is túl. Valamelyik mennyei dimenzióban ismét megláttam a zöld koponyát, de most már egy sokkal finomabb, leheletszerű formában. Itt azt közölték velem, hogy ezen a koponyán keresztül a gyógyító Buddha minőséget is meg fogom tudni idézni. További említésre méltó transzélményeim nem voltak, és a kunyhó után már készülődtem az általam vezetett hang-gyógyításhoz is.

Bekészítettem a gongot, a dobokat, csörgőket a nagy jurtába, és meg is telt a jurta dugig, éppen hogy le tudtak feküdni a résztvevők egymás mellé. A hangfürdő formátuma az egyéni kezeléseimmel megegyező volt: doromb, majd fél óra gonog, aztán fél óra sámándob, az elején és a végén csörgőzéssel. Viszont most adtam nekik egy extra feladatot: nagyon mélyen és tudatosan, hosszan kellett lélegezniük: orron be, szájon ki. Ez nem olyan gyors és felkorbácsoló, mint a holotróp jellegű, pörgős transzlégzés. Ez nyugtatóbb, de azért nagyon mélyre tud vinni. 

Amikor elkezdtem dobolni, nekem is elkezdődött az utazásom. Először az egyszeri parasztlegény népmeséjét éltem végig, ahogy felmászik az égig érő fára, megtalálja a sárkányt, majd nála szolgálva felfedezi a göthös, táltos paripát a pajtában. Titokban megeteti parázzsal, mire az valóban átváltozik táltos paripává, és segít neki hazahozni a királylányt. És egy üzenetet is kaptam hozzá, ami azoknak szólt, akik jelen voltak: "Mindenkinek meg kell találnia a maga táltos paripáját, amivel száguldani tud. Lehet, hogy a sámándob lesz az, de lehet, hogy teljesen más, olyan dolog, amiben igazán önmagad tudsz lenni, és teljes szívvel tudod végezni."   

Ezután a következő összefüggő kép valamilyen beavatási stációkról szólt, de igazából ezek a beavatások olyan életesemények voltak, amelyeken mindenki keresztülmegy. Felsorolom most őket röviden, mert az még nem világos, hogy mit is kellene kezdenem ezzel az információval. 

1. Fogantatás
2. Magzati lét
3. Megszületés
4. A köldökzsinór elvágása
5. Szoptatás
6. Amikor megtanul beszélni
7. Amikor megtanul járni 
8. Amikor iskolába megy
9. Amikor bekövetkezik a nemi érés (lányoknál az első havi vérzés, fiúknál az első magömlés)
10. Az első szexuális aktus
11. Amikor elkezd dolgozni
12. A leánykérés
13. Az esküvő
14. A megtermékenyülés
15. A szülés (apává, anyává levés)
16. A nagyapává, nagyanyává levés
17. A klimax
18. Az öregkor betegségei
19. A rokonok elvesztése, gyász
20. A halál

Ezek látszólag mind hétköznapi megélések, de ha megfelelő tudatossággal állunk hozzá, akkor beavatási folyamatokká válnak, melyek felkészítenek a következő életszakasz kihívásaira. A hangfürdő végén a megosztókörnél sok érdekes élményről számoltak be, és én közben is láttam a kezük, testük mozgásán és a légzésükön, hogy mennyire mély transzban voltak. Nagyon hálás vagyok, hogy megtarthattam ezt a hangutazást, és remélem, hogy jövőre is lesz majd lehetőségem csatlakozni. A másik téma, ami tulajdonképpen végigkísérte a hétvégémet, az egó kérdése volt, és hogy ez milyenmódon tud beleszólni a spirituális utunkba. De ez egy hosszabb és szerteágazó téma, és még tisztulnia kell bennem is.