Lélekcsere

A lélek általában a karmája szerint ölt testet, és a karmájának megfelelő ideig él benne, utána pedig elhagyja azt és meghal. A halál és az újabb testetöltés között több-kevesebb idő telhet el, de azokban az esetekben, amikor valaki súlyos bűnöket követett el, például megölt valakit, vagy öngyilkos lett, megtörténhet, hogy hosszú ideig nem kap újabb fizikai testet, de ugyanakkor nem tud felemelkedni a magasabb világokba sem, ahol mindenki finomfizikai testben, prána- vagy fény- vagy hangtestben létezik. Az ilyen feketemágusok lelke megpróbál újabb testet szerezni magának, és az alábbiakban ennek lehetőségeiről, veszélyeiről szeretnék írni.

Senki sem szeretné elveszíteni a saját lelkét, és a testét önként átadni egy másik léleknek. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a tudatunk természetes védekező mechanizmusai gyengébben működnek, és egy nagy hatalmú, rossz szándékú lélek ezt kihasználhatja. Ilyen eset a halál, haldoklás, vagy a kóma állapota. Megtörténhet, hogy a halott feltámad, és tovább éli az életét, mintha mi sem történt volna. A kómából is ki lehet jönni, esetenként tíz-húsz év elteltével is. Ha a "magához térő" lélek merőben más tulajdonságokat, szokásokat mutat, mint aki meghalt vagy kómába került, akkor fennállhat a lélekcsere esete. Ez különösen akkor lehet probléma, ha az új "jövevény" valóban egy gonosz lélek, és folytatja ártalmas tevékenységét, ami miatt előzőleg elveszítette a testét. Az ilyen esetek nagyon ritkák, és nehezen megoldható helyzetet teremthetnek. Sankarácsárja és egyes buddhista sziddhák életéből is olvashatunk erre példát, amikor kiléptek a saját testükből, és beléptek egy haldokló testébe, majd néhány év vagy hónap múlva visszatértek a saját testükbe, a "gazdatest" pedig meghalt. Tehát misztikus jógik is képesek arra, hogy belépjenek más testébe, de ők nem szoktak visszaélni ezzel a képességükkel. 

A magzatok is jobban ki vannak téve ilyen támadásoknak a terhesség hónapjai alatt, persze a szülő itt legfeljebb azt konstatálja, ha a magzat valami miatt elhal, és az anyuka elvetél. Abban az esetben, ha sikeres volt a lélekcsere, azt, hogy az "eredeti" lélek született-e meg a gyermekünkként, vagy valaki kicserélte, nem igazán tudjuk megállapítani, mert egyiküket sem ismertük előtte. 

Az ősi magyar hitvilágban és sok, sámánhitet követő nép kultúrájában is úgy tekintették, hogy az embernek két lelke van: a szusz, mely a "helyhez kötött" lélek, és az "isz", ez pedig a "szabad" lélek. Amikor alszunk és álmodunk, akkor a szusz a testükben marad, hiszen akkor is lélegzünk, és életjelenségeket produkálunk. De ugyanakkor nem vagyunk tudatosak a testünkről, hanem más dimenziókban, valóságokban utazunk. Az isz ilyenkor kilép a testből és elindul az álomúton a szellemvilágba. Sokszor tapasztalhatunk olyat, hogy amikor vissza akarunk térni a testünkbe, és fel akarunk ébredni, akkor nem tudunk megmozdulni, újra átvenni az irányítást a testünk fölött. Ezt alvási paralízisnek is nevezi a szakirodalom. Vannak olyanok, akik meditáció, révülés végeztével élik meg ugyanezt az ólmos érzetet, hogy nehezen tudnak visszalépni a testükbe. 

Ilyenkor megtörténhet, hogy egy szellemlény akadályozza a visszalépésünket, bár a legtöbb esetben komoly zavart nem képes okozni. Álmunkban is meglátogathatnak erősebb, zavaró szellemek, de érzékenyebb, védtelenebb emberek elméjébe is beférkőzhetnek "társbérlőként" Ilyenkor a vendég-szellem is akarja használni a testünket, ezért megtörténhet, hogy rávesz olyan szokásokra, amelyekhez előtte nem vonzódtunk, például dohányzás, alkohol fogyasztása stb. Az egészséges elmével és életerővel rendelkező ember persze általában észleli az idegen jelenlétet, és meg is tud szabadulni tőle az akaratereje segítségével, de előfordulhat, hogy egy sámán vagy beavatott személy segítségére van szüksége hozzá. Vigyázzunk tehát a lelkünkre, és mindig tudatosan húzzuk meg a határainkat!