Szóval ismét ajánlottam fel gyümölcsöt, meggyújtottam a füstölőket és a gyertyákat, és elővettem a sámándobomat. Az elején megfogalmaztam a kérdéseimet és a kéréseimet:
"Ki vagy te? Miben tudsz nekem segíteni? Kérlek küldj gyógyítást a gyermekeimnek a többi szellemi segítőmmel együtt!"
Megjelent az Életfa, és az erőállataim is gyülekezni kezdtek. A tekintetem felfelé irányult, és a sasom máris vitt fölfelé. Az Életfa törzse nagyon hosszúnak tűnt, és mintha egy alagútba vagy az ég felé nyíló barlangba torkollott volna a teteje. Sokáig repültünk fölfelé, és amikor végre megálltunk, akkor olyan volt a táj, mintha az égbolt egy nagy kupolaszerűség lenne, vagy egy fölénk tornyosuló barlang, melyre rá vannak festve a világító csillagok. Ugyanakkor a fekete ég szélein, a horizontokon narancssárga fény derengett, mint amikor egy fekete falat rávetülő ledekkel világítanak meg, és a szemlélő csak a visszaverődő halvány fényt látja. Ugyanakkor ez a hatalmas, ránk boruló égbolt egy koponya belsejére is emlékeztetett, hasonló érzést adva, mint amikor először találkoztam Akballal, az Éjféli Nappal. Belülről láttam a koponyát, majd messziről egy hatalmas emberszerű fejet, melyet jaguár-sisak fedett. Ezután a hatalmas koponyán belül számtalan, egymásba ágyazódó koponyát észleltem, melyek "átúszva" egymásba olvadtak, majd szétváltak, mint a matrjoska-babák héjai. A koponyák különböző színűek, alakúak és méretűek voltak, néha különváltak egymástól, néha pedig egybeolvadtak.
"Akbal vagyok, a maja jaguár-isten, az Éjféli Nap. Ez itt a kisöcsém, Balam, a jaguár-pap, aki már korábban érkezett hozzád, hogy a jaguár-istenek családjának üzeneteit közvetítse a te nyelveden. A további koponyák, akik hozzád fognak jönni, szintén jaguár-istenek lesznek. Én a Teremtő Déli Nap ellentétpárja vagyok, és azért jöttem hozzád, hogy felfedjem a rejtett tudást, a rejtett képességeket, és megtanítsalak látni és közlekedni saját magad és mások tudatalattijában és az Alvilágban, mivel én vagyok az Alvilág ura.
Ekkor megkértem, hogy mutasson meg nekem néhányat a tudatalattimban tárolt, előző életeimmel kapcsolatos emlékből. Akbal mutatta és narrálta is a legfontosabb előző életeimet: "Legutóbbi életedben hindu szádhu voltál, de erről már tudsz. Előtte tibeti szerzetes voltál, és egy barlangkolostorban végeztél szolgálatot. Még korábban Északon voltál sámán a vikingeknél. Azelőtt maja pap voltál, és a kristálykoponyák templomában végeztél szolgálatot." Mivel eddig nem nagyon hittem, hogy valóban léteztek ősi, prekolumbiánus kristálykoponyák, Akbal megmutata a jelenetet, ahogy a tizenkét kristálykoponya az oltáron ült,és középen volt a tizenharmadik, egy piramison belül. Nagyon erős ragyogó fényt árasztottak, és a fényoszlop felért az égig, valamilyen csillagképekig, ahonnan ezek a koponyák eljöttek a Földre. Sok ezer évig őrizték őket a beavatott emberek, de azután a papok ledegradálódtak, és pusztító céllal kezdték használni a kristálykoponyák erejét. Ez okozta több civilizáció hirtelen kipusztulását Közép-Amerikában. E pusztítások közepette én igyekeztem menteni azokat, akik menthetők voltak, és a tisztának megmaradt beavatottak, illetve maguk a koponyák úgy döntöttek, hogy vissza kell térniük a csillagösvényre és dematerializálódtak. A tudásukat azonban átadták azoknak a beavatottaknak, akik még tiszták maradtak a birtoklás- és hatalomvágytól. Thoth, vagyis a Tollaskígyó is elhozott tizenhárom smaragdtáblát Egyiptomból, melyek ugyanezt a tudást tartalmazták, de később, amikor látta, hogy mennyire degradálódtak a maják és az olmékok, hajóra szált, és magával vitte a smaragdtáblákat, vélhetőleg egy magasabb dimenzióba. Tehát most ennek az ősi tudásnak a nyomai maradtak ránk, viszont azt is tudtam már akkor, hogy a modern időben ismét felébred az emberek érdeklődése a krisálykoponyák iránt, és az ősi Kristálykoponya-tudat elkezd kommunikálni velünk az újonnan készült koponyákon keresztül, melyek azonban . már nem képviselnek pusztító erőt, ezért veszélytelenek ránk nézve.
Még korábbi életemben Egyiptomban voltam balzsamozó főpap, jóval előtte pedig Ausztráliában voltam bennszülőtt sámán, aki akkor még értette a csillagok nyelvét, és kommunikálni tudott az égi erőkkel. Ez előtti életeimet nem a Földön töltöttem, hanem az Univerzum különböző kultúráiban szolgáltam a Világ spirituális fejlődését. Ezután megkértem a kristálykoponyákat, hogy segítsék gyermekeim gyógyulását. Ismét megjelentek az erőállataim, illetve a gyógyító szellemi segítőim is, és egy nagy mandalát alkotva létrehoztak egy gyógyító erőteret, mely egy fényalagúton keresztül összekapcsolódott a két kis csemetémmel. Láttam, ahogy színes fénygömbök és spirálok rendeződnek köréjük, és az eddig kapott szimbólumokat is alkalmaztam a gyógyításukhoz. A gyógyítás befejeztével visszakerültünk a nagy, égboltszerű kristálykoponya belsejébe, majd a sasommal visszaereszkedtünk az Életfa törzsén és elbúcsúztam a szellemvilágtól, megköszönve a segítséget. Ebben a bejegyzésben belinkeltem azokat a korábbi utazásaimat, melyekben már feltárultak egyes részletek ezekből a korábbi életeimből, de most kaptam meg ezt így, egy időrendi csokorba szedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése