"Múdrák (pránikus pecsétek)
Egyes
múdrákat leírtam már a "Jóga-meditáció" című
könyvemben, ahol a pratjáhára (a külső stimulusoktól
való függetlenedés) rádzsa-jóga alapú megközelítését
alkotják. E múdrák némelyike, mint a sambháví múdrá
és a dzsihva bandha (a khecsarí múdrá lágyabb
változata) rendkívüli erővel bír. A 6. fejezetben le fogom írni
a bhramarít és a sanmukhí múdrát, melyeket
közvetlenül használhatunk a szamádhi elérésére.
Gjána-jóga
A
bhakti-jógához hasonlóan, ez nem egy kiegészítő
technika, hanem a jóga csúcspontja, melyet akkor kell gyakorolni,
ha a rádzsa-jógában (szamádhiban) elértük a
teljességet. E könyv nyolcadik fejezetében lesz egy bevezetés a
gjána-jógához, de reményeim szerint részletesebben tudok
szólni róla egy következő kötetben. Ma a gjána-jóga
nagy népszerűségnek örvend, mivel azt ígéri, hogy semmit sem
kell tennünk, hogy elérjük a célját. Ez a hajlam az azonnali
sikerre mindig is jelen volt, de az emberiség jelenlegi elvárásai
és elképzelései fényében még vonzóbbnak tűnik. Ezért
végződik így a 14. századi Hatha-jóga Pradípiká
(4.113): "Amíg a prána nem lépett be a központi
energiacsatornába, a gjánáról szóló összes fecsegés
csupán őrült emberek hangos lármája."
Etika
Patandzsalí
tíz erkölcsi irányelvet határoz meg, melyek a Jóga-szútrák
medrét alkotják. Ahelyett, hogy azt mondanám: "Ne tedd (pl.
Ne ölj, ne lopj stb.), amit senki sem akar hallani, meg fogom
mutatni, hogyan nő ki természetesen az etika a szamádhi
állapotából, és azt is, hogyan akadályozza a fordítottja a
szamádhi elérését.
Az
erkölcsi szabályok első ötös csoportja alkotja a jamákat
(tilalmakat). Ezekre a tilalmakra szükség van, mert jelenleg még
az evolúciónk korai szakaszában vagyunk és az állati öszönsémák
még hatnak a gondolkodásunkra (a jógában ezeket a három alsó
csakra szimbolizálja). Ezeket a késztetéseket eleinte meg kell
zabolázni, hogy elkerüljük a karma bumerángját, mely
megakadályozhatja a spirituális állapotok elérését. Amikor
elértük ezeket az állapotokat és az evolúciónk előrehaladt, az
erkölcsi értékrendünk bentről kifelé fog kifejlődni.
Ahimsza
(nem-ártás)
Az
ahimsza az első jama (tilalom). Bár általában
erőszakmentességként határozzák meg, sokkal mélyebb dologról
van szó. Kerülnünk kell mindennemű negatív viszonyulást mások
és saját magunk felé gondolatban, szavakban és tettekben is. Még
jobb, ha pozitív módon tudunk viszonyulni másokhoz. Ha valaki
megkárosított, a jógi legjobb reakciója az, hogy azonnal
megbocsájt neki és jót kíván. Így meg tudjuk előzni a negatív
kondicionáltság kialakulását az elménkben. Mondani sem kell,
hogy ez egy lassú folyamat. Nagyon gyakori, hogy megsértődünk
másokra. Ha észrevesszük magunkban a neheztelést mások iránt,
ne kezdjuk el magunkat is elmarasztalni, hanem helyettesítsük a
sértődöttséget és rosszindulatot pozitív gondolatokkal. A
Bhagavad-gítában (10.20) az Úr Krisna azt mondja: "Én
vagyok az Önvaló minden lény szívében." Ha mindenkit,
akivel találkozunk, Isten templomának tudunk tekinteni, a nem-ártás
(ahimsza) belülről fog jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése