A tudatunkban futó Mátrix

Talán mindannyian emlékszünk a Mátrix című filmre, mely a buddhista filozófia azon tanításán alapult, hogy a valóság, melyet érzékelünk, csupán egy álom, vagy szimuláció, ami az elménkben zajlik. Méghozzá, ahogy a buddhisták magyarázzák, mindenkinek az álma egy sajátos vonásokkal bíró szimuláció, és máris ott vagyunk a párhuzamos univerzumok elméleténél. Hogyan magyarázza mindezt a jóga filozófiája? Tekintsünk most el attól a kérdéstől, hogy a szimulációnak van-e önálló, azaz a megfigyelő jelenlététől független létezése, vagy nincs, a Jóga-szútra a következő módon írja le a tudatunk működését ebben az anyagi világban:

A tudat a lélek (purusa) energiája, vagy fénye, mellyel beragyogja a testét, az érzékszerveit és az elméjét. Tehát az Én, mint megfigyelő, érzékeli az érzékszerveken, vagyis a test kapuin keresztül az elmébe áramló információkat, melyeket az elem benyomások (szamszkárák) formájában raktároz, mint egy adathordozó. Az adathordozót magát azonban általában nem befolyásolja a rajta tárolt információ, bennünket viszont igen, méghozzá két szinten. Az egyik, talán megfoghatatlanabb szint a karmásaja, vagyis a karma tárháza. Ez azt jelenti, hogy minden egyes tett, érzékszervi benyomás elindít egy karmikus ok-okozati láncolatot, mely karmikus magok formájában ebben a karmikus tárházban (nevezzük kauzális testnek) tárolódik. A magok a tudatos elme számára általában észrevétlen módon kihajtanak, majd idővel meghozzák gyümölcsüket, amely már "objektív" események (pl. betegség, baleset, halál, veszteség/nyereség stb.) formájában jelentkezik. Mivel nem voltunk tudatosak a magból gyümölccsé alakulás folyamatáról, ezért a gyümölcs "lepottyanása" néha váratlanul érhet bennünket. A karmikus tárház működésének java része tehát az elme "tudattalan" tartományában zajlik. 

A másik mód, ahogyan a mentális benyomások hatnak az elménkre és a tudatunkra, az az úgynevezett feltételekhez kötött természet, vagyis a vászaná. A vászaná olyan karaktermintázatok, kialakított gondolati sémák és viselkedésminták összességét jelenti, melyek "kondicionálnak" bennünket bizonyos reakciókra, vagy bizonyos élethelyzetek, triggerek által kiváltott viselkedésre, mentális folyamatokra. A feltételekhez kötött természetünk tehát behatárolja a tudatunk és a választásunk szabadsági fokát. Például függőségek vagy önkorlátozó hiedelemrendszerek kialakulását eredményezi, melyeken belül az elménk "biztonságban érzi" magát, és így elhatárolódik a valóság számára ismeretlen vagy félelmetes dimenzióitól. A félelmek és általában az alsó "árnyék"- vagy tudatalatti csakrákban tárolt érzelmek mind a feltételekhez kötött természetünkből táplálkoznak, és gátolják a tudati evolúciónkat. Ezért fontos feladat a tudatalatti traumák, blokkok, megkötő tényezők feltérképezése és feldolgozása a spirituális úton, hiszen ezáltal egyengetjük elménk megnyílásának útját a Valóság magasabb dimenziói felé. 

A piszchológia különböző irányzatai a feltételekhez kötött természetünk "egyengetésével" foglalkoznak, vagyis igyekszenek fellazítani a tudatunk erősen megkötő aspektusait, a mentális reakcióinkat egy bizonyos "adekvát" tartományba hozva, ami társadalmilag, erkölcsileg stb. elfogadott, és a hétköznapi élet viszonylag kevesebb szenvedéssel járó elviselését teszi lehetővé. Ennél tovább azonban csak a spirituális utak merészkednek, melyek célja a feltételekhez kötött természetünk feloldása, és a lélek teljes szabadságának elérése.