"Amikor a szövetek krónikus prána-hiányban szenvednek, sokkal nagyobb az esélye a krónikus betegségek kialakulásának és megtelepedésének. Ennek a prána-hiánynak az oka a tudatalatti elme, vagy más szavakkal a személyiségünkkel kapcsolatos problémák, melyek oka a múltbeli tetteinkben (karmánkban) rejlik. Amikor tudatába kerülünk ezeknek a gyengeségeknek, gyakorolhatjuk a prána-légzést és feltölthetjük pránával ezeket a szöveteket. A jóga-írások kijelentik, hogy elméletileg bármilyen betegséget legyőzhetünk, ha elérjük a pránájáma feletti irányítást. Mág ha létezett is a prána uralásának ez a tökéletes szintje a múltban, sarlatánságnak tűnne nekem, ha kijelenteném, hogy ezzel a módszerrel nagyon könnyen meggyógyíthatjuk magunkat. Ezen kívül az öndiagnózisra irányuló képességeinket se becsüljük fölé. Azt javaslom, hogy ne kizárólagosan csak az ilyen gyógyeljárásokat gyakoroljuk, hanem kombináljuk a gyógyászat nyugati és más tradicionális formáival.
A
pránájáma is elősegíti a prána egyenletes
eloszlatását a testben. Ez a kévala kumbhakában, a
pránájáma csúcsán történik meg. Ezt a felfüggesztés
spontán módon jön létre, amikor a pránájáma egyéb
gyakorlatait már elsajátítottuk. Patandzsalí a negyedik
pránájámának nevezi a kévala kumbhakát
(Jóga-szútra 2.51), mely elvezet a szamádhihoz. Egy
másik fontos jóga-szöveg, a Hatha Tatva Kaumudí szerint a
szamádhiban a prána egyenletesen oszlik el a testben
(HTK 51.32). Ez a mentális tevékenység hiányának köszönhető.
Az elme és annak feltételekhez kötöttsége idézi elő a rpána
egyenetlen eloszlását a testben. Hasonlítsuk össze ezt az
ájurvédikus szövegekkel, melyek szerint az elme (ádhi) az
összes betegség (vjádhi) alapvető oka. Az elme normális
állapotában nem csak megakadályozza a szamádhit, hanem a
testben is betegséget és végső soron annak megsemmisülését
okozza. A 2.52. szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy
amikor elérjük a pránájámát, a jóga akadályai
elhárulnak és visszaáll az elme eredeti állapota (a szattva).
Ekkor a jógi már sikert érhet el a jóga magasabb ágaiban,
például a meditációban.
K:
Mit jelent a gyakorlásunk elmélyítése?
V:
A meditációban a légzéshossz növelésére törekszünk
azáltal, hogy növeljük az egyes csakrákban kimondott mantrák
számát. Az így nyert időt arra használjuk, hogy vizualizáljuk a
csakra színét, a jantráját, a jantra színét, a szirmok számát
stb. Ez is egy példája annak, ahogy „ráközelítünk a gyakorlás
szövedékére”, és ugyanez történik a légzésvisszatartás
alatt is a pránájáma közben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése