Elkövetkezett Oguz “sámánképzőjének” negyedik hétvégéje. A mostani téma az Életfa és a középső, felső világokkal, a szellemi tanítókkal végzett munka. Kezdő körrel nyitottuk a hétvégét. Velem is sok minden történt az elmúlt három hónap alatt, és sámáni munkámban egyre inkább igénylik tőlem a lélekvisszahívást, a halottkísérést, egyszóval olyan feladatokat, amiket még ezután fogunk megtanulni. Az elmúlt három napban aludni sem jutott túl sok időm, így azzal a céllal is érkeztem, hogy valahogy kikerüljek ebből az időzabáló féreglyukból, és rendesen jusson időm mindenre. Az első feladathoz ki kellett menni az erőhelyünkre, és keresni kellett egy nagy fát, amelyre lélekutazásban fel tudunk majd mászni. Ez lesz a Világfa képviselője, és ennek segítségével tudunk majd utazni a felső világokba. Ahogy közeledtem az erőhelyemhez a patak partján, felriasztottam egy kis vadkant az út mentén. Az erőhelyem előtt már találtam egy szép nagy, mohás fát, majd ott is és az erőhelyemen is felajánlottam dohányt és doromboztam is. Az erőhelyen találtam egy szép fehér faágat, amit elhoztam magammal. A nagy fa alatt pedig egy madártollra leltem. Visszafelé úton lovasokat láttam, és egy kancát két kiscsikóval.
Amikor visszaértünk, kezdődött az első lélekutazás, melyben a saját egyéni életfánkat kellett meglátogatni. Én a fáradtságom miatt inkább azt választottam, hogy ülve révülök, de még így is belealudtam néha. Ennek ellenére érdekes utazás jött össze. Az általam utazáshoz használt életfához mentem először, majd hívtam az erőállataimat, akik közül a farkas jött, hogy elvigyen az egyéni életfámhoz.
Egy kis dombon állt az erdő közepén egy égerhez hasonló, girbegurba, de erős törzsű fa, dús lombozattal. A fa tövében egy barlang nyílt, ahová leereszkedtünk a farkasommal. Elkezdtünk ásni a barlangban, és egy sűrű fekete anyagba burkolt ládát találtunk, amiben világító kristályok, drágakövek voltak. A kövek gyógyerővel bírtak, és bekerültek a testem különböző pontjaira. Utána ástunk tovább. Még eggyel lejjebb a következő feketébe burkolt ládában könyvek voltak. Világító betűk voltak bennük ősi nyelveken, és a betűk mind a homlokomra és az agyamba íródtak.
A harmadik szinten gyógynövények voltak a dobozban, melyeket mindenféle mérgező hatású szerek alól kellett kibányászni. A gyógynövényekből főzetet készítettem, és belém szálltak a növények szellemei. A negyedik szinten újabb ládika várt rám, ebben pedig hangszerek voltak. Egy sámándob, csörgők, doromb, didgeridoo és egy szép indián fuvola. Ezeken is meg kellett tanulnom gyógyító dallamokat játszani és “letisztítani” róluk a hamis, disszonáns hangokat.
Még tovább ástunk, és az ötödik szinten lévő dobozkában érzelmek voltak, melyeket a negatív érzelmektől kellett megtisztítani, hogy gyógyításra tudjam használni őket. Feltétel nélküli szeretet, elfogadás, bizalom, önbecsülés, hűség, igazságosság, ezek és az előző dobozokban talált dolgok is mind olyan erők, képességek voltak, melyeket már előző életeimben birtokoltam, de most ismét le kellett porolni, megtisztítani, felébreszteni őket, hogy újra tudjam használni őket a gyógyításra.
Ezután kijöttünk a barlangból, és láttuk, hogy a felnyitott ládikákból kiáradó gyógyerő tetőtől talpig átjárta az életfámat, és a fa gyökerei úgy ölelték körbe minden oldalról a barlangot, mint egy anya méhe.
Ebéd után szunyókáltam egy kicsit Ági handpan-játékára, majd ismét kinti feladat következett, mely abból állt, hogy egyvalakivel elmentünk az erőhelyére, bekötöttük a szemlét, majd a hangszerek és egyéb eszközök segítségével visszavezettük a vadászházhoz. Négyen csinálták végig a szembekötősdit, mindenki az egyéniségének megfelelően oldotta meg a feladatot. A képen éppen Adrienn indul az erőhelyéről, a Tűzköves-forrástól.
Utána Oguz beszélt a középső világba végzett utazásokról: ezeken keresztül léphetünk kapcsolatba egy hely szellemével, az elemekkel, erőhelyekkel, beleutazhatunk a beteg testébe. A fizikai testet is érintő gyógyítás, vagy elveszett dolgok megkeresése, az elveszett életerő visszaszerzése esetében is alkamazhatjuk. Gondolom, hogy a középső világgal kapcsolatos múltba/jövőbe tett utazás esetében is használható.
A következő feladatban Oguz elrejtett egy tárgyat a kertben a ház körül, és azt kellett megkeresni. Először lélekutazásban utaztunk rá, majd ki is mentünk, hogy fizikailag is megkeressük. Én azt láttam révülés közben, hogy egy dorombot rejtett el a zöld ponyvával letakart szalmabáláknál, de amikor kimentem, hogy megnézzem, rájöttem, hogy a bálák már a kerítésen kívül vannak. Nem is volt ott semmi. Végül Ági találta meg - egy sámános könyv volt áldásszalagokkal átkötve, és egy fa villájában pihent.
Ezután a két másik Áginak volt születés-gyakorlat, majd csoportos gyógyítást küldtünk egy részleges izomszakadásra. A csoportos gyógyítást az illető életfájának küldtük, én azt láttam, hogy a gyógyítóim az egyik gyökeret feltöltik arany fénnyel. Nagyon erős energiaörvény és lüktető dobolás alakult ki, le is izzadtam a végére.
A vacsora után csapatjáték következett, melyben az egyik csapat egyik tagja elrejtett egy követ a kezében, és kihívott valakit a másikból, akinek el kellett találnia, hogy melyikben van. Először mi vezettünk 4-0-ra, majd a másik csapat inenn nyert az 5 pontos játékban, pedig minden létező mágiát bevetettünk. Ebben jól el is fáradtunk, így én pihenni tértem, míg a csapat egy része még borozgatni kezdett. Leírtam a telefonomba a mai történéseket, majd éjfél körül következett a jól megérdemelt pihenés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése