Tanítások az Ősök útján, 4. hétvége, 2. nap

Vasárnapra ébredve a reggelinél volt a találkozó. Reggeli után az első feladat ismét az erőhely felkeresése volt, pontosabban az Életfához kellett elmenni az erdőben, melyen majd fel fogunk kapaszkodni a Felső Világba. Az én Életfám egy kissé távolabb állt a vadászháztól, így kapkodtam a lábaimat, hogy odaérjek meg vissza. Egy kis dohányt tettem a fa egyik odvába, átöleltem, és összekapcsolódtam a szellemével. Utána a fa mellett találtam egy szép, mohával borított kősziklát, melyre pont rásütött a nap. Oda is leültem egy kicsit, és sok-sok madártollat pillantottam meg a fa alatt, amiket össze is szedtem. Közben két erdei madár is énekelt a környező fákon. A feladatunk az volt, hogy fogalmazzuk meg, milyen céllal fogunk utazni majd a felső világba a tanítónkhoz, mit fogunk kérdezni tőle. Én a gyógyításról és a halálról akartam kérdezni, mert ez a két aspektus foglalkoztat a leginkább a sámáni munkán belül.

Amikor visszaértünk, felkészültünk az utazásra a Felső Világba. Oguz elmondta, hogy ez valamivel nehezebb, mint lefelé menni, és hogy hívni kell az erőállatunkat, ő majd felvisz az Életfán, A Felső Világban meg kell keresni a tanítónkat, és kapcsolatba kell lépni vele, tanítást kell kérni. Oguz azt is mondta, hogy a fizikai valóságban jelen lévő tanító és az égi tanítók egyaránt fontosak. Azt is mondta, hogy bíznunk kell abban, hogy a kapott tanításnak és üzeneteknek valóban van jelentősége, és nem csak az elménk játékai. Példaképpen a nyirkai jóslatot említette, melyet Máté Imre hagyományozott ránk. 

Elkezdődött az utazás. Én ismét inkább ülve maradtam, mert nem voltam biztos benne, hogy eléggé kipihentem-e magamat az előző éjszakai hét óra alvással. Révülés közben megérkeztem ahhoz az Életfához, ami hasonlított a kint talált fához. Hívtam az erőállataimat, és ez alkalommal az oroszlán jött. Amikor ő segít valamiben, akkor gyakran az ókori Egyiptomhoz kapcsolódó dolgok történnek. Az oroszlánom a hátára ültetett, és elindultunk függőlegesen fölfelé a fa törzsén. Egy idő múlva a függőleges irány lassan átfordult vízszintesbe, és a sivatagban haladtunk. Megérkeztünk az egyiptomi szfinxhez. A háttérben a három gízai piramis állt, de a szfinx mintha élt volna, teljesen pontos oroszlán-testtel és női emberfejjel rendelkezett. Egy kicsit emlékeztettek a vonásai Hathor istennőre, de még nem tudom a pontos kapcsolatot kettejük között.

A szfinx bemutatkozott: "Én vagyok az Anyaistennő, Egyiptom és a Nílus anyja. Az egyiptomi birodalom kezdetétől a mai napig kísérem a fáraókat a feleségük formájába kiterjesztve magamat, és Egyiptom sok más női istenségében is Engem imádnak. A gyógyításról kérdeztél, halldd most hát, hogyan kell meggyógyítani az ember bajait. 

A Nílus az Élet folyama, és a Földből ered, és az Őstengerbe torkollik. Ugyanez a folyam az ember testében középütt folyik a talpaktól és a gáttól a feje tetejéig, ahonnan tovább áramolva egyesül az Őstengerrel vagy Ősforrással. A Nílus mentén tizenkét szent helyen épültek szakrális templomok, melyek az ember tizenkét csakráját, spirituális fejlődésének állomásait képviselik. El kell menned sorban mindegyik templomba egy beavatott személlyel, és meg kell kapnod a beavatásokat ezekbe az isteni energiákba, hogy a gyógyító képességed teljessé váljon. Egyiptom templomai és szent helyei a Kozmosz szakrális birodalmait is jelképezik, az ember mikrokozmikus energiaközpontjai mellett.

A Nílus szabadon és erősen folyik a tenger felé, és ugyanígy minden ember sok-sok Életerővel születik. Ha elfogy az életerő, akkor betegségek ütik fel a fejüket. Ez mindig valamilyen elakadás, gátló tényező miatt lép fel. Ha sziklák zárják el a folyam útját, akkor megduzzad a víz, de az akadály mögött alig csordogál. Hárítsd el az akadályt, és újra helyreáll az Életerő árama! Ha kevés a víz a folyóban, akkor táplálni kell esővel, ha pedig sok a krokodil és a veszélyes állat benne, akkor meg kell tisztítani a kórokozóktól. Mindazokat az eszközöket használd az akadályok elhárítására, a tisztításra és az égi áldás (eső) előidézésére, melyeket tegnap találtál a barlangban az Életfa alatt. A tanítóid és gyógyítóid a segítségedre lesznek ebben. 

A halálról is kérdeztél. Elmondom most neked, hogyan kell elkísérni a halottat a Túlvilágra, és ezt a szertartást bármelyik rokon elvégezheti, ha te nem tudsz ott lenni és végigkísérni a halottat." A halottkísérő szertartást a következő bejegyzésben fogom majd ismertetni a szfinx útmutatásának megfelelően. Ezután a szfinx búcsút intett nekem, és biztosított afelől, hogy többször meg fogom majd látogatni, nem csak lélekutazásban, hanem a fizikai valóságban is. Lassan visszatértünk, és én elgondolkodtam, hogy utána kell járnom, ki mit tart a szfinxről, hiszen a kutatók nem igazán tudják hová tenni és értelmezni a szerepét az egyiptomi kultúrában. 

Ezután a következő gyakorlat egy lélekvisszahívás volt, melyet Oguz végzett el a csoport egyik tagjának, miközben mi szellemkenut alkottunk körülöttük. Oguz és a kezelt személy lefeküdtek a fehér lóbőrre egymás mellé, mi pedig hátul ketten doboltunk, elől egy ember csörgőzött, a többiek pedig kétoldalt ülve összekapaszkodtak és előre, hátra dülöngéltek, mint az evezősök. Egyenletes ritmusban doboltunk, miközben Oguz utazott, és megkereste a leszakadt lélekrészeket a kezelt személy múltjában. Én azt láttam, miközben utaztunk, hogy egy nagy, narancs-rózsaszínű tulipánban voltunk, amely békés menedéket nyújtott az egész csoportnak. Amikor  Oguz jelzett, abbahagytuk a dobolást, és ő visszahelyezte a megtalált lélekrészeket a kezelt személy testébe, aurájába.

Ebédszünet következett, majd páros életfa-utazás követte, ez volt a hétvége utolsó gyakorlata. Először az én életfámat nézte meg az egyik csoporttársam, és nagyon sok hasonlóságot látott ahhoz képest, amilyennek nekem tűnt tegnap. Azt mondta, hogy sok termés volt körülötte és a fán is, és valóban úgy érzem, hogy termékeny vagyok az alkotásban és a spiritualitásban is. Majd kapott egy táprudat a szellemi segítőitől, amit be kellett dugni a földbe a fám gyökerei mellett. Bár jó erőnek és egészségnek örvendek, de néha keveset alszom, és így valóban hasznos lehet az energiafeltöltés. Utána én utaztam az ő fájához, és amiket láttam és elmondtam neki, azokat szintén visszaigazolta.  Ezután záró kör következett, összefoglaltuk a hétvégét és elindultunk hazafelé. A képeken az életformát látjátok a Királyháza melletti erdőben, és egy szfinx-ábrázolást, mely hasonlít ahhoz, ahogy én is láttam az utazásom közben.