1. Ha érezzük, hogy közeledik valakinek a halála, és ő is tudja már, akkor mindenképpen kérjük meg, hogy mondja el a végakaratát. Akkor tud békében elmenni, ha számot vetett az életével, lezárta az itteni feladatait, legyen szó akár vagyonról, akár kötelezettségekről, vagy másfajta hagyatékról. A legjobb, ha teljesíteni tudjuk rokonunk végakaratát. Azt is fontos megtudni, hogy miképpen képzeli el a temetését, mi legyen a testével: a tudománynak akarja ajándékozni, hamvasztást kér, vagy temetést ilyen vagy olyan szertartásrend szerint. A teste az, amit majd el kell engednie, és ha nem kapja meg a kért végtisztességet, akkor ez nehezeben fog neki menni.
2. A haldoklás, a halálhoz vezető közvetlen út nagyon fontos felkészülési időszak. Ilyenkor jó, ha mindenki meg tudja látogatni a haldoklót, aki fontos neki, és el tudnak búcsúzni, se nem marasztalják, se nem éreztetik vele, hogy már terhükre van. A haldokló testére, teste köré a szobába érdemes minél több szakrális tárgyat, erőtárgyat tenni, vagy olyan dolgokat, amik számára fontos emlékek. Az ima, virrasztás, együttlét, dobolás, spirituális zene, minden, ami a lelki valósághoz kapcsolja, nagyon jó ilyenkor. A világi ingereket érdemes minimálisra csökkenteni, hiszen éppen itthagyni készül ezt a világot.
3. Ha tehetjük, és a haldokló is beleegyezik, még a halála előtt olvassuk fel neki az útravaló irodalmat, például a Tibeti, Egyiptomi vagy Hindu halottaskönyvet. Állítólag magyar halottaskönyv is létezik, de még nem olvastam. A keresztény kultúrában nem adnak túlzottan részletes útmutatást a lélek számára, pedig hasznos lenne. Talán az egyetlen részletesebb látomás-mű e kultúrkörön belül Emmanuel Swedenborg "Menny és Pokol" című kötete. Sok törzsi kultúrában szóban adták át az idősek, tudók azokat az imákat, dalokat, verseket, melyek a lelket készítették fel a túlvilági utazásra. Ha nem sikerül felolvasni ezt a halál beállta előtt, akkor tegyük meg a halál után, a ravatalozáskor, vagy legkésőbb a temetés/hamvasztás után.
4. A halál pillanatának megfigyelése, megjegyzése, a halott testelhagyásának részletei (pl. kileheli a lelkét, vagy rémület tölti el, görcsbe rándul a teste, stb.) sokat elárulnak arról, hová fog tartani a lélek, miután elhagyta ezt a testet. Ezt azonban még segíthetjük a halál utáni rítusok végrehajtásával. Megesik az is, hogy a haldokló már látja a korábban elhunyt rokonait vagy más, test nélküli lényeket, akik a következő világ felé kalauzolják és várják, hogy megérkezzen túlvilági helyére.
5. Ravatalozás. Ha nem tudott mindenki elbúcsúzni a halottól, akkor érdemes erre lehetőséget adni a temetés vagy hamvasztás előtt, akár egy rövid időre szervezni egy búcsúztatást, de lehet ez egy egész éjszakai virrasztás is. A halott lélek ilyenkor még a test közelében bolyong és fontos a számára, hogy mindenki elbúcsúztassa ebből a világból. A test megfürdetése, felöltöztetése, díszítése a végtisztesség része, nem csak fölösleges ceremónia. A testnek a halál után végig kell haladnia a négy elemmel való eggyé váláson, hogy a lélek még békésebben tudja elengedni.
6. Temetés/hamvasztás. A testtel kapcsolatban a halott végakarata szerint kell eljárni. A hamvasztás, illetve koporsóba zárás előtt is elhelyezhetünk még szakrális tárgyakat, virágokat, számunkra vagy számára fontos használati tárgyakat a test mellett. Ez a régi korokban is szokás volt, számos sírban találtak fegyvereket, használati tárgyakat, akár komplett szoba-berendezéseket, mert a rokonok a halott rendelkezésére akarták bocsátani mindazt, amire a túlvilágon szüksége lehet. Pőrén és nincstelenül temetni vagy hamvasztani valakit nem a legjobb dolog. A hamvasztásnál a test egyesül a tűzzel, és a hamvakat a halott kérése szerint elhelyezhetjük sírban, vagy szétszórhatjuk a Természetben, folyóvízben. Így a földi maradványok eggyé válnak a Föld, Levegő és Víz elemmel is. A temetésnél nem csak földgöröngyöt érdemes a sírba dobni, de egy kis vizet és lángot is, megyek a négy elemet képviselik.
7. Étel-italáldozat. A temetés után sok helyen halotti tort szoktak tartani, melynél azonban van, hogy nem a halottra gondolnak az útján, hanem saját magukat sajnálják és vigasztalják evéssel. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a halottnak étel- és italáldozatot mutassunk be. Egy róla készült fénykép elé helyezzük az ételeket, amiket neki áldozunk, mert ezekből fog táplálkozni a köztes létben. Ha egy halott nem kapott étel-italáldozatot legalább egyszer, akkor nagy eséllyel éhes szellem lesz belőle, aki megreked a köztes létben, és itt fog bolyongani köztünk, mert nem tud tovább menni. Az ételben legyen gabonaféleség (pl. búza, árpa, zab, rozs, rizs) és más ételek, a halott ízlése szerint elkészítve. Italként vizet vagy más italokat is lehet felajánlani. Az egyiptomiak például gabonát, áldozati húsokat és bort ajánlottak fel a halottaiknak. Mindezek az ételek meg voltak szentelve, tehát előtte az isteneknek ajánlották fel, nem csak élvezeti ételekről van itt szó. A halottnak felajánlott ételt ne egye meg se ember, se állat, hanem vigyük ki az erdőbe, és temessük el. Az étel-italáldozatot legalább egyszer végre kell hajtani, de lehet többször, akár tizenkétszer vagy huszonnyolcszor is. A hagyományok szerint ugyanis a lélek legalább egy hónapig vagy egy évig fog a köztes létben tartózkodni, ahol az áldozatokkal tud jóllakni.
8. Lélekkísérés. Ez a halotti szertartás legbensőségesebb, legspirituálisabb része, de ha megfelelő fontosságot tulajdonítunk a folyamatnak, akkor mi és képesek leszünk rá. Az ókori kultúrák szerint a lelket általában valamilyen járművön (hajón, égi bárkán, repülő eszközön, égi szekéren) viszik el a szellemi segítők a Túlvilágra és a következő testetöltése felé. A halál bekövetkezte és a temetés után üljünk le legalább fél órára, de hosszabb időt is szentelhetünk a folyamatnak. Kapcsolódjunk össze a szellemvilággal sámándob, csörgő, a légzésünk vagy valamilyen ritmikus hang, mantra segítségével, és hívjuk a szellemi segítőket a járművel, hogy jöjjenek el a halott lelkéért. Lehet, hogy angyalszerű lényeket vagy más, antropomorf, istenszerű fénylényeket látunk majd, akik a bárkán ülnek. Vagy legalább egy égi vezető, sámán érkezik, és erőállatokat is láthatunk. Kérjünk védelmet magunk és a halott lelke számára, mert a haláleseménykor mindenki védtelenebb az asztrális támadásokkal szemben. Nem szeretnénk, ha minket megszállna valamilyen ártó szellem, vagy a halott szellemét zavarná. Amikor megérkezett a bárka, akkor hívjuk vagy vigyük fel a halott lelkét a bárkára, és tartsunk vele. Gyakran úgy láthatjuk, mintha egy folyón haladnánk a Túlvilág, a Holtak Birodalma felé, vagy az égen repülünk egy magasabb világ felé. A Túlvilágon általában a meghalt rokonai várják a halottat, és üdvözlik, bevezetik a faluba/lakhelyére, ahol egy időt el fog tölteni. Fontos, hogy a halott lelke megértse, hogy meghalt, és az lesz az új otthona, különben nem tud belépni a Holtak Birodalmába. Az is előfordulhat, ha nagyon spirituális volt az élete, hogy egyből egy magasabb világba kerül, és fényes angyal/tündérszerű lények fogják körülvenni egy édenkerthez hasonló helyen. Ha megérkezett oda, ahová kell, akkor látni fogjuk az arcán a nyugalmat és a boldogságot. Ekkor visszatérhetünk a földi valóságunkba, a halottkísérést sikeresen elvégeztük. A lélek általában egy hónap, egy év vagy még hosszabb idő után fog csak újra testet ölteni, reinkarnálódni, annyi időt töltve a köztes létben, amennyire szüksége van feldolgozni ezt az életét, és felkészülni a következőre.
9. A halottainkról megemlékezhetünk minden évben gyertyalánggal, virágok, ételek faljánlásával, kapcsolódva az őseink erejéhez, bölcsességéhez és áldásaihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése