"Ülő pozíciók
Ezek
a pózok alkotják a jóga kvintesszenciáját. Sokkal könnyebben
tudunk belépni a szamádhiba, amikor függőleges törzzsel
ülünk, és a gerincünk felveszi a természetes kettős hajlatát.
A legtöbb esetben a hanyatt fekvés túlzottan tamaszikussá
(nehézzé és passzívvá) teszi az elmét. A kanapén történő
görnyedés vagy a hát nekitámasztása valaminek általában azt
jelenti, hogy az alsó háti lordózis megszűnik. Ha az alsó hát
kifotikussá válik, akkor az apána, vagyis a lefelé
irányuló életerő válik dominánssá. Ha az ideális pozícióban
tartjuk a gerincet, az elősegíti a Kundaliní (az isteni
teremtőerő) felemelkedését és azt is jelenti, hogy a testünk
erőfeszítés nélkül tud ellenállni a gravitációnak. Így
hosszú ideig ülhetünk diszkomfort vagy fáradtság nélkül.
Mindkét esetben a testünk megakadályozná a szamádhi
elérését.
A
másik fontos feltétel az, hogy a tenyerünk és a talpunk is
felfelé legyen fordítva, befogadó helyzetben. Az is segít, ha a
gát vagy a talajhoz nyomódik, vagy a bal sarkunk stimulálja. Az
első feltétel a padmászanában teljesül, ha
előrebillentjük a medencénket. A második feltétel a
sziddhászanában teljesül, ha a bal sarkunk a megfelelő
helyen van. Végül pedig, ha úgy ülünk a földön, hogy a gát
van legalul, az elősegíti a prána (életerő) belépését
a központi energiacsatornába (szusumnába). Ez önmagában
egy nagy téma, amit részletesen ismertettem a Jóga-meditáció
című könyvemben.
A
képesség, hogy egy minőségi meditációs pózban tudjunk ülni,
nem jön meg egy nap alatt. Sohasem tanultam volna meg, ha csak ülök
és meditálok. Úgy szereztem meg ezt a képességet, hogy a pózok
teljes sorozatát gyakoroltam, melyeket mozdulatsorok kötöttek
össze, több, mint tíz évig, minden nap. Amikor megtanultam
helyesen ülni lótuszülésben, lényeges volt, hogy belekezdtem a
pránájámába. Ez sokkal jobban felgyorsította a
fejlődésemet, min t csak a meditáció önmagában.
Soha
ne próbáljuk beleerőltetni a lábainkat egy pózba, ami
meditatívnak tűnik. Ezt meg kell tanulni. Erről részletesen írok
az első négy könyvemben, de leginkább az „Ashtanga-jóga:
gyakorlat és filozófia” és a „Pránájáma: a jóga
légzése” könyvekben. Elérhetjük a szamádhit
speciális meditációs póz nélkül, sőt, mindenféle jógapóz
nélkül is. De azzal növeljük az esélyt, ha jó minőségű
pózban ülünk. Ugyanezt lehet elmondani a jóga összes ágáról
és technikájáról. Önmagukban véve nem kizárólagosak vagy nem
garantálják az eredményt, de összességében, minél több
technikát alkalmazunk, annál nagyobb az esélyünk a sikerre.
Számomra az összes lehetőség kihasználása volt célravezető.
Mivel átlagos képességű gyakorló voltam, ezért minden
segítségre szükségem volt, amit megkaphattam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése