Tudat és energia

A világot kétféle szélsőséges módon szemlélhetjük: az egyik az, hogy minden tudat, és a különböző elvont és anyagi jelenségek, élőlények mind a tudatosság különböző megnyilvánulásai. A buddhizmusban vagy az advaita filozófiában például a világot a tudat álmának vagy illúziójának tekintik. A sámánizmusban, animizmusban, vagy panteizmusban szintén úgy viszonyulunk még a legegyszerűbb anyagi megnyilvánulásokhoz is, hogy van mögötte egy tudatosság. Az élőlényekben rejlő tudatosságot nem nehéz felfedezni, hiszen mozognak, kommunikálnak, kifejezik az érzelmeiket is. Az állatok tudatossága még közvetlenebbül kifejeződik, mint a növényeké, de ha megfelelő figyelemmel fordulunk feléjük, akkor a növényekkel is tudunk kommunikálni, akár tanító szellemükkel is kapcsolatba tudunk lépni. Az emberi lényekben is könnyen fel tudjuk fedezni a tudatosságot, hiszen egy élő ember és egy holttest között jelentős különbség van. A természeti vallásokban a különböző természeti jelenségekre és égitestekre is úgy tekintenek, hogy különböző istenek, félistenek, démonok és egyéb tudatos lények irányítják őket. A hajnalnak, az alkonyatnak, a szivárványnak, a viharnak, a villámlásnak mind-mind van istensége a különböző ősi vallásokban, csakúgy, mint a Napnak, Holdnak, csillagoknak, bolygóknak. 

Az ásványi életforma az, amely a leginkább "befedett", ami azt jelenti, hogy sokkal kevésbé képes érvényesíteni vagy kinyilvánítani a szabad akaratát, mint egy növény, állat vagy ember. A kristályokkal is lehet azonban kommunikálni, sőt, nagyon nagy mennyiségű tudást vagy információt képesek tárolni, ugyanúgy, mint a számítógépek szilícium chipjei. Sőt, programozni is lehet őket, vagyis egy ember tudatosságát tudják közvetíteni mások felé.

A másik szélsőséges megközelítés az, amikor mindent energiának tekintünk, és a tudatosságot is alárendeljük az energetikai struktúrának. A kristályok például a szerkezetüknél fogva képesek információt tárolni, csakúgy, mint például a víz, melyről Masaru Emoto mutatta ki, hogy képes tárolni a rá sugárzott érzelmeket, indulatokat, hangulatokat. A materiális felfogásban, ha az anyag elegendően magas rendezettségi struktúrát vesz fel, akkor megjelenik benne a tudatosság jellemzője, mint ahogyan például a mesterséges intelligencia létrehozására törekszik az ember. Nem tudni, mikortól tekinthető egy mesterséges intelligencia önálló élőlénynek, és meddig tekinthető csupán mechanikus szerkezetnek, szabad akarat nélkül. A tradicionális filozófiák szerint a tudatosság és a szabad akarat, valamint a kreativitás forrása nem a magasan rendezett anyagi struktúra, hanem a Tudat, a mögöttes rendező elv, amely élettel tölti meg az anyagi struktúrákat. 

Igazából arra szerettem volna kilyukadni hosszadalmas okfejtésemmel, hogy a tudat és energia egyszerre lehet jellemző egy megnyilvánulásra, és néha nehéz élesen meghúzni a határokat aközött, hogy mi egy szabad akarattal rendelkező élőlény, és mi egy energia, amely bizonyos minőséggel rendelkezik, de szabad akarattal nem.

A szellemvilág különböző "lakói", megnyilvánulásai esetében még nehezebb a szigorú határvonal meghúzása. Természetesen vannak a szellemvilágban erőállatok, tanítók, félistenek, istenek, bölcsek, a természeti erők tudatos istenségei, és mindezek élőlényként viselkednek, szabad akaratuk és vágyaik vannak, és kommunikálni is lehet velük. Vannak olyan lelkek, akik elhagyták a fizikai testüket, vagyis meghaltak, és hosszabb-rövidebb időre a köztes létben rekednek. A buddhizmusban gyakran éhes szellemeknek nevezik őket, mivel nem tudják kielégíteni a vágyaikat, szükségleteiket, és ezért igyekszenek kapcsolatba lépni a fizikai testben lévő lelkek elméjével, hogy az ő testükön keresztül jussanak táplálékhoz vagy különböző érzékszervi élményekhez. Ezt nevezhetjük megszállásnak, de persze van, amikor csak egy viszonylag ártatlan, megrekedt lélekről van szó, akit a sámán a megfelelő képességek birtokában tovább tud segíteni a saját reinkarnációs ciklusa felé. A testetlen tanítók ugyanebbe a kategóriába sorolhatók, csak ők már a szabadságnak azon a fokán járnak, hogy képesek önként lemondani a testetöltés lehetőségéről, hogy mentális szinten létezve taníthassanak, a tér és az idő korlátain kívül. 

Vannak persze olyan lakói is a szellemvilágnak, akik kifejezetten ártó szándékúak, démonikus beállítottságúak. Ők, a hatalmuktól függően, nagyobb galibát tudnak okozni, mint egy elhunyt hozzátartozó eltévedt lelke. És az ő befolyásuk vagy megszállásuk kiküszöbölése is egy nehezebb feladat, mert a sámánnak a megszálló démonával egyenlő mértékű vagy annál nagyobb isteni erőket kell mozgósítania, hogy legyőzze, vagy jobb belátásra bírja a démont. 

Az ájurvédikus hagyományban vagy a tibeti buddhizmusban beszélnek betegség-démonokról is. Ezek meglátásom szerint inkább sorolhatók az "energia", mint az élőlény kategóriába. Vagyis nem igazán rendelkeznek szabad akarattal, nem azért támadják meg a beteget, mert éppen ahhoz van kedvük, hanem valamilyen szükségszerűség miatt jelennek meg, például karma, energiahiány vagy lelki trauma miatt. Olyanok, mint az apró kórokozók, akiket hiába győzködnénk, hogy távozzanak a beteg testéből, nem járnánk sikerrel, mert a szabad akaratuk nem tud olyan mértékben érvényesülni. Egy lehetőség van: meg kell erősíteni a beteg immunitását, és akkor az immunrendszer "kinyírja" a kórokozókat. A betegség-démonokkal is hasonló a helyzet. A sámán vagy hívja a saját erőállatait és szellemi segítőit, vagy finomfizikai testében saját maga száll szembe a betegségdémonnal, vagy pedig olyan kapcsolatban áll a szellemmel, hogy az hajlandó az utasítására továbbállni. A sámán a beavatáskor gyakran azt éli át, hogy jönnek a szellemek, széttépik a testét, és lerágják a húst a csontjairól, hogy jóllakjanak vele. Ahány betegség-szelem kapott a sámán testéből, annyi betegséget fog tudni gyógyítani a sámán, mert a betegség-szellemek megígérik neki, hogy a felajánlásért cserébe hallgatni fognak a sámánra, ha egy beteg hozzá fordul segítségért, és elhagyják a beteget. 

Vannak azonban olyan energiák is, melyek diszharmonikusak, de nem az az elsődleges céljuk, hogy megbetegítsenek valakit. Mégis, amikor "rátelepszenek" az emberre, akkor rossz lesz a közérzete, energiahiányos lesz, és előfordulhat, hogy meg is betegszik. Én ezeket az energiákat elementáloknak nevezem, és mivel gyakorlatilag nincs szabad akaratuk, a sámánnak valamilyen módszerrel el kell távolítani őket a beteg aurájából. Ehhez vagy az erőállatok, vagy a gyógyító szellemek segítségét veszi igénybe, vagy kitisztítja, "kiszívja" a zavaró energiát a beteg aurájából. Ha bizonyos, energetikailag szennyezett helyeken járunk, vagy ilyen energiákkal, negatív érzelmekkel és gondolatokkal terhelt emberek között vagyunk, akkor könnyen átragadhatnak ránk ilyen elementálok és a tünetek is szinte azonnal jelentkezhetnek, de az is megtörténhet, hogy évekig hordozzuk a tüneteket magunkban. Ezért érdemes minél többet meditálni, tisztító gyakorlatokat végezni és olyan helyzetben, állapotban lenni, ahol a teremtő és harmonizáló energiák túlsúlyában vagyunk, és ezáltal meg tudunk szabadulni az ilyen szennyező elementáloktól. Ha nem sikerül, de felismerjük, hogy hordozunk magunkkal valamit, amire nincs szükségünk, csak zavar, akkor segítséget is kérhetünk az eltávolításához egy hozzáértő és beavatott sámántól. A betegségek sokszor tanító szándékkal támadnak meg minket, és ha nem ismerjük fel és oldjuk meg a belső konfliktust, ami kiváltotta, akkor nem fogunk tudni tartósan megszabadulni a betegségünktől. De olyan is van, amikor a pszichés és energetikai higiénia önmagában elegendő a probléma megoldásához.