"Sokan tudatosak erről a destruktív tendenciáról, de úgy érzik, hogy nincs elég erejük változtatni rajta. Úgy érezzük, mintha egy megállíthatatlan, öntudatlan, gigászi szerkezet ellen harcolnánk. De ezt a mechanizmust valaha ugyanígy néhány ember hozta működésbe, akiknek volt egy víziójuk és hittek abban, amit tettek. Ugyanígy lehet megállítani is ezt a mechanizmust és működésbe hozni valami mást. Igazából csak arra van szükség, hogy néhány ember radikális módon megszabaduljon a kollektív karmából. Az olyan emberek, mint Lao-ce, Szókratész, Jázus és Buddha megtették. Ha megnézzük az életrajzukat, kifejezetten megfigyelhető náluk azoknak a korlátoknak a nem-elfogadása, amiket mi fajkánt általában magunkra vonatkoztatunk. Mi volt a közös ebben a négy tanítóban (sok mindenki mással együtt, akik a nyomdokaiba léptek, vagy előttük jártak)? Az, hogy megszabadultak a babonáktól.
Annyira megszoktuk, hogy meghajolunk a spirituális vezetők előtt, hogy szinte lehetetlennek tűnik megszabadulni a kollektív karmába befészkelődött babonáktól. Igen, pontosan a babonákra gondoltam. Bár azzal dicsekszünk, hogy ésszerűen és logikusan állunk hozzá az empirikus tudományhoz, amikor a spiritualitásról van szó, még mindig olyan kőkorszaki babonákhoz ragaszkodunk, melyeket a kollektív karmánk hozott létre. A régi hiedelmektől – mint például attól a meggyőződéstől, hogy genetikai programmal ellátott, testbe zárt robotok vagyunk, melyek végtelenül törtetnek az önző vágyaik után, mint a túlélés, az anyagi javak és a szaporodás – meg kell szabadulnunk, ha meg akarjuk változtatni az ökológiai pusztulás felé hajló jelen tendenciát. Ha emlékezni tudunk arra, hogy mindannyian ugyanannak az isteni erőnek a kifejeződései vagyunk, akkor el tudunk fogadni egy új életformát és önnön létünk veszélyeztetése nélkül tudunk viszonyulni egymáshoz.
A spirituális evolúció nem csak egy menő időtöltés, ami egy maroknyi ember előjoga. Az emberiség fő erőfeszítésévé kell vélnia, ha az emberiség meg akarja tanulni, hogy a Természet, a Teremtés elválaszthatatlan része. A Természettel kell dolgoznunk, támogatva a bolygót és harmóniában egymással és az összes többi létformával. Mi vagyunk a Természet. Ezt meg fogjuk érteni, ha felülkerekedünk emberszabású karmánkon és feltételekhez kötöttségünkön. Nagyon sürgős és elengedhetetlen, hogy ezt megtegyük.
Melyik a helyes karma?
Feltehetjük magunknak a kérdést: milyen karmát hozzunk létre, amely képessé tesz bennünket az önzetlen cselekvésre? A válasz: „Semmilyet.” Hadd magyarázzam el! A 4.7. szútrában Patanzsalí azt mondja: „A jógi karmája nem pozitív és nem is negatív; másoké viszont háromféle.” A negatív feltételekhez kötöttségen alapuló karma elkerülhetetlenül későbbi szenvedéshez vezet. Másfelől viszont, a kellemes élmények felé vezető karma „pozitív”. A legtöbbünk koncentrációja és választási képessége nem olyan fejlett, hogy mindig a karma egy kategóriáján belül tudjunk maradni. Éppen ezért a legtöbb ember esetében a karma a jövőbeni élvezet és szenvedés keverékét fogja létrehozni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése