Előrebocsátom, hogy én az eddigi életem során nem próbáltam ki semmilyen pszichedelikus szert, az eddigi révüléseimben a "járművek" a sámándob, a légzés és a mozgás, vagy mantrák, meditációs technikák voltak. Ez nem jelenti azt, hogy elítélem azt, aki hívást érez egy tanító növény kipróbálására, inkább azért igyekszem megfogalmazni néhány gondolatot, hogy valóban legyen is értelme annak, amire vállalkozunk.
1. A drogok (pl. heroin, kokain, ópium, gyógyszerek, szintetikus készítmények) és a pszichedelikumok két külön kategóriát alkotnak. Az első erőteljes függőséget vált ki, persze némi örömérzettel is fűszerezve. Az utóbbi általában nem okoz függőséget, viszont olyan módon nyitja meg a tudatunkat, ami a meditációhoz vagy a szamádhi állapotához hasonló, és így a Valóság érzékeken túli dimenzióit is tudjuk észlelni. A sámánok mindig is a természetes növényekből készült entheogéneket (Psylocibin gomba, Peyot vagy San Pedro (meszkalin), Ayahuasca főzet (DMT), iboga és sok más növény) tekintették tanítómestereknek, mert amikor a sámán magához veszi, akkor kapcsolatba tud lépni a növény tanító szellemével. Ezzel szemben ugyanezen hatóanyagok szintetikus változatai, ilettve az LSD, MDMA "steril" élményt nyújtanak, mert a vegyületnek nincs szelleme, amellyel kapcsolata tudnánk lépni.
2. Sokak szerint jobban lehet kapcsolódni az Ayahuasca szelleméhez az Amazonas dzsungelében, mint a világ más pontjain, bár most már webshopokban is rendelhető a főzet vagy annak alkotóelemei. Mégis, otthon a kisszobában utazni nem ugyanaz, mint az őszdsungel természetes közegében, ahol a növények szellemei is otthonosabban érzik magukat, és egy tapasztalt curandero felügyeli a folyamatot.
3. A perui, ecuadori stb. retreateken minimális az előkészület és az utána történő integráció elősegítése, ezt a résztvevőnek nagyjából magának kell megoldania. Az tradicionális kultúrákban nem is a sámáné a főszerep, hiszen ő csak kapuőrként, felülvigyázóként van jelen. A "guru" maga a növény szelleme lesz, mely vezeti, tanítja a résztvevőt, amíg a főzet hatása kitart. Utána az élmények egy jó részét hajlamosak vagyunk elfelejteni, illetve a külső tudatba visszatérve nehezen tudjuk szavakba önteni azt, amit megéltünk.
4. Ha valaki nem tud semmit a sámánságról, sem az eurázsiai hagyományairól, sem az amazonasi varázslók életéről, akkor jól teszi, ha elkezd foglalkozni vele. Az Életfa, az erőőállatok, a tanító szellemek, a természet megtestesült erői mind olyan valóságok, melyekhez sokféle módon kapcsolódhatunk, és így már könnyebben el fogunk igazodni a szellemvilágban átélt megtapasztalások között, mintha egyenesen a mechanisztikus, kütyükkel teli világunkból csöppennénk bele Alice Csodaországába.
5. A varázslók (curanderók) tradicionálisan gyógyítási vagy szellemi beavatkozások céljából alkalmazták a főzeteket, és az Ayahuascát, mint mester-főzetet ők maguk itták, amikor erre szükség volt. Amikor a hippik megjelentek a dzsungelben, hogy ők maguk akarják meginni a főzetet, és "utazni" akarnak, az meglepetésként hatott az akkori sámánokra, mivel a törzs bennszülött tagjai általában nem nagyon érdeklődtek a pszichedelikus élmények iránt. Azután erre gyorsan kiépült egy egész iparág, ahol több-kevesebb biztonsággal és háttérszervezéssel vehetnek részt az érdeklődők egy-egy szertartáson.
6. A sámáni világkép és gyakorlatok (révülés, izzasztókunyhó stb.) mellett az olyan spirituális tevékenységek is jó előkészületet jelenthetnek, mint a meditáció vagy a csendes, tudatos jóga-gyakorlás. Ezeket aztán, az új tapasztalatokkal kiegészülve, a visszatérésünkkor is használni tudjuk az élmények integrációjához. Ez utóbbi nagyon fontos, és ha megfelelően sikerül, akkor néhány ayahuasca-utazás is bőven elegendő löketet ad a spirituális fejlődésünkhjöz. Teljesen fölösleges száz vagy ezer ceremónián részt venni, mert jó alaposan felforgathatja ugyan az életünket, de még mindig nem biztos, hogy megtaláljuk az irányunkat. A kevesebb, jól integrált élmény jobb, mint a sok, feldolgozatlan transzélmény.
7. Az "utazás" során átélhetjük az egónk, az addigi énképünk teljes megsemmisülését, akár még fizikai érzetként is halálközeli állapotba kerülhetünk. Ez azonban önmagában nem elég a boldogság vagy megvilágosodás eléréséhez. Kell, hogy legyen egy olyan spirituális értékrendünk, amelybe a materiális énünk elvesztése után is bele tudunk kapaszkodni, és nem válunk nihilistává. Az Ayahuasca a dualitáson, az erős polarizáción keresztül tanít. FelHÁNYtorgatja a legmélyebb félelmeinket, traumáinkat, bűntudatunkat és elfojtásainkat, és a legmagasabb eksztázis állapotát is megadhatja, éppen mikor mire állunk készen. De ha úgy érezzük, hogy ezeknek a szélsőségeknek a megélésén túl szeretnénk az Egység felé haladni, akkor el kell engedni az Ayahuascát, és belül kell keresni az erőt és az inspirációt.
8. A "transzturizmus", a kíváncsiság nem elegendő indíték ahhoz, hogy adekvát módon tudjuk hasznát venni az Ayahuasca-élménynek. Ezért ne "bulizási" céllal utazzunk, és ne halmozzuk a dolgokat. Az Ayahuasca és a Huachuma (San Pedro) szellemei például könnyen összeakadnak, és elkezdenek féltékenykedni egymásra, tehát nem jó, ha egyszerre vagy egymás után fogyasztjuk őket. Hagyjuk meg az időt és a tisztelet terét a tanító növénynek, hogy a hétköznapjainkban is használható tudást adjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése