Ma megkaptam a harmadik szimbólumot, a neve "Gungnir", azaz Odin lándzsájának szimbóluma. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Úgy éreztem, hogy megint utaznom kell, és leültem dobolni, amikor találtam rá időt. Érdekes módon nagyon rezonált az egész szoba, mintha a dobolásom a környező tér atomjait rezgette volna meg. Végül is minden csak rezgés... Megláttam az Életfát, szépen fénylett, színes fények díszítették, mintha karácsonyfadíszek lennének. Az jutott eszembe, hogy úgy látszik elfogadta a szellemvilág a szombati kiülésem erőfeszítését, és megajándékozott némi erővel és tisztánlátással.
A sasom most a hátára vett, de már Huginn, a holló is ott várt. Egymás mellett repültek felfelé, és nem sokára Muninn, Odin másik hollója is csatlakozott hozzánk. Így kötelékben repültünk, mint valami vadászgép-raj, középen én a sasommal. Ahogy fölfelé haladtunk, mintha hipertér-ugrást kezdtünk volna, a környező fények csíkokká váltak, és mi azok között suhantunk tova, mígnem elértünk Asgardba. Ekkor egy hosszú úton kellett végigmennem gyalog, és a madarak felettem szálltak. Sok lépcsőn át értem fel a Valhallába, és ott láttam az Einherjarokat, a csatában elesett harcosokat és a Valkűröket, amint a Valhallában mulattak és csatároztak. Egy belsőbb terembe léptünk, ahol már csak mi voltunk, és Odin a két farkasával. Ekkor ismét megkérdeztem Odint: "Mit ajánlhatok fel neked a rúna-tudományért cserébe?" És azt mondta, hogy szerezzek egy kis kőszobrot, mely őt ábrázolja, és fehér ürömöt égessek előtte egy kis tálkában.
Ezután ismét a rúnákat mutatta. Megmutatta az első kettőt, úgy látszik, hogy mindig el kell ismételni, hogy megjegyezzem őket. És végül megmutatta a harmadik rúnakövet, mely fekete volt, és vörös színnel tűnt fel rajta maga a szimbólum: egy lándzsahegyet vagy függőleges lencsét alkotó három vonal: egy függőleges és kétoldalt két íves. Alul és felül, ahol találkoztak, egy egy kis kör volt, majd felül jobbra, alul pedig balra egy-egy rövidebb ív indult ki. Odin kijelentette: "Ez a Gugnir szimbólum, és a lándzsámat képviseli." A három ívet könnyedén el tudtam képzelni lándzsahegynek, de a gömböket a végén és a két plusz vonalat nem értettem. Azt mondta, hogy azok ékkő-gyűrűk, a vonalak pedig madár (holló) tollakat képviselnek. Ez a szimbólum a tudás és a tisztánlátás szimbóluma, egy csukott szemnek is tekinthető, mely a belső látás ébredését segíti elő. Amikor nem tudjuk valamire a választ, vagy meg akarjuk érteni egy dolog végső természetét, akkor ezt a szimbólumot használhatjuk. A fejtetőre kell kivetíteni, és a nyomaték kedvéért Odin a fejemre nyomta a lándzsáját, mint ahogy már egyszer korábban is tette, és így ez a lenyomat maradt a fejem tetején. Utána láttam, hogy Huginn és Muninn, a két holló odatették a csőrüket a gyöngyökhöz, és így jött ki a két alakzat a lándzsa két végén. Hiszen ők azok, akik mindenről mindent tudnak, és Odinnak is a fülébe súgják a híreket és információkat. A felső képen Odin látható, kezében a Gungnirral. A harmadik képen látható a szimbólum, amit én kaptam, a középső képen pedig az a szimbólum (a kereszttel áthúzott rombusz), melyet haoygmányosan a Gungnir szimbólumának tekintenek.
A rúna használatához ezúttal némileg hosszabb magyarázatot is kaptam. A koronacsakrához kapcsolódik, és ha megnyitjuk vele, akkor az illető képes lesz megismerni Istent, vagyis a Végső Igazságot, és így az illúziója és a tudatlansága szertefoszlik. Megtalálja az útját, és megtalálja önmagát. Ez egy útmutató rúna, mely, mint Odin lándzsája, a végső cél felé repíti az értelmünket, és felfegyverez a tudással és az értelmi képességgel, mellyel megérthetjük az Élet végső igazságait.
Mivel ez a szimbólum is viszonylag jól beazonosítható mitológiai eredetét tekintve, nézzünk most egy kis információt a Gungnirról a Norse-mythology honlapról:
Odin lándzsájának neve Gungnir, ami annyit tesz: "amit lóbálnak". Az északi mitológiában már a kilencedik századtól találunk utalást a Gungnirra, mint Odin fegyverére. Nem csak a viking kori rúna-köveken ábrázolják Odint lándzsával a kezében, hanem már bronzkori sziklarajzokon is találunk ládzsás isten-ábrázolást Európában.
A Gungnirt, az istenek sok más fegyverzetével együtt az univerzum legügyesebb kovácsai, a törpék készítették. A Gungnir hegyét rúnák díszítik, melyek által mágikus erőre tett szert: mindig célba talál, és mindig visszatér gazdájához. Több régészeti lelet tanúskodik arról, hogy Odin példáját követve a viking harcosok is rúnákat véstek lándzsahegyeikbe.
Amikor Odin az Ász-isteneket vezette csatába a Vánok ellen, akkor meglóbálta ládzsáját az ellenfél felé, és azt kiáltotta: "Mindannyian Odin birtoka vagytok!" Ezt a mozdulatot a viking harcosok is gyakran ismételték csata előtt, annak reményében, hogy Odin győzelemre segíti őket, és akkor embert is áldozhatnak neki az elejtett foglyok közül. A lándzsa áldozati fegyver-szerepét az is erősítette, hogy Odin saját lándzsájával szúrta mellbe magát, amikor fejjel lefelé lógott az Yggdrasilról. Így áldozta fel magát önmagának, hogy megkapja a rúnák titkos tudományát. Odin Tyrtől vette át a fő istenség helyzetét a viking korban, és ezzel Tyr jelképe, a kard helyett a lándzsa lett a katonai és mágikus hatalom szimbóluma a vikingeknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése