Doboltunk a Világbékéért

Mára kiszépült az idő, és végre sikerült megtartani egy korábbra tervezett szabadtéri programot, melyet Papp Barbi jógaoktatóval szerveztünk. Péntek este hatkor találkoztunk a Gellérthegyen, a Filozófusok kertjében, hogy együtt doboljunk, meditáljunk a világ és Budapest, Magyarország békéje érdekében. Először azzal kezdtük a szertartást, hogy minden résztvevőt körbefüstöltünk zsályával és palo santoval, majd leültünk egy körben, és elkezdtünk dobolni. Én a saját dobom mellett egy-két hangszert hallottam még, de gondolom, hogy mindenki lelkesen játszott az általuk hozott dobokon, és a kiosztott csörgőkön. Mintegy ötvenen ültünk egy nagy körben. A dobolás közben megpillantottam az Életfát, és ezúttal éreztem, hogy az egész Univerzum Életfája az, mely minden élő és tudatos lényt és megnyilvánulást összeköt. Megjöttek az erőállataim, mindegyik valamilyen táncot lejtett és arany csillámokhoz hasonló pozitív energiákkal díszítette az Életfát. Majd megjöttek a gyógyítóim és a tanítóim is, és az egész egy közös munkává vált a Világ jobbítása érdekében. 

Én a bevezető beszédben kitértem a szerdai hajószerencsétlenség áldozataira is, akikek fontos volt ebben a hirtelen helyzetben, hogy kapjanak valamilyen támogatást, és megtalálják útjukat az Élet és Halál folyóján át a Túlvilágra. Őket is láttam, ahogy már a túlvilág vizeivel küszködtek, és igyekeztem segítséget küldeni nekik. Az Életfa közepében ismét megláttam egy nagy, lüktető szívet, mint már egyszer korábban, és erős energia-áramokat éreztem a törzsben az Alsó és Felső világok között közlekedni. A végén az egész átalakult egy nagy, aranyló vulkánná, melyből a szeretet és béke lávája folydogált. Nem voltam felkészülve rá, hogy ma is kapok egy szimbólumot Odintól, de hirtelen megjelent, és megmutatta a negyedik szimbólumot, mely egy Világfa- vagyis Yggdrasil-szimbólum. Egy körben van egy függőleges vonal és mellette két íves vonal, melyek kifelé kanyarodnak, mint a fa koronája és gyökerei. Lerajzolva egy kicsit hasonlít egy baseball-labda mintázatához. A szimbólum az alsó, Felső és középső világok közötti kapcsolatot, illetve annak helyreállítását mutatja. Ez igaz a belső világunkra, és a makrokozmoszra is, és nagyon illett az egész esemény témájához. 

Ezután egy szokatlan dolog történt, Odin mindannyiunkat átölelt, és a karjai közé zárt. Máskor mértékletesen távolságtartó szokott lenni. A Világfa gyökerei a Földanya szívéig érnek le, és ekkor megjelent a Földanya is, és ő is átölelt mindannyiunkat. A dobolás végére nagyon kifényesedett a kép, és elmosódtak a halál és a szenvedés nyomai. A dobolás befejeztével az Óm mantrát kezdtük zengetni. Ekkor a sárkányomat láttam, és olyan volt, mintha az Óm-okat nyeldekelte volna, mintha azzal etettük volna. A különböző hangmagasságokban elhangzó Óm-ok a sárkány testének különböző mélységeibe jutottak el, és lassan-lassan megtöltötték a bendőjét, jóllakott a sok Óm-mal. Úgy láttam, mintha a sárkány az Idő örök körforgását is képviselte volna, és csak azzal lehetett jóllakatni, ha teljes mértékben feloldódtunk a MOST-ban. Az Óm gondolatnélküliséget kiváltó pillanataiban az elménk nem kalandozott sem a múlt, sem a jövő felé, csak a jelenben volt felfüggesztve, és így nem akartunk bántani senkit, sőt, egyáltalán nem is éreztünk semmilyen vágyat. Az Óm-ozással együtt béke és megnyugtató kiüresedés, vagy mondhatni, a beteljesültség, kielégültség állapota töltött el. Egy ponton magától elhalt az Óm éneklése.

Ekkor egy légzésmeditációt végeztünk. Beszívtuk a levegőt, és amikor kifújtuk, megszorítottuk egymás kezét. Már az Óm-ot is kézenfogva énekeltük. Én néha úgy éreztem, hogy nem akarok sem belélegezni, sem kilélegezni, magától felfüggesztődött a légzésem. Ez nálam általában a kiüresedett elme tünete. Amikor lélegeztem, akkor igyekeztem érezni, ahogy körbefut a szeretetenergia a körön. De el kellett jutnom a feltétel nélküli elfogadás pontjáig, és akkor éreztem, hogy körbeáramlik az energia, és valóban éreztem a szeretetet minden érző lény iránt. Ez a meditáció sokat megmutatott abból, hogy mi a világ konfliktusainak oka. Ha mindenki fel tudná függeszteni az elméjét a MOST-ban, és el tudná érni a kiüresedett, békés megelégedettséget, akkor sokkal kevésbé akarnánk bántani egymást, mint amikor mindig a mohóságunk hajt bennünket az érzéki élvezetek délibábjai után.

A meditáció végén egy kis elcsendesedés következett, majd hálás szívvel megköszöntük egymásnak a jelenlétet. Több ismerős is odajött hozzám, és az egyik házaspár egy gyönyörű kristálykoponyát is hozott, aki állítólag szintén énekelt az Óm-ozás alatt. lefotóztam a nagy füstkvarc kristálykoponyát az én kicsimmel együtt. Remélem, hogy a jövőben is minél több ilyen egymásra találásnak lehetek a részese, és ezek az alkalmak közelebb hozzák az emberiség szívét egymáshoz, és összefogva tudunk emelkedni a magasabb tudatosság felé.