Egyiptom
Az egyiptomi papok szemében Thoth a nyelv, az írás és a matematika feltalálója. Átfogó tudást tulajdonítanak neki az asztronómia területén, és úgy gondolják, ő teremtette az állatövet. A nappalt és az éjszakát tizenkét-tizenkét órára osztotta. Megmutatta a parasztoknak, hogyan kell kimérni a szántóföldet, hogy kell a megfelelő mederbe terelni a csatornákat. A papokat kioktatta arra, hogyan kell bizonyos tervek szerint építeni az istenek és uralkodók templomait. Még az „isteni szó” ismeretével is felruházták; „nagy varázslónak”, „időmérőnek” titulálták.
A Thothról szóló leírások nem csak a különböző tudományokban általa átadott meghatározó ismeretekre térnek ki, de, mint sok más egyiptomi istent is, rendkívüli testi jegyekkel ruházzák fel: A Mágikus papirusz 500-ban olvasható a következő vers:
"Üdv neked, te 7 rőfös pávián, akinek szeme arany és akinek ajka tűz és minden szava parázs."
Thotnak ez a jellemzése, mint óriás „pávián”, a hermopoliszi Amon-templomban lévő Merenptah király-féle síremléken is olvasható:
"Eléd lépek (a király elé) egy nagy fehér pávián képében."
Ezen adatok szerint Thoth majdnem három és fél méter magas lett volna. Más szövegekben — például a Nacht-nebof király idejéből származó síremléken — Thoth mint „kétszer olyan nagy” jelenik meg, később „háromszor nagyobb”.
Thoth a bölcsesség, a mágikus szavak istene és Hórusz bal szeme az egyiptomi mitológiában. A Hold isteni megszemélyesítőjét íbisz-horgas, holdsarlóra emlékeztető csőrrel ábrázolták. A hold az újjászületés egyik jelképe, míg az afrikai íbiszmadár a mai napig is az “egyetemes tudatosság” szimbóluma a piramisok hazájában. Thoth nevéhez 42 könyv köthető, amelyekben említést tesz a vízözön előtti időszakról, az emberiség ősi tudásáról és jövőjéről. A feddhetetlen szavú, megkérdőjelezhetetlen bölcsességű mitikus alakot Ozirisz, az első Egyiptomban uralkodó fáraó titkáraként is emlegették:
“Ozirisz nagy becsben tartotta Hermészt (Thothot), éleseszűsége és találékonysága miatt. Hermész megtanította az embereket tagoltan beszélni, olyan dolgoknak adott nevet, amelyeknek korábban nem volt nevük, feltalálta a betűket, bevezette az istenek tiszteletét, feltalálta az aritmetikát, a zenét és a szobrászatot és megalkotta az asztronómia rendszerét. Ő volt Ozirisz titkos írnoka, aki bármiről is volt szó, változtatás nélkül elfogadta Hermész tanácsait.”
A Smaragdtábla
A fenti idézetben is láttuk, hogy Thothot Hermésszel, vagyis Zeusz és Maia nimfa fiával, a görög istenek hírnökével is azonosították. A két istenalak valahol egybeolvadt a legendás, vagy inkább mitikus Hermész Triszmegisztosz személyében. Sok mindenki egyenesen Thoth-tal azonosítja. Bár Hermész munkássága több kötetre tehető, amiből sajnos nem sok minden maradt fenn hitelesíthető formában, a leghíresebb a Smaragdtábla című műve, melyet állítólag Nagy Sándor idejében találtak meg Hermész Triszmegisztosz sírjában, a hagyományok szerint múmiájának kezében volt a híres Tabula Smaragdina, melyen a bölcsek kövének titka olvasható jelképes megfogalmazásban. Mivel a titkos tanítások alkimista célokat is szolgáltak, Severus római császár minden misztikus írást összegyűjtött, és Nagy Sándor sírkamrájába temettetett, Diocletianus pedig elpusztította valamennyi, Egyiptomból származó alkimista könyvet. Így az egykor híres Hermész Könyvek évszázadokra eltűntek….
A Tabula Smaragdina néven ismertté vált táblák sorait, Hermész Triszmegistosz jegyezte le Kr. e. 3600 körül. A beavatott mesterek szerint, ez a tizenkét táblából álló ’könyv’ foglalja össze az egész világ bölcsességét. A táblák tartalma titkos, de nem azért van titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk csak a beavatott hermetikus mágusok számára válik nyilvánvalóvá. A Smaragdtáblával kapcsolatos tanításokról majd egy külön blogban beszámolok még.
Atlantiszi örökség
Egyes kutatók szerint Thoth, vagyis Hermész Triszmegistosz egy atlantiszi örökséget birtokló pap király és mágus volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált. Egyes feltételezések szerint a Nagy Kheopsz piramist szintén ő építtette, hogy a bölcsességet és Atlantisz mágikus birodalmának örökségét elrejthesse a világi tudástól elszigetelve.
Hermész Triszmegisztos különféle testekben, de azonos tudással jelent meg, hasonlóan a Dalai Lámához. Mások azt tartják, hogy a mágia segítségével legyőzte a halált és csak akkor távozott a földi megtestesüléséből, amikor ennek elérkezett az ideje. Miután végleg kilépett a testéből, az egyiptomi panteonban is helyet foglalt. A bölcsesség isteneként, a tudás feljegyzőjeként tartották számon, hiszen bölcsessége és tudása alapján kétségtelen, hogy isten megtestesülése volt. Főpapjai vitték tovább azt a tudást, amit az emberekre hagyott, és ők őrizték a Nagy Piramist.
A táblákon az ókori Atlantisz írásjegyeivel feljegyezve olyan gondolatok találhatóak, melyek értelme három síkon válik világossá. Az anyag szintjén a betűk nyernek értelmet, képessé válunk olvasni a sorokat. A tudat síkján megértjük a szavakat, amiket olvasunk, így azok összefüggést nyernek. A felettes síkon pedig képessé válunk arra, hogy a leírtakat értve azokat belső tudássá tegyük, alkalmazzuk is. A táblákat aranyszínű, nem azonosítható ötvözetből készült abroncsok fogják össze, az összefogó abroncsokat pedig egy ugyanilyen anyagból való pálca tartja össze.
Az alkimista hagyomány szerint Hermész Triszmegisztosz testamentuma olvasható ezeken a táblákon. Szerintük ez minden szent könyv alapja, az első olyan isteni kinyilatkoztatás, ami az emberek birtokába jutott és mindegyik, azóta keletkezett szentiratnak az alapját is ez képezi. Sokféle fordításuk és adaptációjuk ismert, feltehetően Szírián és Palesztinán keresztül jutott el Európába.
Egyes kutatók szerint Thoth, vagyis Hermész Triszmegistosz egy atlantiszi örökséget birtokló pap király és mágus volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált. Egyes feltételezések szerint a Nagy Kheopsz piramist szintén ő építtette, hogy a bölcsességet és Atlantisz mágikus birodalmának örökségét elrejthesse a világi tudástól elszigetelve.
Hermész Triszmegisztos különféle testekben, de azonos tudással jelent meg, hasonlóan a Dalai Lámához. Mások azt tartják, hogy a mágia segítségével legyőzte a halált és csak akkor távozott a földi megtestesüléséből, amikor ennek elérkezett az ideje. Miután végleg kilépett a testéből, az egyiptomi panteonban is helyet foglalt. A bölcsesség isteneként, a tudás feljegyzőjeként tartották számon, hiszen bölcsessége és tudása alapján kétségtelen, hogy isten megtestesülése volt. Főpapjai vitték tovább azt a tudást, amit az emberekre hagyott, és ők őrizték a Nagy Piramist.
A táblákon az ókori Atlantisz írásjegyeivel feljegyezve olyan gondolatok találhatóak, melyek értelme három síkon válik világossá. Az anyag szintjén a betűk nyernek értelmet, képessé válunk olvasni a sorokat. A tudat síkján megértjük a szavakat, amiket olvasunk, így azok összefüggést nyernek. A felettes síkon pedig képessé válunk arra, hogy a leírtakat értve azokat belső tudássá tegyük, alkalmazzuk is. A táblákat aranyszínű, nem azonosítható ötvözetből készült abroncsok fogják össze, az összefogó abroncsokat pedig egy ugyanilyen anyagból való pálca tartja össze.
Az alkimista hagyomány szerint Hermész Triszmegisztosz testamentuma olvasható ezeken a táblákon. Szerintük ez minden szent könyv alapja, az első olyan isteni kinyilatkoztatás, ami az emberek birtokába jutott és mindegyik, azóta keletkezett szentiratnak az alapját is ez képezi. Sokféle fordításuk és adaptációjuk ismert, feltehetően Szírián és Palesztinán keresztül jutott el Európába.
Nehéz lenne megállapítani, hogy Thoth hány különböző formában öltött testet, vagy pedig újjászületés nélkül hány évszázadig (évezredig?) volt jelen a földön, tehát hogy például Egyiptomban Thothként vagy Görögországban Hermészként ugyanabban a testben volt-e jelen, minden esetre sokan feltételezik a folytonosságot, mint ahogyan azt is, hogy Thoth eredetileg Atlantiszról származik, és onnan mentette át a spirituális tudást Egyiptomba.
Az egyiptomi Thoth életét egészen az atlantiszi idők kezdetéig nyomon követhetjük. 52.000 évvel ezelőtt rájött arra, hogyan lehet folyamatosan tudatosnak maradni ugyanazon testben anélkül, hogy a halál véget vetne az élet áradásának. Életének folyamata Atlantisz egész időszakán végigvonult, s 16000 éven át tartó uralkodója volt az országnak. Azokban az időkben a Chiquetet Arlich Vomalites nevet viselte. Valódi neve Arlich Vomalites volt, a Chiquetet pedig egy címet jelöl, mely annyit tesz: „a bölcsesség keresője”, mert Thothnak valóban feltett szándéka volt, hogy bölccsé válik. Miután Atlantisz elsüllyedt, Arlich Vomalitesnek és más fejlett lényeknek mintegy 6000 évet kellett várakozniuk, mielőtt a civilizációt újra alapíthatták volna.
Amikor Egyiptom éledezni kezdett, magát Thothnak nevezve a nyilvánosság elé lépett, s ezt a nevet az egyiptomi idők végezetéig megtartotta. Amikor az egyiptomi kultúra csillaga leáldozott, Thoth a másik nagy civilizációt, a görög kultúra fejlődését indította meg. A Görögországból származó Pitagorosz írt arról, hogy Thoth kézen fogta őt, a Nagy Piramis alá vezette és megismertette a geometria törvényszerűségével és a Valóság természetével. Miután a görög civilizációt Pitagorosz munkája nyomán fejlődésnek indult, Thoth nyomban megjelent a görög kultúra színpadán, ekkor már Hermészként, ám még mindig ugyanabban a testben. Tehát Arlich Vomalites, Thoth és Hermész egy és ugyanaz a személy.
Tollaskígyó
Egyes kutatók az alábbiakban folytatják Thoth történetét: miután Thoth befejezte tevékenységét Egyiptomban és Görögországban, nyugat felé vette az útját, és néhány hívével, valamint a smaragdtáblákkal áthajózott Mexikóba. Közép- és Dél-Amerikában (utóbbi esetében a nyugati partok mentén az Andok-kultúrákban) legalább nyolc kultúrhéroszt tiszteltek istenként, akik írásbeliséget hoztak az embereknek. Többségükben a „keleti tenger” felől érkeztek, vagyis az Atlanti-óceán felől. Legjelentősebb mind közül Quetzalcoatl volt, akiről biztosan tudjuk, hogy THULE szigetéről jött. Amit megvalósított Mexikóban, az már megvolt Thulén, tehát visszafelé haladva az időben következtethetünk Thule kultúrájára. A mexikóiak egy grandiózus építkezés stílusát követték, a piramisok, templomok, paloták Thule-i mintára épülhettek. Az évezredekkel később megjelenő toltékok Miktlán szigetéről érkeztek, ott is lehetett magaskultúra, és főleg az volt Atlantisz/Aztlánon, ahonnan az aztékok származtatták magukat. A tolték-építkezés mégis a thulei stílus folytatásának tűnik. Quetzalcoatl szimbóluma az arany-vörös, vagy kék–zöld tollú madár volt; – és a Hold, Hajnalcsillag isteneként tisztelték, tehát a matriarchátus őskorában élt, a Hold-kultusz idején (az őskor Kr. e. kb. 3000-ig tartott). Az ősi Chiapas/Mesika (Mexikó) partján lépett szárazföldre, szellemi és anyagi kultúrát teremtett az őslakosság számára. Megtanította az embereket városok, templomok építésére, növények termesztésére, hasznos kézműves mesterségekre, egészségügyi előírásokat foganatosított. Tanította őket a tudományokra, művészetekre, gyógyfüvek alkalmazására, az asszonyokat gyermekeik nevelésére.
Az egyiptomi Thoth életét egészen az atlantiszi idők kezdetéig nyomon követhetjük. 52.000 évvel ezelőtt rájött arra, hogyan lehet folyamatosan tudatosnak maradni ugyanazon testben anélkül, hogy a halál véget vetne az élet áradásának. Életének folyamata Atlantisz egész időszakán végigvonult, s 16000 éven át tartó uralkodója volt az országnak. Azokban az időkben a Chiquetet Arlich Vomalites nevet viselte. Valódi neve Arlich Vomalites volt, a Chiquetet pedig egy címet jelöl, mely annyit tesz: „a bölcsesség keresője”, mert Thothnak valóban feltett szándéka volt, hogy bölccsé válik. Miután Atlantisz elsüllyedt, Arlich Vomalitesnek és más fejlett lényeknek mintegy 6000 évet kellett várakozniuk, mielőtt a civilizációt újra alapíthatták volna.
Amikor Egyiptom éledezni kezdett, magát Thothnak nevezve a nyilvánosság elé lépett, s ezt a nevet az egyiptomi idők végezetéig megtartotta. Amikor az egyiptomi kultúra csillaga leáldozott, Thoth a másik nagy civilizációt, a görög kultúra fejlődését indította meg. A Görögországból származó Pitagorosz írt arról, hogy Thoth kézen fogta őt, a Nagy Piramis alá vezette és megismertette a geometria törvényszerűségével és a Valóság természetével. Miután a görög civilizációt Pitagorosz munkája nyomán fejlődésnek indult, Thoth nyomban megjelent a görög kultúra színpadán, ekkor már Hermészként, ám még mindig ugyanabban a testben. Tehát Arlich Vomalites, Thoth és Hermész egy és ugyanaz a személy.
Tollaskígyó
Egyes kutatók az alábbiakban folytatják Thoth történetét: miután Thoth befejezte tevékenységét Egyiptomban és Görögországban, nyugat felé vette az útját, és néhány hívével, valamint a smaragdtáblákkal áthajózott Mexikóba. Közép- és Dél-Amerikában (utóbbi esetében a nyugati partok mentén az Andok-kultúrákban) legalább nyolc kultúrhéroszt tiszteltek istenként, akik írásbeliséget hoztak az embereknek. Többségükben a „keleti tenger” felől érkeztek, vagyis az Atlanti-óceán felől. Legjelentősebb mind közül Quetzalcoatl volt, akiről biztosan tudjuk, hogy THULE szigetéről jött. Amit megvalósított Mexikóban, az már megvolt Thulén, tehát visszafelé haladva az időben következtethetünk Thule kultúrájára. A mexikóiak egy grandiózus építkezés stílusát követték, a piramisok, templomok, paloták Thule-i mintára épülhettek. Az évezredekkel később megjelenő toltékok Miktlán szigetéről érkeztek, ott is lehetett magaskultúra, és főleg az volt Atlantisz/Aztlánon, ahonnan az aztékok származtatták magukat. A tolték-építkezés mégis a thulei stílus folytatásának tűnik. Quetzalcoatl szimbóluma az arany-vörös, vagy kék–zöld tollú madár volt; – és a Hold, Hajnalcsillag isteneként tisztelték, tehát a matriarchátus őskorában élt, a Hold-kultusz idején (az őskor Kr. e. kb. 3000-ig tartott). Az ősi Chiapas/Mesika (Mexikó) partján lépett szárazföldre, szellemi és anyagi kultúrát teremtett az őslakosság számára. Megtanította az embereket városok, templomok építésére, növények termesztésére, hasznos kézműves mesterségekre, egészségügyi előírásokat foganatosított. Tanította őket a tudományokra, művészetekre, gyógyfüvek alkalmazására, az asszonyokat gyermekeik nevelésére.
Törvényeket alkotott, államot alapított, betiltotta a borzalmas emberáldozat szokását, mely őelőtte és távozása után is dívott, sőt félelmetes méreteket öltött. Volt ünnep, amikor az azték Tenochtitlánban több száz áldozatnak tépték ki elevenen a szívét. Háborúkat indítottak, hogy rabszolgákat biztosítsanak az ünnepek szörnyű rítusaihoz. Quetzalcoatl az örök béke megteremtésén, a háború megszüntetésén munkálkodott, ő maga a harcnak még a gondolatától is iszonyodott. Megreformálta a vallást, melynek alapeszméjeként a szeretetet hirdette. Hogy mely nép között fejtette ki nevelő tevékenységét, kiket tanított? Ezt biztosan senki nem tudja, a szerzők óvakodnak, hogy állást foglaljanak. Valószínűleg, hogy egy vegyes összetételű, minden irányból ide települt, de alapvetően olmék; később a lassan terjeszkedő, tért hódító maja faj lehetett a 15 térség alapnépessége, de már előttük is élhettek itt ismeretlen eredetű népek. (Így volt ez Tiahuanacon is, ahol az őslakos népet a később odatelepültek nem ismerték.) Az első őskultúrákat, melyek sok esetben fejlettebbek voltak az utánuk következőknél, általában egy „öregebb”, azaz régibb kultúrájú (!) nép hozta létre. Quetzalcoatl áldásos kultúrtevékenysége indította el azt a fejlődést, melyből a fényűző világváros és városállam, Teotihuacan kiépült (feltárt maradványai a mai Mexikó várostól 80 kilométerre fekszenek Hidalgo államban).
Az azték vallás alapja a napistenbe vetett hit. Ő HUITZILOPOCHTLI: a főisten, a fő bálvány, a háborúk ura, a nemzet oltalmazója. Neki áldoztak embereket, s az áldozatok szíve, vére is őt illette. Mondáik szerint érte teremtődött az első 400 ember a világon, mégpedig azért, hogy az ő táplálékai legyenek. Ünnepei májusban, július végén és a téli napéjegyenlőségkor voltak.
Ezen napisten elődje QUETZALCOATL volt, akit a maják Tollaskígyónak is neveztek. Ő volt a Nappal legközelebbi kapcsolatban, ő a teremtő. Neki köszönhetik az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt, bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, s keletre menekült. Az aztékok innen sokáig visszavárták, de mivel nem akarták a többi isten kegyeit elveszíteni, inkább nekik hódoltak tovább. Quetzalcoatl tisztelete mégis megmaradt, elsősorban a kereskedők körében, akik igazi istenüknek továbbra is a Tollaskígyót tisztelték.
Tollaskígyó visszatér
Miután Thoth meghagyta az aztékoknak, hogy vissza fog térni, lelkesen várták. A jóslat szerint Toth, azaz Quetzalcoatl fehér bőrű és szakállas férfi formájában tér majd vissza, ami jelentősen elütött az aztékok megjelenésétől. Hernan Cortés spanyol konkvisztádor mondhatni jó időben és jó irányból szállt partra Mexikóban, mert az akor uralkodó Montezuma király simán a visszatérő Tollaskígyónak hitte Cortést.
Miután Cortés 1519 tavaszán néhány száz emberével partra szállt Közép-Amerikában, a fénykorát élő Azték birodalom egy szempillantás alatt összeomlott. Bár ezt a hirtelen hanyatlást sokan a spanyolok technikai fölényének tudják be, a valóságban II. Montezuma király (ur. 1502-1520) hatalmát nem fegyverrel, hanem a diplomácia segítségével döntötték meg: Cortés ugyanis hamar felismerte, hogy az aztékok által meghódított törzsek hasznos szerepet játszhatnak célja elérésében, a hatalmas birodalom kifosztásában.
A spanyolok az indiánok támogatásának köszönhetően néhány hónap alatt eljutottak Tenochtitlánig, az Azték birodalom százezres népességű fővárosáig, ahol Montezuma nagy tisztelettel fogadta őket, ugyanis a régi jóslat nyomán meg volt győződve arról, hogy a fehér bőrű látogatókat Quetzalcoatl isten küldte hozzá. A királynak azonban hamarosan csalódnia kellett, ugyanis Cortés gátlástalanul kihasználta jóindulatát: túszul ejtette Montezumát és elfoglalta a várost, ahonnan 1520 nyarán menekülnie kellett, mivel az aztékok fellázadtak ellene. A Tollaskígyó piramisa alatt Teotihuacánban nemrégiben tártak fel egy érdekes titkos kamrát, de erről már egy következő bejegyzésben fogok írni.
Az azték vallás alapja a napistenbe vetett hit. Ő HUITZILOPOCHTLI: a főisten, a fő bálvány, a háborúk ura, a nemzet oltalmazója. Neki áldoztak embereket, s az áldozatok szíve, vére is őt illette. Mondáik szerint érte teremtődött az első 400 ember a világon, mégpedig azért, hogy az ő táplálékai legyenek. Ünnepei májusban, július végén és a téli napéjegyenlőségkor voltak.
Ezen napisten elődje QUETZALCOATL volt, akit a maják Tollaskígyónak is neveztek. Ő volt a Nappal legközelebbi kapcsolatban, ő a teremtő. Neki köszönhetik az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt, bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, s keletre menekült. Az aztékok innen sokáig visszavárták, de mivel nem akarták a többi isten kegyeit elveszíteni, inkább nekik hódoltak tovább. Quetzalcoatl tisztelete mégis megmaradt, elsősorban a kereskedők körében, akik igazi istenüknek továbbra is a Tollaskígyót tisztelték.
Tollaskígyó visszatér
Miután Thoth meghagyta az aztékoknak, hogy vissza fog térni, lelkesen várták. A jóslat szerint Toth, azaz Quetzalcoatl fehér bőrű és szakállas férfi formájában tér majd vissza, ami jelentősen elütött az aztékok megjelenésétől. Hernan Cortés spanyol konkvisztádor mondhatni jó időben és jó irányból szállt partra Mexikóban, mert az akor uralkodó Montezuma király simán a visszatérő Tollaskígyónak hitte Cortést.
Miután Cortés 1519 tavaszán néhány száz emberével partra szállt Közép-Amerikában, a fénykorát élő Azték birodalom egy szempillantás alatt összeomlott. Bár ezt a hirtelen hanyatlást sokan a spanyolok technikai fölényének tudják be, a valóságban II. Montezuma király (ur. 1502-1520) hatalmát nem fegyverrel, hanem a diplomácia segítségével döntötték meg: Cortés ugyanis hamar felismerte, hogy az aztékok által meghódított törzsek hasznos szerepet játszhatnak célja elérésében, a hatalmas birodalom kifosztásában.
A spanyolok az indiánok támogatásának köszönhetően néhány hónap alatt eljutottak Tenochtitlánig, az Azték birodalom százezres népességű fővárosáig, ahol Montezuma nagy tisztelettel fogadta őket, ugyanis a régi jóslat nyomán meg volt győződve arról, hogy a fehér bőrű látogatókat Quetzalcoatl isten küldte hozzá. A királynak azonban hamarosan csalódnia kellett, ugyanis Cortés gátlástalanul kihasználta jóindulatát: túszul ejtette Montezumát és elfoglalta a várost, ahonnan 1520 nyarán menekülnie kellett, mivel az aztékok fellázadtak ellene. A Tollaskígyó piramisa alatt Teotihuacánban nemrégiben tártak fel egy érdekes titkos kamrát, de erről már egy következő bejegyzésben fogok írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése