Tegnapelőtti blogbejegyzésemben írtam arról, hogy a közép-amerikai kultúrák Tollaskígyóját egyesek az atlantiszi (később egyiptomi) Thoth istennel azonosítják. Az azték és a maja kultúrában is fontos szerepet töltött be, és több templomot, illetve piramis-szerű építményt is szenteltek neki. Az egyik híres ilyen szakrális építmény a Teotihuacánban található Quetzalcoatl-templom vagy piramis. Most ennek titkairól lesz szó. A Quetzalcoatl tiszteletére épített piramis hét lépcsős, stukkó-díszein két fő istenségük: Quetzalcoatl és Tlaloc ábrázolása váltakozik egymással. (Tlaloc tengeristent mindig sárkányként ábrázolták.)A Quetzalcoatl szó Tollaskígyót jelent nahuatl nyelven, és a Kr.e. 1. század körülről találjuk az első feljegyzéseket róla Teotihuacánból. A maják ugyanezt az istenséget Kukulkán vagy Gukumatz néven imádták. Az aztékok a szél, levegő és a tudás isteneként imádták. A Vénusz bolygóhoz, a hajnalhoz, a kereskedelemhez, művészetekhez, kézművességhez is kapcsolódik személyisége. Az azték papok és a spirituális tudás patrónus-istensége is volt. Quetztalcoatl szövetségese Tlaloc, az eső istene volt, aki egy tengeri sárkány képében jelent meg, az ikertestvére pedig Xolotl, aki a halottak kísérője volt, és egy nagy kutya képében imádták. Riválisai Tezcatlipoca (az éjszakai ég istene, janguár-isten) és Huitzilopochtli (a Napisten) voltak.
A Tollaskígyó temploma
A Tollaskígyó temploma a harmadik legmagasabb piramis Teotihuacánban, a Nap-és a Hold-piramis után áll méretben. Hat szintű építmény, melyet Quetzalcoatl és Tlaloc fejeinek domborművei díszítenek. A piramis ikonográfiája és díszítései az azték teremtésmítoszokat elevenítik meg. A templom körül több, mint kétszáz, szertartásosan eltemetett csontváz maradványaira bukkantak, melyek vélhetőleg harcosok és nemesek temetkezési helyei voltak, fegyvereikkel, díszeikkel, használati tárgyaikkal együtt.
A földalatti járat és kamrák titkai
2003-ban egy szerencsés mexikói régész, Sergio Gomez Chavez egy heves záporokkal tarkított időszak után egy nyílást fedezett fel a földben, néhány méterre a piramis talapzatától. Amikor belenézett a zseblámpájával, nem látta az alját, így megkérte a munkásokat, hogy engedjék le egy kötélen a csatornába. A teljesen körkörös, vagyis mesterségesen épített kútnyílás tizennégy méter mély volt, és az alján Gomez két járat nyílását fedezte fel, melyek észak-déli irányba indultak, és hatalmas kövekkel voltak elzárva. A járatok feltárásához engedélyt kellett kapni, ami majdnem hat évbe telt. Eközben Gomeznek sikerült egy 3D-szkennerrel felszerelt robotot juttatnia a törmelékkel sűrűn eltömött járatokba, így kiderült, hopgy a járat egészen a Tollaskí-gyó-piramis alá ér be. A feltárások 2009-ben kezdődtek, és a 103 méter hosszú járat végén még három lezárt kamrát is találtak. Egy 30 régészből álló csapat dolgozott kézi erővel a feltárásokon, egészen 2015-ig. Több, mint ezer tonna törmeléket és hordalékos talajt távolítottak el a járatból kézi erővel, és mintegy 75000 műtárgyat találtak, tisztítottak meg és rekonstruáltak. A folyosók falát magnetit, pirit és hematit berakások díszítették,melyek fáklyával megvilágítva az éjszakai égbolt hatását keltették. A járatokban több szát gömböt is találtak, melyek agyagból készültek, és pirittel voltak beburkolva. Mintegy 2000 évvel ezelőtt, amikor a járatokat lezárták Teotihuacán akkori lakói, a golyók is valószínűleg még csillogtak a sötétben a rájuk vetődő fáklyafénynél. A járatban számtalan kagylót, agyagedényt és emberi bőrt is találtak. Voltak drágakövekkel kirakott famaszkok, nyakláncok, gyűrűk, krokodil- és emberi fejek zöld kőből, szem alakú kristályok, jaguár-szobrok.
A járat egyik részén még egy "terepasztalt" is találtak, mely egy hegyes tájat ábrázolt, folyékony higany-tavakkal. A higany nem párolog el, viszont folyékony marad, és ha óvatlan betolakodók hozzáérnek, akkor megmérgezi őket. A járat végén négy, zöldkőből készült szobrot találtak, melyek közül kettő még az eredeti pozíciójában, kissé hátradöntve állt, a piramis csúcsa felé nézve, ahol az Alsó, Középső és Felső Világ találkozott. A szobrokról azt sejtik a kutatók, hogy Teotihuacán város alapító sámánjainak szobrai lehetnek. A város főbb uralkodóinak sírhelyeit is remélték megtalálni a járatban, de egyelőre csak rituális objektumokra bukkantak, amelyeknek azonban talán még Indiana Jones is örült volna. Az sem kizárt, hogy a föld alatti járat igazából beavatási célokat szolgált, az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése