A szakrális nőiség

Az utóbbi néhány ezer évben a nők valahogy háttérbe szorultak a spiritualitás és a szakralitás területén, és azóta is az egyenjogúságukat keresik. A női egyenjogúsággal szerintem két probléma van: az egyik az, hogy nem az anyagi dolgokban kellene versenyezni a férfiakkal, mert anyagi szinten egyes dolgokban néha a nők jobbak, néha pedig a férfiak. Sőt, nem is kellene versenyezni, mert a verseny általában egóból, bizonyítási vágyból születik. Míg ha a spiritualitás területére tévedünk, akkor pontosan az egó feladása lenne a cél, így valójában a spirituális szinten sem kellene a nőknek harcolni az egyenlőségért, hanem a férfiaknak kellene ezt egyre jobban felismerniük. 

Az utóbbi öt-hatezer év alatt a férfiaknak társadalmi, gazdasági, politikai és spirituális szinten is sikerült annyira háttérbe szorítaniuk a nőket, hogy innen most már el kell indulni visszafelé, az arany közép felé. Szinte minden intézményesült vallásra (ahol az isten vagy a fő isten vagy fő próféta vagy fő guru természetesen férfi) jellemző az a fajta hátrányos diszkrimináció a nőkkel szemben, amit a Krisna-tudatban és az indiai kultúrában is sok szempontból megtapasztaltam. 

A Krisna-tudatban a nők a menstruációt "piszkosságnak" nevezik, és tisztaságot igénylő papi teendőket nem láthatnak el ezeken a napokon. Megjegyzendő, hogy a legtöbb indiai templomban a nők nem is végezhetnek papi feladatokat, tehát némi lazulás már tapasztalható azért. Egyébként is azt tanították nekünk a nőkről, hogy a férfiaknál koszosabbak, büdösebbek és kilencszer kéjesebbek. Megjegyzem ezt nem tapasztaltam, de persze könnyű a férfiaknak az összes szexuális sóvárgásuk miatti bűntudatukat a nőkre fogni. Az indiai kultúrában a nő nem élhet függetlenül, és nem válhat el, mert akkor a társadalom kiközösíti. Amíg nem házasodott meg (amiről az apja dönti el, hogy kivel házasodhat össze), addig engedelmességgel tartozik az apjának vagy a bátyjának, még ha nagykorú is. Amint férjhez megy, a férje lesz a "főnöke", tehát nem egyenrangúak. Amikor pedig megöregszik és megözvegyül, akkor a felnőtt fia dönti el helyette a dolgokat. A nők nem lehetnek guruk a Krisna-tudatban, bár erre vannak törekvések. Indiában több híres női guru és szent is van, ami egy kellemes színfolt a sok maszkulin szvámí mellett. E hátrányos megkülönböztetések ellenére azt látjuk, hogy a spirituális eseményeken, különböző lelki gyakorlatokon, ünnepeken, zarándoklatokon, sokkal több nő vesz részt, mint amennyi férfi. Azt is tudjuk, hogy egy nő elméje mennyire erős tud lenni - számos olyan fogadalmat, aszkézist elvégeznek, amit egy férfi kétszer is meggondolna. 

A női szexualitásnak és az anyaságnak számos szakrális aspektusa van, amiről kevesen tudnak, és arról is, hogy a nő szerepe a férfi spirituális fejlődésében is mennyire fontos lehet. Ketten haladni az úton nem könnyű, de sokkal könnyebb, mint egyedül. Az azték jóslatok beszélnek arról, hogy amikor az emberiség hatodik Napja felvirrad (ez 2012-ben volt, amikor az ötödik Nap korszaka véget ért, és kb 5200 évig fog tartani), akkor az Emberiség egy spirituális Aranykorba lép fokozatosan, ami sok-sok ember spirituális ébredését jelenti. Ebben az ébredési folyamatban a nők jelentős szerepet fognak játszani, és az a polaritás, ami az ötödik Nap alatt a férfiak, a negyedik Nap alatt pedig a nők irányába tolódott el, ki fog egyensúlyozódni. Így a nők és a férfiak a jövő évtizedekben, századokban karöltve és egyenjogúan fognak haladni a spirituális úton, mivel nem csak a Nap, hanem a Hold áldásaira is szükségünk van a felébredéshez. Az egymás közötti különbségek elismerése és elfogadása olyan szoros szeretet-köteléket fog létrehozni a férfiak és a nők között, amiben a versengés és az egyenjogúság hajszolása érvényét veszíti. Az Élet tisztelete az Atyaisten és Anyaistennő tiszteletében fog kiteljesedni.