Ellazultam, amennyire tudtam, és a lélegzetemet is igyekeztem lelazítani. Egy világító szempár jelet meg előttem, hasonló ahhoz, mint szerdán a dobkörön, de végül jaguárfej helyett inkább a kristálykoponya szemüregévé alakult át. Korábbi utazásomkor közölte velem a kristálykoponya, hogy egy jaguár-pap szelleme lakik benne, de volt már olyan is, amikor elvitt a Kristálykoponya-tudatosságba, mely tulajdonképpen az univerzumban létező összes kristálykoponya közös tudatossága.
Megjelent előttem az Életfa, és a törzsére ültetve egy nagy Kristálykoponya, mintha alulról felfelé átnőtt volna rajta a fa. olyan benyomást keltett, mintha jégből lett volna maga a koponya, és a Nap melengető sugarainak hatására lassan olvadoztak volna a szélei. Ekkor megjelent a sasom, és a hátára ültetett, majd elindultunk fölfelé. Ahogy haladtunk fölfelé az Életfában, a koponya mintha folyamatosan tágult volna, végül egy egész univerzumnyi méretet öltött fel, és így minden benne volt. Először sötétséget láttam, majd sarki fények olvadoztak egymásba a szivárvány minden színében. Nem lehetett megállapítani, hogy honnan indul ki a fény,mert nem egy központi fényforrásból származott. Végül kibontakozott a koponya kristályrácsa, melynek a belsejében voltunk. A fényes vonalak gömbszerű buborékokká rendeződtek, és az Élet Virága minta térbeli formáját rajzolták ki. A metszéspontok között megannyi fénylő vonal látszott, és mindegyik gömbben a Metatrton-kocka alakzatát rajzolták ki, amely egyszerre tartalmazza magában az összes szabályos mértani alakzatot. Nincs értelme azt mondani, hogy a gömbök mekkorák voltak, mert egyszerre voltak parányiak és végtelenül nagyok, mintha én és a sasom oszcilláltunk volna a méretünket tekintve. A mértani alakzatok felületein mintha hologramok jelentek volna meg, fénylő ősi írásjelek formájában. Ugyanaz az írás különböző betűkkel látszott, mintha egy prizma különböző oldalain keresztül néztem volna. Szanszkrit, óegyiptomi, azték vagy mexikói írás, valamint kelet-ázsiai képírás és valamilyen őseurópai mágikus ábécé betűit láttam. Mindegyik kódrendszer ugyanazt az információt tartalmazta.
Utána mintha megszólalt volna a kristálykoponya tudatossága, és egyszerre beszélt többes és egyes számban. Most többesben fogom írni az üzeneteket, amiket kaptam. "Mi nem avatkozunk bele senki életébe, csak információt tárolunk, melyet elérhet az, aki megkapta a megfelelő beavatást vagy elérte a szükséges rezgésszintet. Az Univerzum Intelligenciája és Emlékezete vagyunk, nem közvetítünk erőt, csak tudást. Az Erő a Vágyból indul ki, a Vágy pedig a tudatos élőlények sajátja. Az intelligencia nem vágyik semmire. Mit szeretnél tudni - a múltat vagy a jövőt?"
Ekkor egy képi üzenet következett. Egy üveglap-vagy tükörszerű síkra merőlegesen két fénycsóvát láttam kiindulni, mintha középen lett volna a fókuszpontjuk, ahol az üveglapról visszatükröződtek. Megértettem, hogy a középső fénylő pont a Jelen pillanata, a két kiinduló nyaláb pedig a múltba és a jövőbe tart. Ha nagyon erőlködök, akkor nem tudok egyik irányba sem elindulni, hanem el kell lazulnom, és a fókuszpontra koncentrálnom. Ahhoz, hogy megtapasztaljam a múltat vagy a jövőt, az agyféltekéimnek tökéletes egyensúlyban kell lennie. Ezt megértve igyekeztem csak ellazulni, és nem is fogalmaztam meg semmilyen kérdést magamban, de úgy látszik, hogy a Kristálykoponya intuitív módon tudta, hogy mi foglalkoztat mostanában. Egy bolygót pillantottam meg magam előtt, melyhez viszonylag gyorsan közeledtünk. Egy szép, kék bolygó volt. "Melyik bolygó ez?" - kérdeztem. "A Föld" - jött a válasz. "És mikor?" "Tizenkilenc" jött a válasz. "Mit jelent a tizenkilenc?" "Tizenkilenc év múlva, tizenkilencezer év múlva és tizenkilenc millió és milliárd év múlva is ilyen lesz" - pontosították.
Közeledtünk. A kék felhőtakaró alatt felbukkant a buján zöldellő táj, mely szinte az összes szárazföldet beborította. Itt-ott a fák között fehéres színű városok bújtak meg, kupolaszerű tetőkkel bevonva, melyek azt a célt szolgálták, hogy az emberek élete ne zavarja az élővilágot. Az akkori emberek nagyon környezettudatosak lesznek, és a technológia és a tudomány összes vívmányát arra fogják használni, hogy védjék az élővilágot. Az élővilág vadon burjánzik majd, az emberek pedig páratlan bőségben fognak élni. Így nem lesz értelme a vagyonnak, mert senki sem fog szűkölködni semmiben. Az emberek nem fognak vágyni arra, hogy minél több dolgot birtokoljanak, mert nagyon felébredettek lesznek, és a belső békében és a szeretetben fogják megtalálni a boldogságot. Éppen ezért mindenkinek a segítségére fognak sietni, aki szenved, és erőszakmentesen fognak élni. A jólét és a technológiai fejlettség miatt nem kell majd minden nap lélekölő munkákat végezniük, hanem a művészeteknek, az önkifejezésnek, a kapcsolatok ápolásának és a spirituális gyakorlatoknak tudják szentelni az idejüket. Az emberek testében lesznek bionikus szervek, melyek az "elromlottakat" helyettesítik, de tudni fogják, hogy ha betegség támadja meg őket, akkor a lelküket kell gyógyítani. Így a gyógyítók meditációval fogják kezelni a szenvedő embereket, és emlékeztetik őket azokra a tudati kulcsokra, melyekkel helyre tudják állítani a lelki békéjüket. Az emberek sokat fogják gyakorolni a feltétel nélküli elfogadás és szeretet kifejezését, és nem csak a családjukon belül, hanem az általuk lélekrokoni kapcsolat alapján spontán kialakított mikroközösségekben is. Senki nem lesz hataloméhes, és ezért a kormányzásban minden egyén egyforma joggal vehet majd részt, és a Felsőbb Tudatossággal, vagyis Istennel összhangban fogják élni az életüket a Föld bolygón. Több száz évig fognak élni, és amikor a testük megöregszik, akkor tudatosan felkészülnek a magasabb dimenzióba történő átlépésre, hogy onnan tudják majd segíteni a Föld és más lakott bolygók tudati evolúciós folyamatait.
Lassan szertefoszlott a kép, mi pedig visszatértünk az Életfához, és búcsút intettem az erőállataimnak és a Kristáklykoponyának.Túl szép, hogy mindez igaz legyen? Nekem is ez volt az első gondolatom. Az utóbbi napokban tényleg erőteljesen foglalkoztatott a klímaváltozás és az emberiség pusztító életformájának kérdésköre, ami sokakban borús képet fest a jövőről. Ez a látomás talán azért felcsillant némi reményt, hogy a jelenlegi krízishelyzetek csupán a Föld és az Ember tudati evolúciójának gyermekbetegségei, amikből sikerül hamar kilábalnunk a tudatosodási folyamataink segítségével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése