Tollaskígyó és Baphomet

Vasárnap este és hétfőn reggel még nagy legény voltam, hogy milyen jól bírtam a háromnapos hétvégét a két gyerkőccel, miközben Orsi Oguz tavaszi elvonulásán töltődött és samanizált. Közben azonban realizálódott bennem, hogy egyre növekvő mértékben dezorientálttá váltam az elmúlt három napban (ma szerda van) és kb olyan hatékonysággal tudom ellátni a hétköznapi feladataimat, mint egy behúzott kézifékkel közlekedni próbáló autó. Szóval valahogy ez a hétvége engem jobban szétkjapott, mintha én lettem volna háromnapos elvonuláson. A ma esti dobkörre is ezzel a szándékkal érkeztem: a koncentráció és az egyensúly beállását szeretném elérni - fogalmaztam meg a kezdő körben. Jó néhány dal következett, de még azokra sem tudtam megfelelően koncentrálni. Végül a 

Zsálya, Zsálya, barlang alja,
Bába, bába hívó hangja,
Szárnyon száll a szél harangja,
Csillag csillan, térjek arra.

szövegű dal következett, egyik kedvencem. Itt megindultak a látomások. Egy barlang mélyéről egy csudálatos zsályabokrot láttam kiemelkedni, melynek a levelei mintha jádekőből lettek volna faragva. Egyre nagyobb és nagyobb lett, az égig nőtt. Ahogy nőtt az égigérő zsályabokor, minket is emelt fel magával, a csillagokba, még azokon is túl. A levelei alatt erőmadarak bújtak meg: sas, sólyom, bagoly, kolibri.

Az első feladat egy hangsátor volt, de csak Oguz dobolt, mi pedig lélegeztünk és hangokat adtunk ki. A két tenyerünkbe két energiatojást kellett képzelni, és a csípőhajlatnál tartani, majd a végén belemasszírozni a szívünkbe. Elkezdtük a gyakorlatot, és éreztem is, ahogy lüktet a tenyeremben az energia. Az első, ami megjelent, az Queztalcoatl, a Tollaskígyó színes, világító feje volt magasan az égben. A fejem előtt pedig a farkasom figyelő ábrázatát láttam. Ismét a tenyereimre irányítottam a figyelmemet. Elképzeltem, hogy a két tojásból egy-egy kígyó hatol a medencémbe, és a csakráknál keresztezve egymást, felkúsznak az agyamig. Az egyik kígyó aranyszínű, a másik pedig fekete. Ez egy Hórusz-misztériumgyakorlat, és amikor a két kígyó az összes csakrán keresztül felkúszott, akkor a két agyféltekében szembefordulnak egymással. Még ezt is látni véltem, de ugyanakkor nem éreztem átütő erejű energiamozgást a gerincemben és a csakráimban sem. Valahogy egyértelművé vált előttem, hogy mindezt csak elképzeltem, de egyelőre még nem történt meg. Hiszen ha valóban megtörtént volna, akkor sokkal erősebb tüneteket tapasztalnék. A mentális elképzelés és valós tapasztalás közötti különbség nagyon erőteljesen a tudomásomra lett hozva. Ugyanakkor láttam még a fejem fölött a sárkányomat, ahogy szembenéz a Tollaskígyóval, mint a múltkori dobkörön. Akkor azonban, visszaemlékezve, sokkal jobban izzott a testem. 

Elkezdtem azon tűnődni, hogy mi is gátolja a kígyóerők felemelkedését. Ekkor egy csúcsával lefelé mutató ötágú csillagot (pentagrammát) láttam, és a kecskefejű okkult istent, Baphometet, akinek alakját az inkvizíció és a középkori okkultisták közösen "dolgozták ki", és később a Sátánnal azonosították, illetve néhol az ördöggel (akinek szintén patája és farka van).  A pentagramma öt csúcsa világított, és körbe-körbe keringett benne a fényenergia. Valahogy nem volt félelmetes vagy visszataszító. Az jutott eszembe, hogy a jó és a rossz csak polaritás, mindkettőnek megvan a maga szerepe. Ahogy így szemlélődtem, a kecskefej fokozatosan átalakult egy pravoszláv Krisztus-ikonná, aranyló glóriával a feje körül, és az abból kiinduló fénysugarakkal. A fény már nem bezárva volt, mint a pentagrammában, hanem mindenfelé kisugárzott. 

Valahogy a két polaritás egymásra utaltságát hordozta magában ez a látomás, és talán az aranyszínű és fekete kígyók polaritásával is kapcsolatba lehetne hozni. A következő feladatban egy kérdést kellett feltenni, és várni rá a választ. Az eddigiek továbbgondolásaképpen a következő kérdést tettem fel: "Hogyan kerülhetek egyensúlyba?" - és ezt ismételgettem magamban. 

Ismét a Baphomet körül terjengő sötétség jelent meg, és a kecskefejű is ott volt, ráadásul most már egy háromágú szigony is volt a kezében. A szigony Siva jelképe, és ő már többször rázogatta felém, illetve megérintett vele, csak akkor még nem tudtam, hogy mire céloz ezzel. Valahogy az ugrott be, hogy Baphomet nem más, mint a Küszöb Őre, vagyis a saját kételyeimből, bűntudatomból, félelmeimből és önkorlátozó hiedelmeimből összegyúrt "lény", akivel meg kell küzdenem, ha el akarom érni a magasabb tudatosságot és a végtelen Lelki Ragyogást. Ekkor az én kezemben is megjelent egy lángoló, izzó háromágú szigony, és tudtam, hogy Siva nekem drukkol. De először el kellett hinnem, hogy le tudom győzni Baphometet. Ide-oda csörtéztünk a szigonyainkkal, és látszólag semmi sem fogott rajta. Utána valahogy megértettem, hogy kételkedés nélkül, teljes hittel el kell hajítanom a szigonyt, pontosan a szíve felé, és így tudom legyőzni. A szigony valóban átütötte Baphomet sötét mellkasát, és mintha csak egy nagy vászonra festett képet lyukasztottam volna ki, mely eddig eltakarta előlem a fényt, a nagy lyukon beáramlott az aranyló fény, mint egy alagutat képezve az Istenek Birodalma felé. Úgy tűnt, hogy még maga Baphomet is elégedetten mosolygott győzelmem láttán. Az üzenet emellé az volt, hogy úgy tudom beállítani az egyensúlyt az életemben, ha egyszerre követem a "Hármas Utat", amit még egyelőre nem tudom, hogy pontosan mi. A két szélsőség és az arany közép analógiája (ídá-pingalá-szusumná) ugrik be, de ezt majd még tovább kell gondolni.

Egy kicsit elaléltem az élményektől, de Oguz szünet nélkül folytatta az éneklést. Az utolsó dalnál azt mondta, hogy a ma este megélteket igyekezzünk összegezni egy színben, és ebbe a színbe tudunk kapaszkodni, amikor szükség van rá. Az alábbi dalt énekelte: 

Kútból lélek előtörjön, 
Fehér ló hátára üljön,
Kötésből így szabadulva,
Táltos úton elrepüljön

Én közben le is feküdtem, hogy jobban tudjak koncentrálni a megjelenő színekre. Először a zöld szín jelent meg, természetes táj, növényzet rajzolódott ki a tavasz üde, zöldellő kibontakozásában. Majd a nyár aranysárga színei jöttek elő belőle, a búzakalász, a kukorica, napraforgó, a Napkorong, a kút vagy a víz zöld felszínén visszatükröződő Nap-apa arany hídja. Ez a két szín kombinálódott, néha egy kis kékes vegyült a zöldbe, és egy kis vöröses a sárgába. A táltos út - hármas út problematikáján még azt hiszem, el kell tűnődnöm.