Tanítások az Ősök útján - találkozás az Ősökkel 1. rész

Tanítások az ősök útján 3. Hétvége 1. Nap

Ismét megérkeztünk Királyházára. A harmadik hétvége témája a halál és a születés volt. Néhány dallal kezdtünk, az öreg sasról és a Napról énekeltünk. 

Vén sas, öreg vezér,
magasan az égen szállsz.
Vén sas, öreg vezér,

szemem már alig lát.

Vén sas, öreg vezér,
felhők felett szállsz.
Vén sas, öreg vezér,
szemedben a világ.
Nap tüze éled,
véremben lüktet.
Nap tüze pirkad,
szívemben itt vagy.

Bár csak három órát aludtam és tegnap volt a transzlégzés, egészen jól sikerült ráhangolódni az éneklésre, meg is jelent a sas és a Napkorongot is láttam az égen. Oguz beszélt arról, hogy az Élet három misztériumot adott nekünk ajándékba: a születést, a halált és a szerelmet. A halállal kapcsolatban sok mindenről beszélt, és utána felállítottuk az oltárat, annak a részleteit is elmondta.

Az első gyakorlatnál ki kellett menni az erdőbe, és megkeresni az erőhelyünket. Én mindkét, korábban talált erőhelyemet felkerestem, és vittem egy kis dohányfelajánlást meg virágot is szedtem, és doromboztam egy kicsit. Kérni kellett az erőhely szellemeit, hogy segítsék a tevékenységünket a hétvége folyamán. Amikor visszaértünk, ebédszünet volt, majd Oguz bemutatta a vendégelőadót, Tordai Zsuzsannát, aki az indián hagyományról és a halálról tartott előadást, és ajánlotta, hogy nézzük meg az "Otthonunk" című a filmet, amit a bejegyzés végére beillesztettem. Megtanított egy egyszerű imát is, amit a halttainkért elmondhatunk:

Lélekkísérő fohász

Adj Uram örök nyugodalmat neki. Az örök világosság fényesiedjen neki. Nyugodjék békében. Úgy legyen.

Utána kimentünk az erdőbe Zsuzsa vezetésével, és elvégeztünk egy szertartást a halottaink részére. Kiválasztottunk egy fát, ez volt az Égi Fa, és körbeálltuk. Mindenki kapott egy fekete és egy fehér vászondarabot, valamint egy kis dohányt. Először a nyugati oldalról indulva körbe kellett járni a fát négyszer az óramutatóval ellentétes irányba, és közben megnevezni a halottainkat, valamint elengedni minden fájdalmat, sérelmet, ami velük kapcsolatos. Én apukámért és anyukámért imádkoztam. A tegnapi transzon nem tudta megölelni őket a belső gyermekem, és azt kértem, hogy háruljanak el az akadályok ennek útjából. A harmadik személy, akiért imádkotam, egy általános iskolai osztálytársam volt, aki a napokban halt meg. Amikor letettem a felajánlást a fa tövébe, úgy láttam, mintha két lilás fényoszlop formájában eljöttek volna a szüleim, hogy elfogadják a szertartást. Ezután odalépem Zsuzsához, ő pedig sastollakkal legyezgette a hátunkat, mintha még szárnysuhogást is hallottam volna közben.

A szer második részében egy fehér anyagba kötöttünk egy kis dohányt, most északról indultunk és az óramutatóval megegyező irányba jártuk körbe a fát, közben minden kedvezőséget kívánva a halottainknak. Ekkor azt láttam, hogy a szüleim szelleme elindult az ég felé. Az osztálytársam szelleme is megkönnyebbült, de ő még nem ment tovább, mert még hamvasztani fogják a testét és itt akar lenni még a szeretteivel.

Visszaindultunk a vadászházba, ahol az egyik csoporttársunkat még megtisztította Zsuzsa egy kendővel, és elűzte a bánatát, gyászát, mert az ő apukája nemrég halt meg. A szertartás végén énekeltünk egy indián dalt, majd meghívtunk egy farkasfalkát, hogy vigyen el mindent, ami még itt maradgt velünk, de már nincs rá szükségünk.

Ezután vacsoraszünet következett, majd egy születés-gyakorlat volt még. Mivel én már januárban megszülettem Cserkúton, ezúttal az anyaméh és a szülőcsatorna szerepköreit váltogattam. Egyes esetekben ez sem volt túl könnyű, mert annyian rám feküdtek, hogy attól tartottam, összeroppan a mellkasom vagy eltörik valamelyik karom. Erős kioldódások voltak több mindenkinek, én pedig titkon arra vágyakoztam, hogy valaki bábának is válasszon, ami végül meg is történt. Ez a szerep is nagyon jó volt, örülni a lélek újjászületésének, főleg, hogy mindkét gyermekem születésénél ott voltam, és az is nagy élmény volt. Alaposan elfáradtunk a mai napon, majdnem éjfélig tartott a program, és holnap új izgalmak várnak ránk.