Szóval elkezdtem a Napüdvözleteket, és mint ahogy egyszer korábban, most is az Úr Siva jutott az eszembe, illetve a szigonya, melyre már többször felhívta a figyelmemet. Mintha egy autópályát vagy egy GPS képernyőjét láttam volna magam előtt, úgy feküdt előttem Siva világító szigonya, a végtelenbe nyúlóan mutatva a három utat, melyet a szigony hegyei jelentenek: középen egyenesen jobb és bal oldalt pedig ívesen kanyarodva. Ahogy haladtunk előre, a kanyarok íve megmaradt, tehát igazából az oldalsó ágak nem távolodtak el nagyon a középsőtől. Ezután azt láttam, hogy a szigony 90 fokban elfordul, vagyis a középső tengelye megmarad, de alul és felül is lett most már egy-egy íves ága. Ez némiképpen a buddhista dordzse/vadzsra szimbólum (lásd a képen) egyik fejére hasonlított. Ezután azt láttam, hogy nem csak előre, hanem hátra is megjelenik egy ugyanilyen fej, majd jobbra és balra is. Ezután felfelé és lefelé is megjelent egy-egy hasonló dupla szigony. Ha összeszámoljuk, összesen tizenkét szigonyból áll ez a térbeli ábra. Minden fő irányba (előre/hátra, jobbra/balra és felfelé/lefelé) egy-egy dupla szigony áll, ez így összesen tizenkettő. Persze ez csak a mi háromdimenziós "valóságunkban" tud így kifejeződni, de ez is valószínűleg egy magasabb valóság leképeződése. Ekkor rákérdeztem, hogy mit jelent a tizenkettő, és azt a választ kaptam, hogy a tizenkét dimenziót, melyben a teremtett Valóság létezik. Eddig tizenegyről tudtam (lásd a két bejegyzést róla Itt és Itt), de lehet, hogy a tizenkettedik maga a Teljesség, a spirituális dimenzió, melynek minden pontja teljes összeköttetésben áll egymással, vagyis nem elkülöníthető semmilyen formában. Ez maga a Brahman. Az alsóbb dimenziók fokozatosan egyre "sűrűbbek", vagyis a tér különböző pontjai egyre inkább elhatároltak egymástól, míg például az egydimenziós pontok esetében két pont között semmiféle kapcsolat nem valósul meg, ha nem ugyanott helyezkednek el. Tom Kenyon beszél Hathor-üzeneteiben a tizenkettedik dimenzióbeli Hathorokról, tehát elvileg más is tud ilyen jellegű felosztásról. Persze ez a jelenlegi tudati szintemen nem sokat mond nekem, de hát úgy látszik, van vele dolog.
A "hármas úton" kezdtem el gondolkodni, amit a trisúl, vagyis Siva szigonya szimbolizál. Ezt lehet úgy is értelmezni, mint a jobb oldal - a férfi minőség, a bal oldal - a női minőség, és a közép, a kettő egybeolvadása, vagy a "semleges" minőség. Ekkor bejött az a gondolat is, hogy Párvatí nyolcvannégy Jóginí, vagyis istennő formájába terjeszti ki magát, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi is az a nyolcvannégy, illetve mi köze van ennek a számnak a tizenkettőhöz. Ha felbontjuk szorzószámokra, akkor a 84=3x4x7. Persze a 4 az 2x2-re osztható tovább, de ez most itt nem lényeges. A 3x4 kiadja a tizenkettőt, vagyis a tizenkét dimenziót. Ezt megszorozva héttel megkapjuk a Teremtés összességét. Milyen módon vezeti el a gyakorlót a nyolcvannégy Jógini a megvilágosodáshoz? - tettem fel a kérdést. A hetes szám a hét beavatásra utal. A hét beavatás témája többféle módon is előfordul a spirituális hagyományokban (ezzel kapcsolatban lásd ezt a bejegyzésemet), többek között a magyar népmesékben is háromszor hét akadályt kell legyőznie a főhősnek, hogy a vágya beteljesüljön. A hármas szám a három világra utal: Alsó, Felső és Középső. Mindhárom világban meg kell élnie a jelöltnek mind a hét beavatást, így jön ki a huszonegyes szám (7x3, mely a 84 egynegyede). Elvileg több hagyomány is közöl olyan kozmológiai leírásokat, melyekben a Felső és az Alsó Világot is hét régióra vagy dimenzióra, síkra osztják. A Pokol hét bugyra, a hetedik Mennyország mind erre utaló jelek. A Puránák, India ősi krónikái szintén ismertetik a hét magasabb világot és a hét alacsonyabb, Föld alatti világot is. Azonban azt már kevesebb helyen találjuk meg, hogy a Középső Világnak is létezik egy hetes felosztása. Az előbb említett Puránák szerint a Bhú-mandala, vagyis a sík Föld hét régióra osztható, mégpedig ezek a régiók koncentrikus köröket alkotó szigetek formájában léteznek, melyek között óceánok fekszenek. A Naprendszer csillagászati ábrázolásában ez nagyjából megfeleltethető a hét bolygó körpályájának. Érdekességként meg kell említeni, hogy Platón leírása szerint Atlantisz városa szintén ehhez hasonló koncentrikus szigetekből állt, mintegy a Középső Világ modelljét alkotva. Bár ott csak három szigetről beszélnek. Egyes kutatók szerint Atlantisz azonos lehet a "Szahara szeme" nevű képződménnyel (a képen látható), a mauritániai sivatagban, mely 40 km átmérőjű, és több koncentrikusan kiemelkedő gyűrűből áll. Minden esetre megvan a 3x7 is, vagyis az Univerzum különböző régióinak, tartományainak a száma. Végül, ha a hetet néggyel szorozzuk, akkor megkapjuk a Holdhónap napjainak a számát. A tizenkettő (a 3 és 4 szorzata) a Napjegyek száma, melyek alapján a Zodiákus analógiás rendszere is felépül. Vagyis a 84 egy merőben szakrális szám, és sokfelé el lehet indulni az értelmezésében. Siva viszont nem terjed ki nyolcvannégy formába, hanem általában csak tizenegybe, ami szintén prímszám, azaz nem osztható semmivel. Persze ha hozzávesszük Szadásivát, mint az eredeti Sivát a tizenegy Rudrához, akkor már megkapjuk a tizenkettőt. Így azt mondhatni, hogy a tizenkettő Siva száma, a nyolcvannégy pedig Saktié. Mindezt a számokkal való zsonglőrködést tekinthetjük a szakrális geometria számtani kifejeződésének, vagyis szakrális algebrának. Hiszen a geometriai arányok is a számok arányaiból alakulnak ki, bár törtem egy darabig a fejemet a 21/12 arányán, de az 1.75, szemben a Phí hányadossal, (1.618), ami az aranymetszés aránya. Tehát az nem jön ki belőle, de sok minden más igen. Lassan a végéhez közeledtem a gyakorlásnak, közben még egy szertartást is kaptam a szellemvilágtól, de azt majd akkor ismertetem, ha egyszer meg is valósul. A végére beágyaztam még egy kis Byron Metcalf-zenét, révüljetek ti is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése