A tiszta tudat és az Én-ség

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jóga magyarázata szerint a világ a tiszta tudatból ered. A tiszta tudat a transzcendens Isten, ahogy a bevezetésben is említettem. Mivel a tiszta tudatnak (a transzcendens Istennek) szüksége van valamire, amiről tudatos (a teremtésre), hogy megnyilvánítsa a tudatosság minőségét, a tudat automatikusan elvezet az immanens Isten (az isteni teremtő erő, az univerzumok, és a teremtés egésze) megnyilvánulásához. Az egyik nem létezhet a másik nélkül, ezért csak metaforikusan mondjuk, hogy kezdetben csak a tudat létezett. Ami ezután következik, az bámulatos: a jóga szerint az első dolog, amit az isteni teremtő erő megnyilvánít, az intelligencia, utána az Én-ség (melyet néha „egónak” is nevezünk), és végül, távoli harmadikként, a manasz, vagyis az elme. Ez azt jelenti, hogy az intelligencia nem korlátozódik egy bizonyos személyre vagy agyra, mivel az Én-ség, vagyis az egyéniség előtt jön létre. Az intelligencia univerzális és mindenütt jelenlévő.

A jóga tudománya azt mondaná, hogy amikor Einstein felfedezte a fénysebesség képletét, az nem az ő találmánya volt, hanem az isteni intelligencia fejezte ki magát, Einsteint közvetítőként használva. Ugyanezt kell elmondani az összes nagy találmánnyal, műalkotással, és az anyag és élet összes megnyilvánulási formájával kapcsolatban. Az elme és a kondicionáltság problémája csak akkor jelenik meg, amikor a képletbe belekerül az Én-ség (az egó) vagy az Én-érzet. Az Én-ségnek azért kell ott lennie, mert Isten a természeténél fogva végtelen és örök, és így, annak érdekében, hogy az időben és térben korlátolt élőlényként fejezze ki magát (Mi-ként), a végtelennek fel kell vennie az egó/Én-ség formáját. Más szavakkal, Istennek szüksége van az egónkra, hogy rajtunk keresztül individualizálódjon.

Most, hogy létrejöttek a korlátozott élőlények, mint az első egysejtűek, az első afrikai nyelvhasználó őseink, és végül te és én, fel kell őket szerelni elmével (manasszal) is, hogy gyorsan tudjanak reagálni, és életben tudjanak maradni. Ugorjunk előre az időben, és ezek a lények felnőttek és spirituálisan éretté váltak. A felébredés pillanataiban felfüggeszthetik az elméjüket és az Én-ségüket, és újrakapcsolódhatnak a tudat és intelligencia eredeti isteni tulajdonságaihoz.

Ennek a bekezdésnek az volt a célja, hogy elmagyarázza: nem próbáljuk megszüntetni a feltételekhez kötöttséget, az egót vagy az elmét; mert ezek az eszközök, melyeket Isten használ, hogy kifejezze magát rajtunk keresztül. Ezek az evolúció szükségletei, és továbbra is használni fogjuk őket. Fontos megérteni, hogy Isten, a definíciója szerint nem rendelkezhet egóval, mert az egó térbeli és időbeli korlátozást jelent. Mi vagyunk azok, akik lokalizált egóval és elmével rendelkezünk, hogy Isten egyénné válhasson rajtunk keresztül és az előlények miriádjaiként fejezhesse ki magát. Az egót és elmét kipellengérező spirituális tanítók, mint például Swami Vivekananda semmibe veszik az emberiség és annak pszichológiai felépítése jelentőségét. A válasz nem az, hogy megsemmisítjük vagy felszámoljuk az elménket és az egónkat, ahogy Vivekananda és mások javasolják. Ha ezt tennénk, akkor növénnyé válnánk; és kíváncsi lennék, hogy egy modern pszichológus mit szólna ehhez a tanácshoz. Nem teszünk túl jót a spirituális keresésünknek, ha ilyen mértékben leegyszerűsítjük a dolgokat. A lényeg az, hogy az egész emberi lényt fejlesszük, hogy az egónkat és elménket az összes élőlény legfőbb java érdekében tudjuk használni.

Ami számít, az az, hogy most bevezetjük a választás lehetőségét. Amikor a magasabb jógát (különösen a szamádhit) gyakoroljuk, képessé válunk arra, hogy az elménket és a feltételekhez kötöttségünket gyors túlélési feladatokra használjuk (ahol a tudatalatti épp elég), vagy pedig elérjük a tiszta intelligencia mélyebb pillanatait, amikor felfüggesztjük az elmét és annak feltételekhez kötöttségét."