"A karma típusai
Most nézzük
meg, hol is kezdődik a feltételekhez kötöttség! A 4.8. szútrában
Patandzsalí azt mondja: „A karma három típusából származnak a
feltételekhez kötöttségek, melyek a nekik megfelelő tetteket
fogják eredményezni.” A feltételekhez kötöttség a karmából
származik, a karma pedig „cselekvést” jelent. Ebből az
következik, hogy a feltételekhez kötöttséget a tetteinken
keresztül hozzuk létre. A karma törvénye az ok és okozat
törvénye. Ez azt jelenti, hogy nem a semmiből lesz valami, hanem
egy okból, melyet javarészt nem ismerünk, mert rejtve marad.
A fenti
szútrában Patandzsalí háromféle karmáról tesz említést.
Ezeket szancsitának, prarábdhának és krijamánának
nevezik. Hogyan kapcsolódnak ezek a szamádhihoz? Először
foglalkozzunk a prarábdhával. A 2.13. szútra azt
mondja, hogy a karma eredményezi a születésünk típusát, az
élethosszunkat, és a nekünk jutó élményeket. A prarábdha
az a karma, mely a jelenlegi testetöltésünkkel kapcsolatos
dolgokat okozta. Abszolút minden, mai az életünkben történik,
okkal történik. A mai életünkben mindent a korábbi tetteink,
gondolataink, érzelmeink és beszédünk által okoztunk. Ez a karma
azon aspektusa, amit az embereknek a legnehezebb elfogadniuk. Úgy
megyünk végig az életünkön, hogy mindig másokat hibáztatunk,
ha valami rosszra fordul. Belebukunk a hiteltörlesztésünkbe, és a
házunkat elárverezik, a kapcsolataink szétesnek és a gyerekeink
drogosok lesznek. Megrágalmaznak bennünket, elítélnek csalásért,
börtönbe kerülünk és megbetegszünk. Mindenféle perek és
konfliktusok áldozataivá válhatunk; úgy tűnik, mintha az egész
világ ellenünk fordult volna. Szidhatjuk Istent, a kormányt, a
rendszert, a multikat, a kapitalistákat, a kommunistákat, a
szidókat, a muszlimokat, a keresztényeket, a buddhistákat, a
fehéreket, a feketéket, a melegeket, a férfiakat, a nőket, a
szüleinket, a partnerünket, a gyerekeinket, a médiát, vagy a
génjeinket is a szenvedésünk, kudarcaink és hibáink miatt, vagy
csak egyszerűen a balszerencsére fogjuk.
Kérdés:
De nem vezet-e ez vissza ahhoz a kérdéshez, hogy „Mi értelme az
egésznek?” és hogy „Miért ne ehetnénk megkínzott,
ygártelepeken előállított húst? Bizonyára azok az állatok
valami borzalmasat tettek, amiért „megérdemlik”, hogy így
bántak velük?”
Válasz:
Ez
egy téveszme. A radikális ön-felelősség elvét önmagunkra kell
alkalmazni, és nem másokra. Más szavakkal, fel kell tennem a
kérdést: „Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe?” És akkor a
válasz: „A saját gondolataim, szavaim és tetteim által.” A
következő kérdés: „Hogyan kerülhetek ki ebből a káoszból?”
Válasz: „Ha megváltoztatom a gondolataimat, szavaimat és
tetteimet.” Ha megkínzott, gyártelepeken előállított húst
eszünk, az kínzásként fog megnyilvánulni az életünkben, így
vagy úgy. Más szavakkal, a karma tudományát arra kell használni,
hogy a saját házunk előtt sepregessünk, és nem arra, hogy
megmagyarázzuk mások életét. Az isten feladata.Az Ótestamentumban találjuk ezeket a szavakat: „Ne áldj és ne átkozz. A bosszú az enyém – mondá az Úr.” Ez a mondat egyértelműen kijelenti, hogy Isten a karma törvénye, és nem mi. Nem próbáljuk megmagyarázni, hogy miért van valaki más ebben vagy abban a helyzetben, és sohasem használjuk valaki más helyzetét arra, hogy igazoljuk a saját hibáinkat. Helyesen kell gondolkodnunk, beszélnünk és cselekednünk, hogy rendbe rakjuk a saját karmánkat, attól függetlenül, hogy mit hiszünk mások karmájának. Például nem engedhetjük meg magunknak a karmikus törvények áthágását másokkal kapcsolatban, azzal mentegetőzve, hogy az volt a karmájuk, hogy ezt megkapják tőlünk. Honnan tudhatnánk, hogy mi a karmájuk?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése