A Küszöb Őre

Ez egy érdekes és fontos téma, amely most jött fel nálam, és sok spiritualitással, pszichológiával, transzállapotkkal foglalkozó tanító és gyógyító említést tesz róla. A "New Age" vagy ezoterikus tanítások között a teozófia, antropozófia és a rózsakeresztes hagyományok is foglalkoznak vele, "Guardian of the Threshold" vagy Dweller at the Threshold" néven említve ezt a "lényt", melyet tulajdonképpen a tudatalattinkban hozunk létre, és mindaz alkotja, ami visszahúz bennünket a spirituális fejlődésünkben: a félelmeink, kétségeink, gátlásaink, bűntudatunk, önkorlátozó hiedelmeink, függőségeink és tudatlanságunk. Amint a gyakorló elkezd megnyílni, érdeklődni a megváltozott tudatállapotok és az azokban érzékelhető szellemi valóság Iránt, szembekerülhet e Küszöb Őrével, aki csak akkor fogja engedni, hogy átlépjen a küszöbön, ha megfelelő mértékben őszinte és eltökélt.  Az alábbiakban egy rószakeresztes misztikus, Max Heindel idézetét olvashatjuk: 

"A valódi "Küszöb Őre" egy összetett elementális lény, akit a láthatatlan tartományokban teremtünk meg az összes átalakítatlan negatív gondolatunkból és tettünkből, melyeket az evolúciónk teljes elmúlt időszakában elkövettünk. Ez az "őr" a láthatatlan világok bejáratát vigyázza, és próbára teszi a jogosultságunkat, hogy beléphessünk oda. Ezt a lényt idővel fel kell szabadítani vagy át kell alakítani. Elegendő tartást és akaraterőt kell kifejlesztenünk ahhoz, hogy szembeszálljunk vele és az irányításunk alá vonjuk, mielőtt tudatosan be tudunk lépni a fizikai sík feletti világokba."

A küszöb őrét alkotó energiát, gondolati mintákat tehát nem megsemmisíteni kell, mivel nem is lehet - az energia nem vész el, csak átalakul. Vagyis negatív, akadályozó energiáját át kell alakítani fénnyé, tűzzé, felfelé vivő energiává. Az alsóbbrendű természetünket nem megtagadni, vagy megsemmisíteni kell, hanem megzabolázni, és a magasabb céljaink szolgálatába kell állítani. 

Max Heindel beszél még arról, hogy a fizikai testhez való kapcsolódásunkat a vitális test és az érzelemtest fúziója okozza. Azok, akik az alsó csakrákon keresztül, materiális, "bűnös", kontrolláló módon fejezik ki leginkább az energiájukat, erősen kötődnek a fizikai testükhöz, és a halál után még sok ideig a fizikai test közelében, a földi síkon maradhatnak, "kísérthetnek". Mivel fizikai inkarnációjuk során is önző vágyak vezérelték őket, szellemtestükben is ilyen hatást igyekszenek gyakorolni másokra, még akkor is, ha angyalok vagy spirituális tanítók képében mutatkoznak a szellemvilág felé megnyíló tanítvány előtt. Ezért résen kell leni, hogy milyen szellemi erőt és lényt hívunk be, és mennyire bízhatunk meg benne. Az életüket spirituális értékek mentén élők sokkal könnyebben el tudnak szakadni a fizikai testüktől a halál pillanatában, sőt vannak, akik annyira szabadak a karmájuk kötöttségei alól, hogy önként választhatják meg a haláluk időpontját és módját. Ugyanakkor a hátrahagyott fizikai testük is mutathat rendkívüli dolgokat, például spontán módon mumifikálódik, nem bomlik szét, "ambróziát" termel és jó illata van, vagy egyszerűen fénnyé válik, mint Krisztus teste a sírba helyezés után. 

Ha készen állunk arra, hogy szembenézzünk a Küszöb Őrével, akkor bizonyára meg fog jelenni előttünk. Néha valamilyen félelmetes, vagy a kulturális berögződéseink szerinti negatív formát vesz fel, például ördögnek, Sátánnak vagy démonnak látjuk, hiszen a bennünk rejlő Alsóbbrendű Én megtestesülése. De az is lehet, hogy egy félelmetes állatként, például sárkányként jelenik meg, és meg kell küzdenünk vele. Többféle taktikát választhatunk a legyőzéséhez. Az első és legfontosabb az, hogy felismerjük: a Küszöb Őre nem egy külső, tőlünk idegen negatív erő, hanem a mi lényünk, énünk, egónk negatív, hátráltató aspektusa. Ennek elfogadásával mér félig győzelmet is arattunk. Lehet, hogy a találkozás során valamilyen égi fegyvert kapunk Istentől vagy szellemi segítőinktől, és annak segítségével küzdünk meg ellene, vagy mi magunk is valamilyen szellemlény vagy állat formáját felvéve hívjuk ki párbajra. A lényeg az, hogy megtaláljuk a gyenge pontját, ami a mi saját gyenge pontunk is egyben, és azon keresztül próbáljuk meg legyőzni. Ez a saját belső fejlődésünkben azt fogja jelenteni, hogy a gyengeségünk felismerése után erőt igyekszünk kovácsolni belőle. Az is lehet, hogy sikerül szeretettel és elfogadással a saját oldalunkra állítani, és egyszerűen félre fog állni, és beenged a szellemvilág kapuján. Vagy pedig meg kell győzni valahogy, alkudozni kell vele, esetleg a spirituális erőnket latba vetve rá kell parancsolni, hogy oldódjon fel a Fényben. A kontrolláló taktika esetében azonban, főleg, ha valóban sikerrel járunk, vigyázni kell az egóval, mert hajlamossá válhatunk arra, hogy egyből mindenkit irányítani akarunk, ami a szellemvilágban azért általában nem szokott működni, mert vannak ott nálunk sokkal fajsúlyosabb erők és lények is. Következzék még zárásképpen egy idézet a Lélekkristály honlapról, aminek szerzőjét nem sikerült beazonosítanom, de úgy érzem, van mondanivalója a témával kapcsolatban:

"Az ember spirituális fejlődése során elkerülhetetlenül elérkezik azokhoz az útelágazásokhoz, amik szinte végzetszerűen találkozást eredményeznek a küszöb őrével. Ez azért következik be, mert a spirituális fejlettség egyenesen arányos a tudatossággal. A tudatosság a rend irányába mutat. Tehát az ember tudatosan kezd hozzá aurája megtisztításához, élete rendberakásához, ezt követeli a spirituális fejlődés és egyébiránt ez az univerzum törvénye is. Tehát az ember megkísérli aurája rétegeit, energiarendszerét és annak áramlatait, azok minőségét az isteni rend törvényével összhangba hozni - ami a legnehezebb, de egyben a legtermészetesebb feladat is. Természetesen a beindult folyamat az ember egész energetikai rendszerében váratlan változásokat, „nehézségeket,” lelkében bizonytalanságot okoz. Az ember összezavartnak érezheti magát ilyenkor. A fejlődés egy kiemelt alkimiai pontján ebben a krízisben kerül sor a találkozásra, általában meditációban, de lehet más módja is. Ez egy valóságos szembesülés, összeütközés. Ilyenkor az ember annyira összezavarodhat, hogy nem tudja világosan megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól. A küszöb őre ugyanis nem válogat az eszközökben, víziókban, stb., egyből a legsebezhetőbb pontunkat támadja, szándéka a bennünk élő félelem sokkhatássá emelése.

A küszöb őrének egyetlen és végső feladata: mindaddig és mindenáron távol tartani kenyéradó gazdáját a magasabb küszöb átlépésétől, amíg az erre méltóvá nem válik. Minden erejével kényszeríti gazdáját, hogy az megtanulja a számára előírt tananyagot, s csak ha a tanuló rezgése meghaladja az előírt mértéket, akkor ad, adhat belépő jegyet az asztrálsíkok felsőbb részébe.

Általában elmondható, hogy az őrző az esetek túlnyomó többségében megkérdőjelezhetetlen győzelmet arat. Ebből is látható, hogy a küszöb őre a mesterek, mestere természetes önérvényesítő akaratával hajtva, elzárja a másik élethez, a fejlődésünkhöz vezető utat és éppen ezzel teremti meg azt. Minden lehetséges és elképzelhető módon saját gyengeségeinkkel és félelmeinkkel állít szembe bennünket és kényszerít azok legyőzésére.

Ha azonban a lélek tudatossága legyőzi a küszöb őrét, mindennél jobban bizonyítja alkalmasságát egy magasabb szintű élet megéléséhez és éppen ez az Isten akaratának beteljesülése, de erről majd később részletesen... A küszöb őrét nem valamiféle véletlenek sorozata hozta létre. Az én-tudat hamissága és gyökereink, spirituális emlékezetünk elvesztése örök táptalajt szolgáltat neki. Egónk mentális tevékenysége teremtette, és olyan cselekedetek tartják életben, amelyek ugyanennek a hamis én-tudatnak a kiindulási pontjai."