A kollektív feltételekhez kötöttség

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A feltételekhez kötöttség fontos szerepet játszik a spiritualitásban is. Ha például a neveltetésünk során kapott üzenetek alapján elhittük, hogy bűnösök, szeretetre méltatlanok, tehetségtelenek, szerencsétlenek vagy más módon értéktelenek vagyunk, akkor valószínűleg nem fogjuk természetesnek venni a váratlan boldogság mennyiségét és minőségét, amit a szamádhi hozhat. Még ha pár másodperces vagy egy-két perces szamádhikat tapasztalunk is meg, az elménk egyszerűen ki fogja őket zárni és nem engedi beintegrálni a tapasztalatot. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a gyakorlók gyakran türelmetlenek a gyakorlás magasabb ágaival szemben. Hosszú időbe tellett a feltételekhez kötés kialakítása (egyes szövegek szerint sok milliárd életig), és a spontán felébredés elképzelése ezért gyanúsan hasonlít az azonnali kielégülésre törekvő társadalom termékére. Ezt az elképzelést bizonyára nem támogatták az ókori kultúrák. A Bhagavad-gítában (4.1-3) az Úr Krisna azt mondja Ardzsúnának: „Ez az ősi jóga, melyet a régmúltban Ábrahámnak és Noénak tanítottam (bibliai nevekkel helyettesítettem be az eredetiket) az idők során elveszett. Ezért most ismét megtanítom neked.” Ardzsúna így válaszol: „Ez furcsa! Ábrahmám és Noé hosszú idővel ezelőtt élt, te pedig most élsz. Hogyan taníthattad őket?” Krisna válasza fontos. Igazából, ha fel kellene sorolnunk a tíz legfontosabb állítást, amik ezen a bolygón elhangzottak, ez is köztük lenne. Azt mondja: „Ardzsúna, te és én ősi lények vagyunk, akik sok élet óta élnek. A különbség csak az, hogy én mindre emlékszem, te pedig nem.” (Bhagavad-gítá 4.5)

Van egy másik rész is a Gítában, ahol Ardzsúna azon a tényen kesereg, hogy megölheti a rokonainak egy részét a háborúban (mivel azok az ellenfél oldalára álltak). Krisna így válaszol: „Nem volt olyan idő, amikor mi, vagy e hősök bármelyike ne létezett volna. És nem lesz olyan idő, amikor mi vagy ők nem fogunk létezni.” (Bhagavad-gítá 2.12). Amikor a feltételekhez kötöttségről beszélek, próbáljuk elengedni azt az elképzelést, hogy valami rossz fát tettünk a tűzre a múltban. Tágítsuk ki a témát! Vizsgáljuk meg a családunkat – amennyire visszamenőleg tudjuk. Lehet, hogy találunk valahol képeket az őseinkről a 19. vagy 18. századból. El tudjuk képzelni, hogy az ő gondolataik, reményeik, érzelmeik vagy félelmeik egy része ma bennünk él tovább? Vizsgáljuk meg az osztályunk, kasztunk, törzsünk, klánunk vagy egész nemzetünk történelmét. Észrevesszük-e a kollektív feltételekhez kötöttséget, ami bennünk él? Vissza tudunk-e emlékezni egy filmre, melynek főhőse valamit megmozdított bennünk? El tudjuk-e fogadni, hogy ő is a feltételekhez kötöttségünk alkotóeleme?

De tágítsuk ki még jobban a kört! Az Apolló-holdraszállás a tudatalattink részévé vált. Amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek, a közös feltételekhez kötöttségünk részévé vált. Amikor Dzsingisz Kán és a mongol harcosok a sztyeppén lovagoltak, egy részünk ott volt. Amikor a rómaiak Karthágót ostromolták, az is belépett a feltételekhez kötöttségünkbe. Amikor krai őseink az afrikai szavannában elkezdték használni a nyelvet, az a feltételekhez kötöttségünk részévé vált. De ha még tovább megyünk vissza, még az emberszabású majom, emlős, hüllő, vagy akár egysejtű állatka feltételekhez kötöttségét is meg tudjuk különböztetni, ahogy átjár bennünket. A legelső véglény közös ősünk volt. És az emlékezete velünk él. A véglény úgy falja fel a másikat, hogy magába olvasztja. Észrevesszük-e, hogy a modern történelmünk során mennyi nemzet falja fel és olvasztja magába a másikat, a területét, a népességét, az erőforrásait, a vagyonát, a történelmét? A modern nemzetek a mai napig úgy kúsznak a térképen, mint az óriási amőbák, felfalva egymást.

Emlékezzünk, Patandzsalí azt mondta, hogy bármennyire is megyünk vissza az időben és a térben, a tudatalatti benyomásaink határozzák meg azt, hogy kik vagyunk ma. Ez azt jelenti, hogy a feltételekhez kötöttségünk jelentős része nem személyes, és valószínűleg nem is emberi. Ez egy közös örökség, ami valószínűleg a földi élet teljes történetéhez kötődik. Ez még inkább bizonyíték arra, hogy a spirituális evolúciónak a teljes emberiség közös erőfeszítésének kell lennie, mivel a feltételekhez kötöttség is közös erőfeszítés volt. A nagy különbség az, hogy most tudatosan tudunk gondolni erre és tudatosan haladhatunk ebbe az irányba."