"Az a karma, amit innentől kezdve hozunk létre, a krijamána karma nevet viseli. Ha nem változtatunk gyökerestül a karmánk iránt vállalt felelősségen, a prarábdha (idáig tartó) és a krijamána (innentől kezdődő) karmák nagyjából ugyanazok lesznek, mert a prarábdha határozza meg a krijamána karmát. Ez-e az, amit akarunk? Ha a prarábdhánkon (a jelenünkön) van mit javítani, akkor fogadjuk el a teljes felelősséget az összes élményünk, gondolatunk és érzelmünk iránt, és hozzunk létre másmilyen krijamána (jövőbeni) karmát. Persze az összes állapotunk iránti teljes felelősségvállalás erőfeszítéssel jár. És ezért mondja Vaszistha Risi a Jóga-vaszisthában: „Aki valóban önmagától tesz erőfeszítést, annak számára nem létezik a sors.” A prarábdha és a krijamána karma megértése azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a sorsunk megteremtésére.
Most szánjunk
rá egy pillanatot arra, hogy teljes felelősséget vállalunk a
jövőnk iránt. Az önkéntes erőfeszítés nem azt jelenti, hogy
legyintünk egy varászpálcával és hirtelen minden megváltozik.
Ez azt jelenti, hogy a látásmódunk átalakításával
megváltoztathatjuk a jövőnk jelentését, és idővel képesek
leszünk meghatározni a saját sorsunkat. Emlékezzünk arra, hogy a
karma határozza meg a feltételekhez kötöttséget, és a
feltételekhez kötöttség az öntudatlan, robotszerű programozás,
ami meghatározza azt, ahogyan az életünket éljük. Ez a
programozás nem tud egy pillanat alatt megváltozni. Hogyan is
tudna? Nem egy pillanat alatt jött létre, ezért az átprogramozása
is időt fog igényelni.
Ennek az
eltökéltségnek a megerősítése és a gyökeres változás
elérése érdekében nézzük meg a karma harmadik fajtáját, a
szancsita karmát. A szancsita karma abban hasonlít a
prarábdhához, hogy a múltban hoztuk létre. A különbség
viszont abban áll, hogy amikor kiválasztottuk az új
megtestesülésünket, a karmikus tárházunk legerősebb benyomása
vonzott be minket a jelenlegi anyánk méhébe. Az összes többi
hasonló karma összekapcsolódott ezzel a legerősebb karmával a
karmikus tárházunkban, és hozzájárult ahhoz, amilyenek most
vagyunk – a testünk, a családunk, a környezetünk, a nyelvünk
és kultúránk, a képességeink és hiányosságaink, stb. A
legerősebb benyomáshoz hason összes karma összekombinálódott,
hogy létrehozza a jelenlegi prarábdha karmánkat és
testünket. Mindent, ami a karmikus tárházban marad, szancsita
karmának nevezünk. Nem tudjuk, hogy mi marad ott, de egy dolgot
tudunk: nagyon különbözik a prarábdha karmánktól, mert
ha nem különböznek, akkor azzá vált volna és kialakította
volna mindazt, ami ma vagyunk.
Más szavakkal,
a szancsita karma meglehetősen hasonlít a rulettre vagy a
szerencsekerékre. Nem abban az értelemben, amit a karmikus tárházba
helyezünk, hanem abban, amit elő tudunk húzni belőle. Csak annyit
tudunk, hogy eltér attól, amik most vagyunk. Ezért mondja nekünk
a jóga tudománya, hogy most tegyünk erőfeszítést, ebben az
életben, hogyha végig akarunk menni az úton, és ki akarunk
szabadulni. A szancsita karma azt jelenti, hogy nem tudjuk,
milyen lesz a következő megtestesülésünk. Csak abban lehetünk
biztosak, hogy teljesen más lesz, mint a jelen életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése