A feltételekhez kötöttség rejtett működése

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"2. Fejezet

A feltételekhez kötöttség, a karma és az akadályok

Ebben a fejezetben a szamádhi útjában álló akadályokról lesz szó, és arról a tényről, hogy „spontán felébredés” nem létezik. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy egy hirtelen felébredés történik, az eseményt megelőző években, évtizedekben és életekben fokozatosan távolítottuk el az akadályokat, míg el nem értünk a spirituális megújulás kritikus tömegét és a felébredés lavinája nem szabadult el. Ramana Maharishi is alátámasztja ezt, amikor kijelenti, hogy mindazok, akikről úgy tűnik, hogy spontán módon felébredtek (mint ő maga is), az előző megtestesüléseikben végezték el a szükséges munkát. Itt meg fogom tárgyalni a törekvésünk útjában álló akadályokat. Min kell változtatnunk, és miért? Ez a téma egy kicsit technikai lehet. Emlékszem, amikor először belekezdtem a jógába, erősen forgattam a szemeimet, amikor a tanáraim ezekről a témákról beszéltek nekem.

A feltételekhez kötöttség és annak történelmi aspektusa

A jógik a múltbeli tudatalatti benyomásaink összességét nevezik feltételekhez kötöttségnek. Ezekkel a benyomásokkal az a baj, hogy ahogy „tudatalatti” szóból következtethetünk is, a tudatosságunkon kívül esnek. Úgy gondoljuk, hogy bizonyos személyiséggel rendelkezünk, de a tudatalattink teljesen máshogy működik. Ezért láthatjuk azt, hogy az emberek néha a hiedelmeiktől teljesen eltérő módon viselkednek. Lehet, hogy a tudatos elme beszél, de a cselekvést a tudatalatti irányítja. A tudatalatti az egybeolvadt múltunk, gyakran a kora gyermekkori benyomások, de a jógik még ennél is tovább mennek. A 4.9 szútrában Patandzsalí azt mondja: „Az emlékezet és a tudatalatti benyomás közötti kapcsolat fennáll, még akkor is, ha a születés, idő és a tér elválasztja őket.” Ezalatt azt érti, hogy bármilyen régről és messziről, akár előző életekből vagy más világokból származnak is, de a tetteink következményei utol fognak érni.

Egy példa: Voltunk-e már szerelmesek valakibe, aki kívülről nézve nem illett hozzánk? Nem a tudatos elménk határozza meg a párkereső magatartásunkat. Nem nézünk rá valakire racionális szemmel, hogy eldöntsük, jó parti lesz-e vagy sem. A döntést a múltbeli benyomásaink alapján hozzuk meg és gyakran kapcsolódik a szerepmodellekhez, például a szüleinkhez. Ez különösen akkor tragikus, amikor ismételten kudarcba fulladó kapcsolatokba kerülünk, mert ugyanazt a működési hibát ismételjük újra és újra.

Ugyanezt mondhatjuk el a pénzügyi sikerekről, a barátságokról, a karrierről stb. Az életünk legtöbb döntését nem racionális választás alapján hozzuk. A pénzügyi pszichológusok most azt mondják, hogy nem vagyunk képesek racionális pénzügyi döntéseket hozni, melyek a legjobban szolgálják érdekeinket, hanem a döntéseinket számos tudattalan tényező határozza meg. Ha ránézünk az újságcímekre, melyekkel nap mint nap bombáznak bennünket, akkor el kell ismernünk, hogy egyre nehezebb elhinni, hogy az emberek racionális döntéseket hoznak.