A dekondicionálás folyamata

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A dekondicionálás folyamata

Patandzsalí leírja a jógikus dekondicionálás folyamatát (transzformációnak, vagy parinámának nevezi) a Jóga-szútra harmadik fejezetében. A 3.12-ben azt mondja: „Ha a felmerülő gondolat hasonló az elillanóhoz, azt az elme egyhegyűség (ékágra) felé történő transzformációjának nevezik.” Ez az elv a jóga egészére jellemző, vagyis kis lépésekkel kezdünk, hogy nyomon tudjuk követni a fejlődésünket ahelyett, hogy egy hatalmas ugrással akarnánk elérni a célt (ami a legtöbbször sikertelen). A feltételekhez kötöttség általában a szétszórtságra és az extrovertáltságra hajlamosítja az elmét. Patandzsalí azt javasolja, hogy lassan igyekezzünk megzabolázni az elmét, mint ahogyan egy vad elefántot is lassan szelídítenénk meg. A 3.11. szútra egy lépéssel tovább megy: „Ha az elme szétszórtságát felváltja az egyhegyűség, azt az elme szamádhi-transzformációjának (parináma) nevezik. Azért nevezi „szamádhi-transzformációnak”, mert az elme fókuszálása az objektív szamádhi előfeltétele. Amikor Patandzsalí a szamádhi kifejezést használja itt, akkor a kontextusból következtethetünk arra, hogy az objektív szamádhira utal.

A 3.10. szútra azt mondja: „Az elme csendes marad, ha ismételten alkalmazzuk az aktivitása megszűnésének szamszkáráit.” Itt egyértelműen összekapcsolja a dekondicionálást a benyomások (szamszkárák) tudatos elhelyezésével, mint a szamádhi elérésének módjával. Vagyis, ha az elménk szétszórt és vad, azt nem tudjuk hirtelen megváltoztatni meditáció által; először végig kell mennünk annak a lassú folyamatán, hogy megszabadulunk azoktól a benyomásoktól, melyek eleve szétszórttá tették az elménket, és utána ezek helyére az elcsendesedés benyomásait illesztjük. A 3.9 szútra írja le ennek eredményét, ami az objektív szamádhi: „Amikor a mentális tevékenység tudatalatti benyomását (szamszkáráját) helyettesítettük a mentális tevékenység megszűnésének benyomásával, akkor bekövetkezik a mentális tevékenység megszűnésének pillanata, melyet a megszűnés (niródha) felé történő transzformációnak (parináma) nevezünk.”

Ez az egész eléggé technikainak tűnik, de alapjában véve ezt mondja: „A tudatalattid az, ami megőrjít. Lassan változtasd meg a tudatalattid struktúráját a békére, nyugalomra és tisztaságra és így ehhez fogsz jutni. A jelenlegi kondicionáltságod megszerzése eltartott egy darabig, ezért a dekondicionálás is el fog tartani egy ideig.” A modern pszichológia szempontjából ez egyértelmű, ezért eltűnődhetünk: „Mi értelme ennek?” Az az értelme, hogy a Jóga-szútra az emberi psziché szinte modern megértését írja le, melynek semmi köze a babonához. Teljességgel tudományos, mely kifejezéssel kapcsolatban már javasoltam, hogy ki kellene terjeszteni, hogy ne csak az empirikus tudást tartalmazza. Ennek fordítottjaként, egyes modern spirituális tanítók igyekszenek túlzottan leegyszerűsíteni a dolgot, és azon gondolkodom, hogy ez azért történik-e, mert egyre nagyobb a kereslet az egyszerűségre a spirituális „piacon”.

A dekondicionálás folyamata a Hold- és Nap-nádík kiegyensúlyozásával is kapcsolatban áll (mely kapcsolatos a bal és jobb agyfélteke, valamint a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer kiegyensúlyozásával) és az evolucionális agyi pályák aktiválásával (melyet a jógában csakra-aktivációnak nevezünk). Ezt a két témát e könyv hatodik fejezetében fogom tárgyalni, de sokkal nagyobb részletességgel írtam róluk előző könyveimben: „Pránájáma: a jóga légzése” és „Jóga-meditáció mantrák, csakrák és a Kundaliní által a spirituális szabadság eléréséért.”