Úton a Tavaszba, a Teremtésbe, az Újjászületésbe

Apró mozzanatokban érkezik az új Élet ebben az évben, de még nem kizárt, hogy valami nagy is lesz belőle, legalábbis sokunk életében. A szellemvilággal kapcsolatos kalandozásaimban is apró mozzanatok sorozata történik most éppen. Egyik este altatta a gyerekeket, mert Orsit már teljesen kikészítették. kértem egy kis segítséget a szellemvilágtól, mert nagyon élénkek voltak a gyerekek. Ekkor azt láttam a becsukott szemeim előtt, hogy az erdőből elindultak az álommanók (sohasem gondoltam volna, hogy tényleg léteznek), hogy elaltasság Lolát és Alexet. Olyanok voltak, mint az apró kertitörpék, zöldbe és pirosba voltak öltözve. A lapulevelek alól bújtak ki, ahol napközben meghúzzák magukat. Amikor körbevették az ágyat, finom, fátyolszerű hálót kezdtek szőni szentjánosbogarakból, és ezzel a hálóval beterítették a gyerekek szemét, száját, majd a fejét és az egész testét. Pár perc alatt rájuk is ereszkedett az álom, és már csak a lassuló szuszogásuk hallatszott az iménti ovis énekekből álló halandzsaszöveg helyett. A pislákoló szentjánosbogarak még engem is szendergő álomba ringattak, alig bírtam kivonszolni magamat a szobából egy óra múlva.

Múlt héten írtam a Halál Angyaláról, akivel még sok-sok évvel ezelőtt találkoztam. Kíváncsi voltam, hogy most is velem van-e. Elmentem az Életfához és találkoztam az erőállataimmal. Átnéztem a bal vállam felett, ahogy Castaneda írja, és ott láttam a fekete alakot. Gondolatban azt közölte velem: "Mindig itt vagyok, hogy emlékeztesselek: ami megszületett, az meg is fog halni, és csak az marad meg örökké, ami nem született meg, hanem mindig volt. De a te időd még nem jött el, még van dolgod ebben a testben. Egy kicsit megmutatta azt is, hogy milyen a halál. Amikor az ember szívét hidegség kezdi elönteni, és fokozatosan körbeveszi bentről kifelé, akkor tudja, hogy itt van az utolsó órája. De egyelőre meleget és sok energiát éreztem keringeni a szívemben és a testemben. Bár nem vagyok keresztény beállítottságú, meglepve tapasztaltam, hogy nagy, csuklyás fekete köpönyeget visel, és ezért nem látszik a fényes "arca", és van egy jókora kaszája is. "Mire való a kasza?" kérdeztem. "Arra, hogy lekaszáljam a lelkeket, akik már megértek arra, hogy elhagyják a földi porhüvelyüket. Nekik szükségük van a továbblépésre a fejlődéshez, mint ahogyan az érett kalászt is el kell hagynia a magoknak. És akik már eleget voltak az Alsó Világokban, a Holtak Birodalmában és a büntető világokban, őket is lekaszálom, mert eljött az ideje, hogy új testet kapjanak." Mindez nem volt félelmetes, inkább megnyugtató, hogy az Univerzum rendjében nem állhat be fennakadás.

Ma pedig dobkörön voltam, ott is sok kis jelenet rakódott egymásra. A gyógyító sátornál megint azt éreztem, hogy nem elég erős még a hangom, és utólag olvastam a "Sámánhangok" könyvben, hogy "A sámán éneke és kántálása az erő megnyilvánulása önmagában, önmagától, méghozzá olyan erőé, melyhez a természetfelettivel kapcsolatba hozó fájdalmas megpróbáltatás vezetett el. Az Amerika délnyugati sivatagaiban élő papagók szerint a méltatlanok nem részesülnek látomásban. Csak aki alázatos, azt látogatja meg az álom, és az álomban mindig ott rejlik az ének." A gyógyító sátor végére azért a dobok, a csörgők és az énekhangok mindig összeállnak valamiféle archaikus, prehistorikus őstemplommá, egy nagy dómot alkotnak, melyben az Őserő és a szellemlények, istenek összes hierarchiája felsorakozik, az Ég kapui megnyílnak, hogy egy pillanatra újra összekapcsolódhassunk őseredeti, belső lényegünkkel.  

A sok-sok dal után volt egy fekvő utazás, melyben az erőállatunktól kellet segítséget kérni. Nálunk most az otthonteremtés a központi téma, és az erőállatok elvittek a mélybe, megmutatva, hogy az ősi gyökerektől és a Természet elemeiből kell építkeznem, felismerve és tisztelve a szellemi erőt mindegyik elemben. A Földanya, a víz tündére, a növények és állatok szellemei, a tűz és a szél istenei mind akkor fognak együttműködni, ha megadjuk a tiszteletet és szimbolikus áldozatot ajánlunk fel nekik. A Természettel való közvetlen és tudatos kapcsolatra mindenkinek szüksége van, és legtöbben azért vagyunk betegek és boldogtalanok, mert elszakadtunk az Anyatermészettől, és mesterséges környezetben éljük az életünket. A jurta a természet rendjének megtestesülése, mely összekapcsolja az Alsó Világot (alap) a középsővel (belső tér) és a Felső Világgal (füstlyuk). Ezért a jurtában nagyon jól meg lehet idézni a Természet szellemeit és a Világrendet alkotó erőket. A fenti ábrán Tengri szimbólumai és a türk írás látható, amivel úgy látszik, szintén foglalkoznom kell majd egy kicsit.