Először megláttam az Életfát és körülötte az erőállataimat. Utána futva megérkezett Yuna, a hatéves ausztrál bennszülött kislány. Legalábbis eddig ebben a formában jelent meg, de biztosan valami ősi sámán szelleme. Kézen fogott, és elindultunk a virágos réten. Mutogatta nekem a virágokat, és azt mondta: "Ha gyógyítasz valakit, és virágokat látsz a testében, az azt jelenti, hogy meg fog gyógyulni. Addig fújd a didgeridoo-t, amíg meg nem látod a virágokat. Tartsd oda a testéhez, és folyamatosan fújd, minden oldalról. Eközben a beteg energia bele fog szívódni a földbe, és a Földanya szívében megtisztul, majd visszakerül a körforgásba." Ezek szerint meg kell tanulnom rendesen didgeridoo-zni, és annak a hangját is használnom kell a kezelések során.
Ezzel a képpel a fejemben érkeztem a dobkörre, ahol jó sokan voltunk, és sok ismerőssel is találkoztam. Amikor Oguz a kezdő körnél megkérte, hogy foglaljuk össze magunkban, hogy mi foglalkoztat most a legjobban, akkor azt mondtam magamban, hogy "A gyógyító képesség megszerzése." Elkezdtük énekelni az erődalokat, és amikor a szellemhajós dalhoz értünk, olyankor mindig megjelenik előttem az, hogy egy hajón utazunk.
Merre visz az út? A szellemhajónkon merre visz az út?
Erre visz az út! A szellemhajónkon erre visz az út!
A dagadó vitorlát feszítsd ki jól!
Az evezőt a mélybe merítsd le jól!
Miközben ezt énekeltük, érdekes dolgot tapasztaltam. Általában a szellemhajó-gyakorlatoknál mindig egy folyó, például az Élet és Halál vize felészínén úszunk, és eljutunk valahová, van, hogy egy-két vízesésen keresztül, de van olyan is, hogy felfelé folyik a folyó. Ez alkalommal azonban alámerültünk a víz alá, mint egy tengeralattjáró, és ősi romokat, városokat láttunk a víz alatt: piramisokat, templomokat, hatalmas kőépítményeket. És emberek, vagy inkább emberszerű, de haluszonyokkal rendelkező emberek éltek ott. A dal vége felé megjelent egy szellemlény, aki a görög Poszeidonra emlékeztetett: Izmos felsőtest, nagy szakáll és haj, kezében szigony, az alteste pedig egy halé. Még egy medúza-hajú nő is megjelent, szintén sellő-testtel.
Hangsátor-gyakorlat következett, melyben néhányan beültek a kör közepére, mi pedig egy kört alkottunk körülöttük, és dobbal, csörgővel, énekhanggal létrehoztuk a gyógyító hangsátort. Először láttam, hogy egy fényes kupola borul ránk, majd jöttek az erőállatok. A sasom és a farkasom ilyenkor védelmező szerepet szoktak ölteni, ők nem annyira vesznek részt magában a gyógyításban. Inkább a sárkányom és az oroszlánom szoktak részt venni benne. Megjelent az oroszlán, és a nyakában lógó gyémánt piramist betette mindenkinek a szívébe. Ezáltal egy szakrális geometriai minta alakult ki az erővonalakból, mely mindenki szívét összekötötte, és körülöttünk egy nagy Mer Ka Ba mező kezdett pörögni vakító fénnyel. A negatív, beteg energia lefelé folyt a tetraéder lefelé mutató csúcsa felé, az eltévedt lelkek pedig fölfelé, a negyedik dimenzió felé haladtak.
A sárkányom szokás szerint tűzzel tisztított és gyógyított. Ez alkalommal azonban nem egyedül, hanem a jaguár-pap által megmutatott Tollaskígyóval álltak fel szemben mindenki fölé, mintha két szembefordított violin-kulcs lennének. Mindketten egymás felé fordulva fújták a kékes-narancs színű tüzet, mely azután lefelé folyt a körben ülők felé. Én is egyre több hőt éreztem, már szinte meggyulladtam dobolás közben. Egy kicsit attól is tartottam, hogy a többieknek is túl sok lesz a tűz-energia, és a vége felé egy kis vizet láttam, ahogy nyakig ellep mindenkit, aki a körben ül. A gyógyító víz elűzte a fáradtságot és a tűz hevét,és utána lassan elapadt. Úgy láttam, mintha a belső körben ülők mind asz oldalukra feküdtek volna, és kényelmesen hevertek a földön. Majd jött a gyógyító szellő, és mindenkit körbeölelt, lilás-kékes fénypaplanba burkolva a jelen lévőket. Ezután lassan véget ért a gyógyító hangsátor, és az utolsó kép, amit még láttam, Tengri szimbóluma volt az égen, mely úgy védett bennünket, mint a jurta tündöke (füstlyuka). Később láttam, hogy ez a hármas kereszt egyben a jurta tündökét is képviseli, nem csak Tengrit.
Érdekes volt, hogy utána lefeküdtünk, és egy fekvő utazást vezetett Oguz. Azt mondta, hogy kérjük Tengri áldását a következő három hónapunkra. Mivel tudtam, hogy a gyógyító erő megszerzése nem három hónapos feladat, ezért hagytam, hogy olyan képek jöjjenek fel, amilyeneket akarnak. A házvásárlási projekt most aktuálisabb, és azt láttam, hogy három hónap múltán lesz már egy saját telkük, amelyikre majd lassan tudunk építkezni vagy felújítani, és erre kértem Tengri áldását. Tengri alakja még mindig megfoghatatlan a számomra. Először egy mongol hadvezér arcát láttam megjelenni az égen, majd az arc folyamatosan változott, olmék, dél-ázsiai, és más kultúrából származó arcok váltogatták egymást, majd ez egész szertefoszlott, és maradt a végtelen kég Ég. Volt egy zárókör, majd utána énekeltünk még néhány dalt. legközelebb Ti is próbáljátok ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése