Siva alakja a történelemben

Siva imádata pán-hindu tradíció, ami azt jelenti, hogy nem csak a hinduizmus különböző képviselői és csoportjai fogadják el és imádják istenként, hanem Indián kívül Nepálban, Srí Lankán, és Délkelet-Ázsia több országában is ismerik és imádják Siva alakját. A Siva-lingam, mint egyetemes maszkulin isteni szimbólum pedig számos megalitikus kultúra emlékeiben megjelenik a Közel-Keleten, Afrikában, Óceániában, és az amerikai kontinens különböző részein is. 

Siva alakja, ahogy ma ismerjük, sok-sok idő alatt épült fel, sok helyi kultúra hagyományainak egybeolvadásával az évezredek során. Vijaya Nath szerint Visnu és Siva alakjába számos helyi kultusz és istenség alakja olvadt bele az idők során. Idővel vagy úgy vették, hogy a különböző helyi istenségek ugyanannak az istennek a különböző aspektusait képviselik, vagy különböző kiterjedéseit, inkarnációit, melyekben imádták és ismerték az adott istent. Siva alakjába számtalan helyi istenség olvadt bele úgy, hogy a neve után tették az "ísa" vagy "ísvara" utótagot, mely "Urat" jelent, például Bhútésvara, Hatakésvara, Csandésvara.

Axel Michaels szerint a saivizmus, ugyanúgy, mint a vasinavizmus, egy olyan hallgatólagos egységet tételez fel, melyet nem találunk meg egyértelműen a gyakorlók vallásgyakorlatában, vagy filozófiai, ezoterikus doktrínáiban. Ezen felül, a gyakorlat, szertartások és a filozófiai tanok különálló egységet alkotnak.

Maharashtrában például létezett egy helyi istenség, akit Khandobának hívtak, és a földművesek, pásztorok védőistensége volt. Khandoba fő imádati központja Jejuriban van. Khandoba alakja beleolvadt Sivába, és Siva-lingamként imádják. De Siván kívül Szúrjával (Napisten) és Kárttikéjával (Hadisten) is azonosítják.

Indus-völgyi eredet

Számos indus-völgyi pecséten láthatunk állatokat, de néhány pecséten egy jógapózban ülő alak is látható, akinek szarva van vagy agancsos korona van a fején, és itifallikus, azaz felálló nemi szervvel ábrázolták. Mohenjo-daro korai feltárói Pasu-patinak (az Állatok Urának) nevezték el az alakot , ami később Siva és Rudra egyik neve is volt. Sir John Marshall és más kutatók szerint ez a figura Siva prototípusa, és úgy írták le, hogy három feje van, valamint jógapózban (baddhakónászana) ül.

Egyes akadémikusok, például Gavin Flood és John Keay kétségüket fejezték ki, például John Keay azt írja, hogy "Lehet, hogy ez valóban az Úr Siva egyik korai megnyilvánulása Pasupatiként, de a figura néhány vonása nem egyezik meg Siváéval." Doris Srinivasan (1997) szerint az alak feje inkább szarvasmarha- vagy bivalyszerű és nem emberi. Iravatham Mahadevan (1977) szerint az indus-völgyi pecséteken talált figura a hindu Murugan istenséggel azonosítható, aki Siva és Párvatí fia (Kárttikéja). Gregory L. Possehl (2002) arra a következtetésre jutott, hpgy a figurát valóban tekinthetjük istenség-ábrázolásnak, melynek köze van a vízibivalyhoz, és rituális pózban ül.