"Nágarádzsa a mögöttes igazság ezer változatát, nézetét, interpretációját tanítja ezer, ékszerekkel díszített fejével. Az igazság ezen változatai magukba foglalják az összes vallást, filozófiai iskolát, az összes tudományt, a tudás minden ágát, az összes jógaiskolát, az összes kultúrát és az összes nyelvet. Az ezer fej annak a ténynek az elismerése, hogy abban a pillanatban, ahogy szavakat kezdünk használni, és az egy mögöttes igazságot a nyelv kódján szűrjük keresztül, a szavaink mindenképpen ennek az igazságnak az interpretációi lesznek, és nem maga az igazság.
Nágarádzsa
anatómiájának különleges vonása az, hogy az ezer fej egy
farokhoz kapcsolódik. A farok csendben van. Nincs szája, amin
keresztül kifejezhetné magát, és ez arra utal, hogy egyetlen
száj, az igazság egyetlen nézete sem tekintheti magát kizárólagos
képviselőjének. A farok a forma nélküli Abszolútat (nirguna
Brahmant), a határtalan tudatot, az egyesített mezőt, a
transzcendens Istent képviseli. A farok a számos fej
kifejezhetetlen eredete és alapja. Ez a hasonlat azt a törvényt
fejezi ki mely szerint „az Igazság számos módon kifejezhető”.
Az a tény, hogy a farokhoz nem csak egy fej kapcsolódik, arra utal,
hogy nincs olyan verbális igazság, bármennyire elegáns és
ékesszóló legyen is, mely kisajátíthatja a farkat. Bár az
összes vallás, filozófia, gondolati iskola és tudomány
tiltakozhat, hogy a Brahman farkához csak ők férnek hozzá,
igazából közösen kapcsolódnak ugyanahhoz az igazsághoz, és
egyik sem kizárólagos.
Nágarádzsa
farka a mély valóságnak azt a szamádhiban megélt
tapasztalatát képviseli, mely túl van a szavakon és a
feltételekhez kötöttségen. A tárgy nélküli szamádhiban
a szószerkesztés, a kulturális hangsúlyaink és előítéleteink
és a világról alkotott térképünk mind felfüggesztésre
kerülnek. A szamádhiban megélt látomásainkat lehetetlen
szavakban leírni, ezért nincs szamádhi-vallás, -tudomány,
- filozófia vagy-tanítás. Amikor a misztikusok lejönnek ezekből
a magasságokból, akkor keresik a szavakat, hogy leírhassák azt,
amit láttak, hogy át tudják adni másoknak. Miközben ezt teszik,
elkerülhetetlenül előhívják a feltételekhez kötöttséget, a
nyelvi kódokat, az erkölcsi értékeket, és a múltbeli
tapasztalatokat, hogy szavakba öntsék azt, ami kifejezhetetlen. A
szavak így szükségképpen költői hasonlatok maradnak. Így a
különböző korok bölcseinek és misztikusainak ki kellett lépniük
a szamádhiból, hogy leírhassák és taníthassák azt; a
kötelességük, hogy ezt megtegyék. Az élmény nem a miénk, hogy
megtartsuk, hanem meg kell osztani. Ezt a paradoxont, hogy valaki
képes közvetlenül megtapasztalni a mély valóságot, a világot
amilyen az valójában, és mégis képtelen kifejezni vagy leírni
azt, sokan képtelenek megérteni a spirituális körökben.
Természetesen
ez az én szavaimra is érvényes. Bármennyire is szépnek hangozhat
némelyik, ez csak az én feltételekhez kötött próbálkozásom,
hogy kifejezzem a leírhatatlant és formába öntsem a forma
nélkülit. Amikor megtaláltam a szavakat, melyekkel leírhatom az
élményemet, máris interpretáltam azt. Tehát mondhatjuk, hogy a
szavaim csupán a jóga interpretációja, és nem maga a jóga. Ez
igaz! Minden esetre, bár én is úgy kezdtem, mit egy azok közül,
akik olyan gyorsan szerettek volna elmenekülni ebből a világból,
ahogy csak lehet (mivel sok tekintetben elviselhetetlennek találtam),
a jóga gyakorlása felébresztette bennem annak megvalósítását,
hogy ez a világ a legcsodálatosabb hely, ami tele van szépséggel,
csodákkal, szeretettel és rejtélyekkel. Ha fel tudom nyitni a
szemeteket annak megvalósítására, hogy az univerzum nem egy hideg
és közömbös hely, akkor megérte.
Bár
a tényleges valóságot nem lehet szavakba önteni, közvetlenül
megtapasztalhatjuk azt az elme felfüggesztésével. Az elme, amely
feltételekhez kötött, részrehajló és interpretáló, soha nem
képes felfogni a végtelenséget és az öröklétet. Csak képzeljük
el egy pillanatra – amint az elme igyekszik magába fogadni a
végtelent. Nem fog sikerülni. De a tudat, mely végtelen és örök,
magában tartalmazza az egész világot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése