"Miért az eksztázis?
Az objektív szamádhi e fajtáján (az ánandán) keresztül ezt a világot, ezt az univerzumot és sokrétű teremtését Isten kikristályosodott testeként tapasztaljuk meg. Isten nem csak egy maroknyi szent hegyen és templomban található meg. Nem! Nincs olyan hegy és semmilyen hely ebben a világban, ami nem isteni. Nem létezik olyan, hogy halott és tompa anyag. Ennek a világnak minden helye és minden lénye isteni; minden egyes atom és emeli részecske nem kevesebb, mint isten kikristályosodott intelligenciája. Az egész univerzum, a teremtés teljessége él, lélekkel teli és eleven. Annak a megértése, hogy minden, beleértve önmagunkat is a magasabb intelligencia megnyilvánulása – sőt, maga a szívverése és a légzése – ez az eksztázis.
Egyes modern tanítók azt mondják, hogy az eksztázis nem spirituális, vagy hogy nem szabad ragaszkodnunk hozzá; vagy azt mondják, hogy a felébredés az semmi különös, csak még több a szokásosból. Áldás rájuk! A legtöbb vallás nem bátorít arra, hogy személyes kapcsolatba lépjünk Istennel, vagy pedig egyszerűen kijelentik, hogy számunkra ez lehetetlen. Azt hiszem, azért mondják ezt, mert az eksztázis valóban forradalmi, mivel felold minden kontrollt, amivel bármilyen külső hatalmi struktúra rendelkezik felettünk. Van egy ősi indiai szöveg, a Vigjána Bhairava, melyet Sivának tulajdonítanak, aki maga is forradalmi hajalmokkal rendelkezett. Ebben a szövegben Siva azt mondja, hogy az eksztázisnak csak egy formája létezik, vagyis az isteni eksztázis. Azt mondja, hogy ez a tudat tulajdonsága, és azt javasolja, hogy ha eksztázist tapasztalunk, akkor fókuszáljunk a természetére, ahogy a tudatból származik, és ne a stimulusra, mely az eksztázis látszólagos oka. Ez az iparosodott és kapitalista világ tudja, hogy eksztázisra vágyunk, és elhiteti velünk, hogy megkapjuk, ha elég drogot, szexet, ingatlant, hatalmat, öltönyt, ruhát, ételt vagy bármit veszünk, amit éppen el akarnak adni. De Siva valami egészen mást mond. Azt mondja, hogy az eksztázis a természetünk, és az egyetlen oka annak, hogy megtapasztalhatjuk, az, hogy a bensőnkből árad.
Semmilyen hatalom nem akarja, hogy elérjük ezt a belső eksztázist, mert ha egyszer elértük, akkor a vonatkoztatási rendszerünk külsőről belsőre változik. Míg előtte kívül kerestük önmagunk meghatározását - a kormány, a nagyvállalatok, vagy ideológiák világában – amikor felfedezzük ezt a belső eksztázist, és a közvetlen kapcsolatot Istennel, ezek válnak a vonatkoztatási rendszerünkké és az azonosságunk forrásává. És ekkor a külső spirituális hatalom számára már sokkal nehezebb „kontrollálni a viselkedésünket”. Eléggé egyértelmű, hogyan kontrollálták az egyházak, guruk és vallási intézmények sok évezreden keresztül a viselkedésünket a saját anyagi hasznuk érdekében.
Van egy olyan irányzata is a modern spirituális tanítóknak, akik azt mondják, hogy ne várjunk el túl sokat a spirituális béredéstől. Azt sugallják, hogy hétköznapi és normális, és nem sokban tér el minden mástól; komolyan igyekszenek csökkenteni az elvárásainkat. Ez persze merőben eltér attól, amit én tapasztaltam. És én semmilyen tekintetben nem vagyok értékesebb, vagy nem érdemlem meg jobban ezt az élményt, mint te vagy bárki más. Az eksztázis Isten legbelsőbb természete, és mivel mindannyian isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, mindannyian érezzük. Ez a születési jogunk; ne engedjük, hogy bárki is meggyőzzön az ellenkezőjéről."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése