"De ekkor valami furcsa történt. Észrevettem, hogy valaki más is figyel engem. Addig azt gondoltam, hogy csak egy hatéves test vagyok, mely nem különösen tehetséges, nem túlzottan intelligens, és éppen a többiek után kullog a sportban az iskolában. Alig tudtam megérteni a családomat és nem voltam képes megértetni magamat velük. De ahogy a kukoricamezőn feküdtem, a késő délutáni ég végtelen kiterjedését nézve, láttam, ahogy a „másik” én kinéz a szemeimen keresztül. Mivel nem volt előzetes elképzelésem arról, hogy mi ez, és mit kell tennem, kíváncsiságból engedtem magamat belezuhanni, mintha egy medencébe esne a testem. Amint elmerültem ebben a másik lényben, felvettem annak határtalan kiterjedését. Ennek a lénynek nem volt kezdete vagy vége. Időtlen és örők volt. Nem gondolkodott, észlelte az összes korlátozott gondolatomat, de saját maga nem hozott létre gondolatokat. Szemtanúja volt a fájdalmamnak, élvezetemnek, frusztrációimnak és félelmeimnek, de külön maradt tőlük – tiszta és érintetlen volt. Miközben én bele tudtam merülni, szinte fuldokoltam az életem drámájában, ez a furcsa barát maga az óceán volt. Tudatában volt a felszín hullámzásának, de mindig a felfoghatatlan mélységeinek teljessége maradt.
Ott maradtam újonnan talált barátommal egy óráig vagy még tovább. Ebben az órában megtanultam, hogy örök és határtalan vagyok, és az élet nem arról szól, amit eddig nekem mondtak. Megtanultam hallgatni is. Amikor hazatértem, az anyám azt mondta: „Nézd meg a cipődet! Nem megmondtam neked, hogy maradj távol a mezőtől? Várj, amíg elkap a gazda, majd jól el fog kergetni!” Nem mondtam ezt: „Anya, én nem félek. Tudtad, hogy te, a személyiségem, és a gazda is csupán képek vagytok, melyek a tudatom képernyőjére vetülnek?” Csak annyit mondtam: „Igen, Anya.”
Az ilyen jellegű spontán élményeket azonban nem könnyű integrálni és gyakran nem teszik egyszerűbbé az életet. A jóga részint azért kezeli annyira konzervatívan az ilyen élmények előhívását, mert nehéz integrálni őket. Mit kellett volna egy fiatal gyereknek kezdenie egy olyan tapasztalattal, mint az én esetemben? Nem sokkal ezután versengésbe kezdtem a falusi pappal, akinek egyáltalán nem tetszett az új konkurencia. Ezért hangsúlyozza jobban a jóga a felkészülést az ilyen állapotokra, mint magát az állapot bekövetkezését. Egyes emberek pszichedelikus szerek segítségével értek el hasonló élményeket. De ezek az élmények nem lesznek igazából a mieink, amíg nem végeztük el az előkészítő munkát, ami a jóga esetében magában foglalja a jóga-filozófia tanulmányozását, az odaadást, az ászanát, pránájámát, kriját és a Kundaliní meditációt.
A tárgy nélküli szamádhit ki kell egészíteni az objektív szamádhival
A fenti történet jól illusztrálja az 1.2. szútrát: „A jóga az elme hullámzásainak lecsendesítése.” De ez a szútra csak a tárgy nélküli szamádhit határozza meg, a magasabbat a kettő közül. Ha kivesszük a kontextusból, és nem egészítjük ki a szamádhi egyéb definícióival, azt gondolhatnánk, hogy a jóga csak a csendről szól, ami nem igaz. A csend fontos az elme egészsége és a spiritualitás szempontjából, de ez nem minden! Ha ez igaz lenne, akkor a jóga csak egy menekvés lenne a világból és a csapongó elménktől – majdnem, mind egy antidepresszáns-tabletta. Ez azt jelentené, hogy a jóga csak arról szól, hogy megállítsa az egész világot. De valójában több ennél.
A tárgy nélküli szamádhi annyira magával ragadó, hogy a világ (még ha csak egy kis időre) délibábnak, illúziónak, májának tűnik, és csak a tudat tűnik valóságosnak. Egyes misztikusok annyira szilárdak voltak ebben az állapotban, hogy jelentéktelennek tartották a világot, ami végeredményben puszta illúzió. Sajnos az ebből az állapotból fakadó filozófia azt eredményezheti, hogy az ember minden szociális aktivizmusból kivonja magát, még abból is, ami nagyon fontos. Más tényezők mellett ez vezetett a kasztrendszer megkövesedéséhez. Örökletessé tették, Minek változtassunk a társadalmi renden, ha úgysem valóságos? Azok, akik folyamatosan a tárgy nélküli szamádhi állapotában vannak megállapodva, ritkán állnak ki a nők jogaiért, az etnikai vagy nemi kisebbségekért. Hajlamosabbak azt mondani, hogy a dolgok jól vannak úgy ahogy vannak, és nem kommentálják a problémákat.
Misztikusként és jógiként is van társadalmi felelősségünk, és ha meg kell változtatni a dolgokat, akkor fel kell állnunk, és meg kell változtatnunk őket. Ha valótlannak és illúziónak nevezzük a világot jógikus szempontból, az a tárgy nélküli szamádhi túlhangsúlyozását jelzi. Ez a szamádhi a legerősebb és a leghatásosabb a psziché megváltoztatása szempontjából, de ki kell egészíteni az objektív szamádhikkal, melyek megtanítják nekünk a tárgyak, a világ és más emberek valóságát és természetét. Azt tanítják, hogy a világ és mások nem csupán a képzeletünk szülöttei, hanem fájdalmasan (vagy örömtelien) valósak és kapcsolatba kell lépnünk velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése