A nyers valóság

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Az objektív szamádhik további jelentősége

Sok ezer évvel ezelőtt India felfedezte az emberi elme problematikáját, melynek felfedezésére a nyugatiaknak még szükségük volt néhány évezredre. És megoldást is találtak erre a problematikára. Az elmét fel kell függeszteni, ha látni akarjuk a valóságot. Megtapasztalhatjuk saját valódi természetünket a tárgy nélküli szamádhiban, és a világ természetét az objektív szamádhiban. Mivel semmilyen, erről elmondott szó nem képes megfelelően visszaadni ezeket az állapotokat, saját magunknak kell megtapasztalnunk őket. Semmilyen próféta, guru, Buddha, tírthánkara, sziddha vagy risi ígérete nem lesz eléggé meggyőző, mert a szavak a természetünknél fogva nem meggyőzők. Mindegy, mennyire nagyszerű az, aki mondja e szavakat, mindig csak szavak maradnak. Ezért az olvasónak gyakorolnia kell a jógát, hogy saját maga is megtapasztalja. Az én szavaim inspirálhatnak erre, de semennyi beszéd vagy olvasás vagy gondolkodás nem fogja megmutatni a valóságot úgy, ahogy van.

A világ valóságát az objektív szamádhikban pillanthatjuk meg, melynek több típusa is létezik. A múlt olyan mértékben befedi az elménket, hogy csak egy töredékét látjuk, halljuk és érezzük annak, ami felfogható. Általános felfogásunk számos kognitív szűrőn jut keresztül, mint például az életben maradás miatti félelem, egy bizonyos helyzetből származó előnyök lehetősége, a múltbeli sérelmek és csalódások kivetítése a jelenbe, és sok minden más. Mire mindezeken keresztülvergődött, az intelligenciánkhoz csak egy parányi része jut el annak, amit valójában felfogtunk. Ha minden egyszerre jutna át a szűrőinken, akkor nem lennénk képesek működni: magát az adatmennyiséget sem bírnánk megfelelő ütemben feldolgozni. Ez magyarázza meg a tudat titkát: bár mindenről tudatos, nem dolgozza fel, interpretálja vagy módosítja az érzékszervi benyomásokat.

Sok évtizeddel ezelőtt éjszaka egy jeges úton vezettem a motoromat, amikor éreztem, hogy az elülső kerekem kezd kisiklani. Valahogy sikerült éppen annyira lefékeznem a hátulsó kerekemet, hogy a motorom úgy siklott tovább, mint egy szánkó, és végül megállt, anélkül, hogy felborult volna. Amikor mindkét lábam a földön volt, olyan volt, mintha egy erős kürtszót hallottam a fejemben. Képzeljük el azt, hogy ha egy számítógép vezette volna azt a motort, mekkora mennyiségű matematikai szimulációt kellett volna végrehajtania, hogy képes legyen függőleges helyzetben megállítani a motort. Hirtelen tudatosodott bennem, hogy mit tettem – vagy hogy mit tett meg valami rajtam keresztül – és hogy mindez anélkül történt meg, hogy észrevettem volna. Csak úgy megtörtént. Ha saját magam próbáltam volna véghezvinni, akkor sohasem sikerült volna, és bizonyára nem is próbáltam volna meg egy ilyen mutatványt. A szemeim elé emeltem a kezeimet, és döbbenten néztem őket. Tudatosodtak bennem a testem és az elmém csodái, melyek látszólagosan varázslatos módon vittek keresztül az engem körülvevő csodaországon. Akkor tudtam, hogy igazából nem nagyon szoktam észrevenni semmit, és az életem java részét öntudatlan bódulatban éltem le. Csodálattal töltött el ez a furcsa és gyönyörű hely, amit világnak nevezünk, és melyben félig öntudatlan biorobotként látszólag képes voltam megülni egy gyorsan mozgó, fosszilis üzemanyaggal működő, önmagát egyensúlyozó szerkezetet.

Egy rendőrautó állt meg mellettem, és a rendőr megkérdezte, hogy van-e valami baj. Kétségtelen, egy fiatal srác látványa egy motorbiciklin az éjszaka közepén, az égnek emelt karral gyanúsnak tűnhet. Az agyam ekkor visszakattant a”normális” üzemmódba, és azt mondtam: „Minden rendben van. Csak merevnek éreztem magamat, és ezért nyújtózkodtam.” Elkezdtem furcsa tornagyakorlatokat végezni. A rendőrök meggyőződtek róla, hogy felelős polgárkén képes vagyok folytatni a vezetést, és így továbbengedtek. Az objektív szamádhik pontosan ezt fogják megmutatni. Megmutatják a világ valódi szépségét és pazarságát, a feltételekhez kötöttségen, a számításokon és a hangsúlyokon túl. Megmutatják a való világot, azelőtt, hogy befedtük, átgyúrtuk, beleolvasztottuk volna a hiedelmeink, félelmeink, vágyaink, fájdalmaink és elvárásaink rendszerébe."