A jaguár-pap tanítása

A vasárnapi izzasztókunyhó szertartás közben volt néhány látomásom, és a vége felé eljött a jaguár-pap is, aki az oltáramon lévő kristálykoponyámban lakik. A kunyhóban azt mondta, hogy majd külön fog tanítani arra, hogyan gyógyítsak, és még azt is mondta, hogy vessek bukfencet, ha kimegyek, amit persze elfelejtettem, mire kijutottam a kunyhóból. A jaguár-pap,aki az ősi dél-amerikai olmék kultúra egyik szelleme, úgy szokott alakot váltani emberi és jaguár-formája között, hogy bukfencezik egyet a levegőben (mindannyian tanultuk ezt a mozdulatot iskolában, tigris-bukfenc néven). Régebben én is mindig csináltam egy előrebukfencet a fejenállás után az Ashtanga-sorozatban, de egy ideje leszoktam róla. Most az ő kérésére ismét vissza fogok állni erre, mert megkönnyíti az alakváltást. Az alakváltás a sámánnak azon képessége, hogy szellemutazása során átváltozik az erőállatává vagy valamilyen másik élőlénnyé, és abban teljesíti küldetését, majd visszaváltozik.  

Szóval ma Ashtanga-órát tartottam, és meg is csináltam a bukfencet a fejenállás után, majd a relaxáció alatt doboltam, és hívtam a jaguár-papot, hogy tanítson. Megjelent előttem az Életfa, és egyből elindultunk lefelé. Körülnéztem, hogy hol vannak az erőállataim, de azt az üzenetet kaptam, hogy most nem ez lesz a fontos. De azért ott voltak, de valóban nem volt sok szerepük az utazásban. Mintha saját erőmből kellett volna egyre mélyebbre vergődnöm a fold alatti járatban. A kőlépcsők fokozatosan átalakultak csúszós, nyálkás, tejüveg-szerű cseppkövekkel borított barlanggá, és abban óvakodtam lefelé. Majd valamiféle kötéllétra következett, ami a mély sötétségbe veszett. Végül azt éreztem, hogy már víz alatt vagyok, ekkor átváltoztam kígyóvá, és így már sokkal könnyebb volt a víz alatt suhanni. Hosszú utazás után a Tollaskígyó piramisához érkeztünk, mely Teotihuacanban, Mexikóban található. A jauguár-pap és a Tollaskígyó mitológiai alakjai között szoros kapcsolat állt fenn a prekolumbiánus Mexikóban. A Tollaskígyó egy hatalmas, több száz méter magas kígyóként emelkedett a piramis fölé, és nem is egy, hanem legalább négy pár szárnya volt, mely a levegőben tartotta kígyószerűen tekergőző testét, mely leginkább a tűz színeiben izzott, némi zölddel keverve. A feje körül is egy nagy tollas korona volt. Én jelentéktelen kígyóként tekeregtem előtte. Ekkor megjelent a jaguár-pap is, és többször alakot váltott. Amikor éppen emberi alakja volt, akkor a bőre egyszer ébenfekete volt, egyszer pedig aranyszínű. Valahogy ezt a két energiát testesíti meg, amelyek egyben a kígyóerő, azaz a Kundaliní két aspektusát is képviselik (a fekete a női, befogadó, titokzatos, Hold-aspektus, míg az arany a férfias, aktív, világos, Nap-aspektus). 

Ekkor a jaguár-pap olyan alakot vett fel, mint egy kukorica-isten, és két kukorica volt a kezében. A jobb kezében egy élő, aranyló, zsenge kukoricacső volt, míg a bal kezében egy fekete, beteg, összeaszott kukorica. Ezeket mutatta felém. Az Élet és a Halál. Az Egészség és a Betegség. Az érem két oldala. Az egészség a jóléten és az erőn keresztül tanít, melyet fel tudunk használni a fejlődésünkre. A betegség a szenvedésen, az elmúláson, a fájdalmon keresztül tanít. Mindkettő nagy tanítómester. A jaguár-pap a következő tanítást adta: "Amikor gyógyítasz valakit, akkor meg fogom mutatni, hogy mi a betegségének a kiváltó oka, amivel ő maga idézte elő a betegséget. Ha a beteg felismeri ezt, és változtat rajta, akkor meg fog gyógyulni. Ha nem hajlandó szembenézni a betegsége valódi okával, és nem akar változni, akkor a betegség meg fog maradni. Meg kell mondanod a betegnek, hogy hozzon nekem áldozatot a kezelés után: kukoricalisztet, madártollakat (valamilyen nemes madárét) és virágokat." Amikor a kristálykoponyám megérkezett hozzám, akkor egyből észrevettem, hogy az igazság napfényre hozatalát nagyon erőteljesen támogatja, és így a gyógyításban is a valódi ok megtalálására helyezte a hangsúlyt. Megkérdeztem tőle, hogy miért változtam át kígyóvá. Erre azt felelte: "Mindig kígyó alakot kell felvenned, ha be akarsz hatolni a beteg testébe, és megtalálni ott a betegséget alkotó energiát. Egy gyógynövényt kell a szádba venni a kezelés előtt, és akkor veszélytelenül tudod kiszívni a beteg energiát, majd kiköpni, amikor befejezted a gyógyítást." Ekkor persze megkérdeztem, hogy milyen gyógynövényt kell a számba venni, mire azt válaszolta: "Azt majd Oguz fogja megmondani neked." Ezzel lassan véget ért az utazás, éreztem a visszahúzó erőt, amely hívott vissza, az Életfához. Szélsebesen végigsuhantam kígyótestemben a föld alatti járaton, mely mintha bezárulni készült volna mögöttem. Útközben még egy pillanatra nyugtáztam, hogy az erőállataim végig ott voltak velem csendben, és vissza is kísértek. Szinte lihegve érkeztem vissza az Életfához, ahol a megszokott, békés kép fogadott. Később Oguzzal megtárgyaltam a dolgot, és óvatosságra intett, mert a betegség kiszívása nagyon veszélyes gyógyítási technika, amit majd a lélekvisszahívás után fogunk megtanulni. Egyelőre azt hiszem, hogy a sárkány lehelletét fogom gyakorolni, ha valaki majd gyógyításra jelentkezik nálam. 

Az még nem teljesen világos, hogy a Tollaskígyó (később a maják Quetzalcoatl-nak nevezték el) milyen szerepet játszott a látomásban, de valószínű, hogy a kukoricaistennel együtt olyan archetipikus vonásokat testesítenek meg, melyeknek szerepe van a gyógyításban. A kígyó, a két kígyó és a fekete-arany szimbolikájával éppen most ismerkedem.