"A 'sámáni megtapasztalás' szinte mindig valamilyen személyes jellegű krízissel kezdődik, mely gyakran hihetetlen mértékű - földet rengető, lelket megrázó, életet megváltoztató spirituális ébredés (vagy vészhelyzet), mely teljességében megrázkódtathatja az embert - és néha mindez olybá tűnik, mint egy pszichés megbetegedés a nyugati orvostudomány szemszögéből. A részletek persze változóak lehetnek, de a sámáni beavatás folyamata során elkerülhetetlenül közvetlen, transzformáló hatású kapcsolatba kerülünk a Halállal. Első alkalommal a Halál szinte mindig egy szellemlény formájában közeledik a jelölt felé. A Halál Angyaláról beszélek itt, aki egy nagy hatalmú szellemi lény, és aki a saját kultúránk által meghatározott formában jelenhet meg előttünk, de minden esetben tanítóként és kapuőrként funkcionál. Mint ilyen, ez a hatalmas transzperszonális lény az, aki meghívja a jelöltet, hogy közvetlenül megtapasztalja az Univerzum rendkívüli erejét. Ebbe általában beletartozik a belépés vagy utazás a "Másik Világban" is."
A Másik Világ vagy Másvilág az a valóság, mely hétköznapi érzékszerveink és kifelé forduló tudatállapotunk elől rejtve van, de megváltozott tudatállapotban érzékelhetjük annak lényeit, helyszíneit, megnyilvánulásait, erőit, tudatos entitásait. Nem szokványos valóságnak, sámáni valóságnak, vagy szellemvilágnak is szokták nevezni. A szerző utána elmesél élményét, hogyan találkozott az Ajtó Őrzőjével. Egyszer az ágyában feküdt, és a felesége mellette olvasott. Az álom és ébrenlét határán mozgott éppen hajnalban, amikor erősödő nyomást, az eksztázis és félelem kevert érzéseit kezdte érezni a testében. Ez az érzés végig megmaradt és erősödött, és még úgynevezett alvási paralízissel is társult, vagyis azt érezte, hogy nem ura a testének, és nem képes mozgatni azt. Ekkor a finomfizikai testével kilépett a megszokott valóságból, és egy erdő közepén találta magát, ahol hosszú fák vetettek árnyékot. A fák között lebegett, és észrevette, hogy egy nagyon fekete, emberszerű sziluett kezd közeledni hozzá, kiválva a többi árnyék közül. nem volt keze és lába sem, csak feje és hosszú törzse, mely a földig, ért, mintha egy kivágott tbla volna. Fényes fekete volt az egész sziluett, és nem voltak arcvonásai. Majd mindketten a fák fölé emelkedtek, és amikor kommunikálni próbált vele, akkor a szellemlény azáltal jelzett, hogy még jobban megnövelte a nyomást és a feszülő eksztázis érzéseit a hálószobában bénultan "hátrahagyott" testében. A légzése és a pulzusa erőteljesen megemelkedett, és azt érezte, hogy a fekete lény hatalmas erővel rendelkezik, de nem bántja, csak jelen van. Végül azt érezte, hogy a szíve már nem ver, és bekövetkezett a halál, legalábbis szellemi szinten ezt élte meg. Ezután a jelenség véget ért, az árny visszahúzódott a fák közé, Joseph újra a hálószobájában találta magát, elkezdett verni a szíve, és újra tudatosan jelen volt a testében. Sok sámánnak elmondta ezt a történetet, és mindannyian felismerték ennek az esetnek a beavatási jellegét.
Amikor olvastam a fenti beszámolót, én is visszaemlékeztem az egyik legelső, szellemvilággal kapcsolatos élményemre, mely nagyon hasonló volt. Sok évvel ezelőtt áldozópap voltam a Krisna-közösségben, és lent laktam Krisna-völgyben. Egyszer az egyik guru, aki állítólag érzékelte a szellemeket, azt mondta, hogy nagyon sok a szellem a farm területén, mivel ez valamikor régen csatahelyszín és katonai temető volt. Hármunknak kellett végrehajtani egy különleges Vasztu-hóma áldozatot, melynek során a földterület és a természeti erők, valamint az ott lakó szellemlények energiáit hozzuk egyensúlyba és tisztítjuk meg. Egy védő háromszöget formáztunk Krisna-völgy körül a fő bevezető utakon, és egyszerre hajtottuk végre a három órás tűzszertartást mindhárom ponton. A mantrákkal és a felajánlásokkal igyekeztünk megtisztítani a területet és "elűzni" vagy továbbküldeni az itt rakoncátlankodó szellemeket azokba a világokba, ahová tartoztak. A tűzáldozat során feltámadt a szél, vihar lett, igyekezett kioltani a tüzet és meggyújtani a ruhámat, de végül csak sikerült befejeznem a szertartást.
Aznap éjszaka, pontosabban hajnalban engem is meglátogatott a Halál Angyala, legalábbis most utólag úgy érzem, hogy ő volt. Én is az álom és ébrenlét határán találtam magamat hajnalban, és rám szállt az alvási paralízis. ilyenkor nagy nyomást érzek a mellkasomban, mintha ott ülne valaki, és fojtogatna, éppen amikor készülök visszalépni a testembe az álomidő után. Nem enged vissza, így képtelen vagyok megmozdulni, megszólalni vagy akár levegőt venni, mintha kívül rekedtem volna a testemen. A krisnásoknál azt mondták, hogy ilyenkor ártó szándékú szellemek telepszenek az emberre és egy védelmező mantrát kellett mondani, hogy elriasszuk őket.
Nos, aznap hajnalban észleltem a nyomást, és hogy nem tudok megmozdulni, megmukkanni, segítségért kiáltani vagy levegőt venni. Megjelent mellettem egy sötét alak, mintha egy fényes fekete gumiba burkolt sziluett lett volna, de neki sem volt elkülönülő lába és feje, a sötét törzse valahol a föld közelében a semmibe olvadt. Ott állt vagy lebegett mellettem, majd rám vetette magát, illetve pontosabban belém ugrott, beleolvadt a testembe és az aurámba. Igyekeztem analizálni a gondolataimat és az érzéseimet, és arra gondoltam, hogy félnem kellene, mert ez egy gonosz szellem. De érdekes módon nem azt éreztem, hogy megtámadott vagy ártani akar, inkább csak a jelenlétét éreztem, mely figyelmeztet minden anyagi dolog múlandóságára. Nem is éreztem félelmet, mert úgy éreztem, hogy az előző napi tűzáldozat és védelmi szertartás engem is felruházott védelemmel. Miután belém ugrott, pár perc múlva sikerült megmozdulnom, levegőt vennem és újra rendesen visszatérni a testembe, és felébredtem.
Ahogy a sámánok mondják, a Halál Angyala mindig ott van mellettünk, ha átnézünk a bal vállunk felett, és emlékeztet bennünket arra, hogy nincs elpazarolni való időnk, mert minden pillanatunk az utolsó lehet. Éppen ezért mindennek jelentőségteljesnek kell lennie, amit csinálunk. Azoknak, akik találkoznak a Halál Angyalával, az aurájában benne marad a Halál lenyomata, és ezt érzik, felismerik más sámánok, látnokok, médiumok. Talán ezért féltek annyira a középkori inkivizítorok a mágia tudóitól, mert ők megkapták a Halál beavatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése