Vallás és miszticizmus

Újabb részle Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Mi a különbség a jóga/miszticizmus és a vallás között?

Szeretném elmagyarázni, hogy miért használok olyan spirituális kifejezéseket, melyek a vallás határát súrolják, és miért mondom azt, hogy az összes vallás lányege ugyanaz, mint a jóga célja. Minden élőlény rendelkezik ezy örök, szent maggal, és amikor ezt megtapasztalja, akkor az emberiség és az egész teremtés szolgálatába tudja helyezni magát. A misztikus ennek a magnak a keresésére szenteli magát és amikor megtalálja, kultiválja azt, és minden lény szolgájává válik (a jógai is a miszticizmus egyik formája). A jógi az a személy, aki bizonyos technikákat gyakorol, melyeket a „jóga” gyűjtőnévvel illetünk, hogy elérje a misztikus állapotot. Ha elérte ezt az állapotot, akkor nincs különbség a jógi-misztikus éls egy másik hagyomány misztikusa között.

Az összes próféta, messiás, risi, buddha, sziddha és tírthánkara kezdetben olyan misztikus volt, akinek volt egy úgynevezett „csúcsélménye”. Miután ez az élmény elhalványult, a saját kultúrájukhoz és környezetükhöz kapcsolódó hasonlatokat használtak, hogy elmagyarázzák az átélteket. Mindenki ösztönösen keresi a csúcsélményt, ezért vonzódtak (és csodálkoztak rá) mindig is az emberek a misztikusok tanításaira. Éppen ezért volt fontos megosztani az élményeket, ha valaki elérte ezt az állapotot. Anélkül, hogy beszélnénk róla, nem tudjuk továbbadni az üzenetet másoknak és nem tudunk hozzájárulni az életükhöz.

Annak érdekében, hogy elérjük ezt a misztikus állapotot, az elménknek felfüggesztett (niródha) állapotba kell kerülnie; de ha magunk mögött hagyjuk a misztikus állapotot, az elme újra aktiválódik, hogy leírjuk az élményt, és kommunikáljuk mások felé. Maga az a törekvés, hogy használjuk a saját belső szóalkotásunkat és kifejezéseket, hasonlatokat kezdünk keresni a misztikus élmény leírására, véget vet magának a misztikus állapotnak. Ezért van az, hogy az élmény leírása mindig elmarad magától az élmény megtapasztalásától; és bár a leírások hasonlónak tűnhetnek, mindig tartalmazzák a személyes és kulturális vonásokat. Lehet, hogy zsidó, hindu, muszlim vagy keresztény természetűnek hangzanak; de magában a misztikus állapotban ez a különbségtétel nem létezhet, mert az elme felfüggesztett állapotban van.

Ha egy misztikus nagy sikerrel írta le az élményét, a környező kultúra gyakran az egyetlen igazságnak kiáltotta ki a tanítását. Így születtek a vallások. A vallás egyszerűen azt jelenti: „Az én misztikusomnak van igaza, a tiéd pedig téved.” A vallás egy szervezet, mely egy bizonyos misztikus spirituális élményei köré épül, mint például Jézus, Krisna vagy Buddha. Így lettek továbbadva a misztikus állapotok egyes nagyon értékes leírásai az olyan vallásokban, mint a hinduizmus, buddhizmus, judaizmus, kereszténység stb. A vallás egy bizonyos misztikus élménye köré kikristályosodott dogma. Bár manapság sok embert elborzasztanak a vallások túlkapásai és korruptsága, azok az állapotok, melyeket ezek a misztikusok leírtak és az általuk adott leírások még mindig a világörökségünk gyöngyszemei.

Bár nem mondhatom, hogy formálisan keresztény lennék, a történelem során általuk elkövetett egyetlen bűntény sem áshatja alá a Jézus által mondott szavakat. Az ő példája (és másoké) azt bizonyítja, hogy a Föld evolúciójának kétmillió éve nem más, mint a természet nagy jóga-gyakorlata, hogy felemelje az életet az amőbától a Istenélményig. Ezért fogok különböző vallásokból és szakrális hagyományokból idézni: a misztikus állapotban minden korlát lehullik, és az összes misztikus ugyanazt az állapotot írja le változatos módokon.

Megjegyzés: Itt Gregor Maehle megint előhozakodik az evolúció folyamatával, holott az evolúció alaptétele, vagyis az anyagból véletlenszerűen kialakuló élet és tudat valójában szöges ellentétben van az istenélménnyel, és azzal a misztikus állapottal, mely minden tudatos lény esetében az anyagi teremtés mögött álló Végső Valóság és Végső Tudatosság, azaz Isten megtapasztalását jelenti. Az életformák kialakulásának és a Föld benépesítésének folyamatára mindegyik hagyománynak megvan a maga elmélete, de az általában egy Isten, vagy a Legfelsőbb Tudat által irányított tervezett, és nem véletlenszerű folyamat. Vagyis a kozmikus hierarchia különböző tudatossági szintű tagjai az idők kezdetétől a végéig jelen vannak, és a primitívebb, alacsonyabb tudatossággal rendelkező létformákat általában a magasabb lények (félistenek, ősnemzők) hozzák létre.