Siva utazása a Középső és Alsó Világba

Közeledik Siva-rátri, és ezért úgy gondoltam, hogy Sivának szentelek egy sámándobos utazást. Amint megszólaltattam a dobot, az Életfánál találtam magamat, és a sasom a hátára kapott, majd sebes röptével egészen a Kailása hegyig repült. A Kailása hegy körül van valamilyen energiagyűrű, amelyen át kell küzdenie magát annak, aki szeretné személyesen megpillantani Sivát. Ez a gyűrű távol tartja azokat, akik túlzottan büszkék, vagy minden tekintetben azonosnak tekintik magukat Sivával, és a hamis egó hatása alatt állnak, bár azt hiszik, hogy már felszabadultak. Amikor a Kailása hegy lankáira értünk, ott ragyogott Siva Párvatíval és Ganésával, valamint Kárttikéjával, aki a háború istene, olyan, mint Mars a rómaiaknál. Amikor az emberek háborúznak, akkor Siva mindig elküldi a fiát, hogy végül az igazak győzzenek, bár ez néha eltart egy kis ideig, amíg mindenki végigszenvedi a karmáját. Amikor pedig az emberek alázatosan imádkoznak, hogy Siva hárítsa el az akadályokat előlük, akkor Ganésát küldi el, aki bölcsességet, erőt és különböző képességeket ad a híveknek. Az isteni család körül köncentrikus körökben ültek a hívek. A belső körben a risik, az önmegvalósított bölcsek ültek. A második körben a sziddhák, akik valamilyen misztikus erőt vagy gyógyító képességet értek el, miközben megvalósították Sivát. A harmadik körben a jógik ültek, akik szüntelenül Siván meditáltak. Körülöttük a Siva-bhakták voltak, majd a szellemlények következtek. Végül a legkülső körben a bűnös lelkek voltak, akik azonban hitük és odaadásuk révén elnyerték az Úr Siva kegyét, és elfogadta őket tökéletlenségükben is, mert nem akartak máshol lenni, csak Sivalokán. Siva nem tett különbséget, és mindegyik hívét azonos szeretettel fogadta el. 

Ekkor Siva kilépett a körből, és elindultunk lefelé. Először a Középső Világba érkeztünk, ami általában az Életfa körüli erdő, rét formájában szokott megjelenni. Itt Siva instrukciókat adott nekem. Először azt mondta, hogy meg kell ismernem a hatvannégy Jóginít, és megtanulni az általuk képviselt művészeteket és tudományokat. A Sakti ugyanolyan fontos, mint Siva, jelentette ki. Utána azt mondta, hogy meg kell tanulnom játszani a gongon, a didgeridoon és torokénekelni is, mert ezekkel a módszerekkel tudom gyógyítani és tisztítani az emberek tudatát és lelkét. 

Utána továbbindultunk az Alsó Világba. Siva nyakában egy kígyó tekergőzött, és annak a koronájára ültetett engem. Az erőállataim, a farkas, az oroszlán és a sárkány is velünk jöttek. A sas ritkán szokott az alsó világban kalandozni, a felsőben és a középsőben sokkal jobban érzi magát, ahol van tér, fény és levegő. Sokáig utaztunk lefelé egy sötét alagútban. Siva lótuszülésben ült, és úgy lebegett lefelé. Végül egy nagyon sötét és magányos, kilátástalanság hangulatával átitatott helyre érkeztünk, ahol nagyon szerencsétlenül járt emberek lelkei tengődtek. Siva utasítást adott, hogy gyújtsunk áldozati tüzet, énekeljük az Om Namah Sivaya mantrát, és táncoljunk. Ez volt az első olyan látomásom, amelyben a dobom is ott volt velem. Ahogy a dobomon játszottam és az erőállataimmal együtt mélyen énekeltük a mantrát, a fogva tartott szellemek lassan elindultak fölfelé, az áldozati tűz füstjével együtt. Egy idő után, amikor úgy tűnt, hogy már annyi lelket megmentettünk, ahányat lehetett, mi is visszaindultunk az Életfához, a középső világba. Az erőálltaim és az Úr Siva belefújták a felhozott lelkeket az Életfa törzsébe, és azok lassan csordogáltak a fa erein keresztül az ágak és a virágok felé. Lassan-lassan gyümölcsökké értek, majd lehullottak, és amikor a földi emberek megették ezeket a gyümölcsöket, akkorra a lelkek teljesen megtisztultak negatív karmájuktól, és csecsemőkként születtek meg a Földön. 

Ekkor Siva ismét felhívta a figyelmemet arra, hogy a hatvannégy tudomány és művészet művelésével tudják felébreszteni az emberek magukban az eredeti tudatosságot. Azt is megmutatta, hogy a jövőben sok millió ember fog áttérni a növényi étrendre, megértve, hogy a sok háziállat tenyésztése mekkora terhet ró a Földanyára. Azt is megmutatta, hogy milliók fogják énekelni az Om Namah Sivaya mantrát, ezzel tisztítva a tudatukat, és közeledve a Transzcendens felé. Utána lassan visszaemelkedett Kailása transzcendentális birodalmába, mi pedig tovább énekeltünk és táncoltunk az erőállatokkal.