Pénz, szex, hatalom

Pénz, szex, hatalom - egyes spirituális hagyományok szerint ez a három kapu vezet a pokol felé, és még a legnagyobb jószándék által vezérelt gyakorlót is letéríthetik az útjáról, még akkor is, ha már nagyon magasan jár a lelki ösvényen. Minél magasabban jársz, annál nagyobbat bukhatsz, ahogy mondani szokták. A guru-jelenség pszichológiai oldaláról már írtam, illetve beszéltem korábban, legalábbis a tanítványok, a hívek szemszögéből. Itt az érdekes polaritás abban nyilvánul meg, hogy amíg a guru az ideálnak és az elvárásoknak megfelelően viselkedik, addig a tanítvány még a látszólag hétköznapi megnyilvánulásait is idealizálja magában, valódi "istenemberként" látva a guruját, akit rajongása és odaadása által emberfeletti tulajdonságokkal ruház fel. Pontosan ez a fajta pszichológiai függőség válhat a melegágyává annak, hogy a guru komolyan visszaélhet a ráruházott tekintéllyel, hatalommal, vagyoni lehetőségekkel és érzelmi függőséggel, úgy, hogy a tanítvány továbbra is idealizálja magában a guru már elfogadhatatlanná és kifogásolhatóvá vált viselkedését is. Persze ilyenkor a guru maga is filozófiát gyárt a devianciáihoz, és mindez addig folytatódik, amíg a tanítvány végül fel nem ébred, és csalódik a guruban, ekkor viszont erőteljesen démonizálni kezdi a guru személyiségét és minden eddigi erőfeszítését semmisnek vagy rosszindulatúnak tekinti. A feltételekhez kötött elme hajlamos a polarizálásra, de most nem is ez lenne a fő témám.

Térjünk vissza a címben szereplő három fogalomra. Ha megnézzük, ezzel valójában a három alsó, materiális csakra analógiái. A pénz az anyagi biztonságot képviseli, ami a gyökércsakra analógiája. A szex a második csakra érzelmi, párkapcsolati, kreatív energetikájához kötődik, és a hatalom a harmadik csakra, vagyis a köldökcsakra domináns analógiája. Tételezzük fel, hogy van egy guru vagy spirituális tanító, vezető, aki ténylegesen őszintén indult neki az útjának, és valóban magasra jutott. Abban az esetben azonban, ha az alsó három csakrában még megmaradtak fel nem oldott szennyeződések, valamilyen karmikus maradványok, ezek a fejlődése bizonyos pontján erőteljes kísértés formájában fognak jelentkezni, és ha még nem küzdött meg ezekkel a belső démonjaival, akkor itt meg kell vívnia a harcot, amiben vagy győzedelmeskedik, vagy "megbukik", azaz ismét tanulópályára kerül. Mondjuk a guru vagy spirituális gyakorló (hiszen nem kell, hogy ebben a pozícióban legyen, a kísértések akkor is jelentkezni fognak) ebben vagy az előző életében erősen nélkülözött, rossz anyagi helyzetből jött. Amikor mindenről lemondott (hiszen úgysem volt semmije), és a lelki életnek szentelte magát, akkor fokozatosan, a lelki gyakorlása melléktermékeként az anyagi jólét is megérkezik, sokszor szinte elképzelhetetlen mértékben. Ha nem sikerült még feloldania azokat a traumákat, amelyeket az anyagi nélkülözés okozott, akkor megjelenik az erős vágy, hogy elkezdje gyűjteni a Rolex karórákat és a Rols-Royce-okat, és még ha meg is győzi magát, hogy ő valójában nem ragaszkodik ezekhez, a pompa és gazdagság mégis le fogja húzni a tudatát. 

Ha valaki szexuális zavarokkal küszködött ebben vagy az előző életében, akkor a szexuális frusztrációja hatalommániássá teheti, vagyis a második csakra szintjén meg nem élt energiákat felfelé tolja. Erre egy jó példa Adolf Hitler, aki ugyan nem volt guru, de eléggé karizmatikus személy volt ahhoz, hogy a fél világot az uralma alá hajtsa, csak azért, mert nem jöttek össze a randijai, és nem tudott úgy teljesíterni az ágyban, ahogy szeretett volna. Hasonló a helyzet az olyan spirituális gyakorlók esetében, akik nem tudták megfelelően megélni a szexuális energiáikat, és ez a trauma később visszaüt, amikor ő már úgy gondolja, hogy teljesen megszabadult a szexuális késztetéseitől. Ilyenkor gyakran még erőteljesebben éli meg mindazokat a devianciákat vagy társadalmilag nem elfogadott szexuális élményeket, melyeket korábban elfojtott magában.

A hatalom-mánia szintén egy olyan lépcsőfok a tudati evolúcióban, melyet, mint ahogy említettem, erőteljesen fűthetnek az alsóbb csakrákkal kapcsolatos frusztrációk és félelmek. A nagy diktátoroknak sok esetben erőteljes üldözési mániájuk van, és ezért egy félelemalapú hatalmi struktúrát hoznak létre, melynek csúcsán persze ők maguk állnak, és sebezhetetlen vagy legyőzhetetlen pozíciót igyekszenek kialakítani a maguk számára, mások gyengeségére, manipuláhatóságára és félelmeire alapozva azt.

Tételezzük fel, hogy magunk is őszinte spirituális gyakorlók vagyunk, és érezzük ezeknek az alsó csakrákhoz kapcsolódó kísértéseknek a veszélyét. Mit lehet tenni? Az első transzformáló csakra a szívcsakra, mely hidat képez az alsóbb világ vagy alsóbbrendű természet (alsó három csakra) és a felsőbb világ vagy Felsőbb én (felső három csakra - torok csakra - Világtörvény; harmadik szem - az idea-világ; koronacsakra - az Abszolútum) között.

A szívcsakra önmagában tartalmazza az esendő emberi természetünkhöz kapcsolódó "hétköznapi" érzelmeket és jellemvonásokat is, valamint az Isteni szeretetet, a feltétel nélküli és önzetlen odaadást is. Ezen a szinten élhetjük meg mindazoknak az érzelmeknek és komplexusoknak a transzformációját, mely biztosítja a szilárd alapot a felsőbb csakrák felé történő tudati fejlődéshez. Ha a szívcsakra nem nyitott és nem éltük meg benne az érzelmek teljes skáláját, valamint nem gyakoroltuk megfelelően a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, akkor bármilyen magasra is szárnyalunk, vissza kell majd térnünk az alsóbb csakrákhoz, hogy befejezzük azt a munkát, amit elhanyagoltunk, vagy lenyomtunk a tudatalattinkba.