"A történettudományos megközelítésben egy gondolkodási iskolát csak a hátramaradt forrásszövegei alapján vizsgálnak. Mivel a jóga alapvetően személyes és szóbeli átadáson alapult, a jógik általában elutasítják e módszer létjogosultságát, mert a tradíciónak csupán parányai részével foglalkozik és ezért nem juthat érvényes következtetésekre. E módszer másik nagy hátránya, hogy a jóga-szövegek szándékosan tartalmazzák a szandhját, vagyis a kétértelmű szövegezést. Ezt a nyelvezetet szándékosan használták annak érdekében, hogy egy avatatlan személy (aki nem gyakorolta a szükséges módszereket) ne értse meg a szövegeket és ne vezessék félre a következtetései (ennek az volt a célja, hogy az avatatlan személyek ne torzíthassák el az iskola tanait). Pontosan ez történik ma a modern nyugati tudósokkal.
A hagyományos
módszer az volt, hogy a jelölt az adott terület kiemelkedő
szakértőitől tanult a megfelelő ideig, és utána megszerezte a
szükséges tapasztalatokat a módszerek alapján. Csak azután volt
alkalmasnak tekinthető arra, hogy a szövegeket magyarázza a
tanítványainak. Azok a tudósok, akik kutatóként végzik a
szövegértelmezést, kihagyták az első három lépést. Bár nemes
szándék vezérelheti őket, az állításaik megzavarhatják a
gyakorlókat.
A tudományos
kutatáshoz szükség van az objektivitásra, ami azt feltételezi,
hogy nem folyunk bele a témába, hanem kívülállóként figyeljük
meg. Ezzel szemben, a tárgy nélküli szamádhi állapotában
a megfigyelő lesz maga a tapasztalat, mivel semmi más nem marad
hátra, csak a csupasz megfigyelő (a tiszta tudat, a purusa).
Az akadályozó burkolatoktól megszabadulva, a megfigyelő valahol a
vulkánikus és óceánikus eksztázis állapota között mutatkozik
meg (ahogy a hinduk nevezik, szat-csit-ánanda). Ez a
legbizalmasabb, -közvetlenebb és -szubjektívabb élmény, amit egy
ember átélhet.
A bhakta
(az odaadás jógija) szavaival élve, amikor lemond az
azonosságáról, a megfigyelő belemerül és beleolvad az isteni
szeretet óceánjába. Ez költői túlzásnak tűnhet, de ezt az
állapotot nem lehet analitikus, objektív és nyugati tudományos
nyelvezettel leírni (mely más kontextusban valóban értékes
lehet). Azt akarom ezzel mondani, hogy a jóga sokkal több, mint
amit a könyvekből és a történelmi vizsgálódásból meg lehet
érteni róla. Ha valaki szeretné megtapasztalni ezt az állapotot,
akkor nem maradhat objektív megfigyelő, csak kívülről vizsgálva
ezt az élményt és megpróbálva valahová besorolni vagy leírni.
Bele kell merülni, hogy saját magunk tudjuk megtestesíteni ezt az
élményt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése