A szívcsakra aktiválása

Feltették nekem azt a kérdést, hogy milyen módszerekkel lehetne aktiválni a szívcsakrát, és ez a téma valamennyire kapcsolódik is a múlt héten tárgyalt három alsó csakrás blokkhoz (pénz, szex, hatalom). Ugyanis ha egy spirituális gyakorlónak sikerül megnyitnia a szívcsakráját, akkor könnyebben túl tud jutni a három alsó csakra által állított csapdákon, míg ha a szívcsakra aktiválása kimarad, és a felső három csakra működésére koncentrál, az újabb csapdákat eredményezhet a spirituális fejlődésében, de erről majd később külön is fogok írni. Persze mindannyiunknak szabad akarata van, amiből az következik, hogy a szívcsakra aktiválása önmagában nem garancia arra, hogy sohasem fogunk letérni a spirituális fejlődés útjáról, és nem is helyettesíti a blokkok és szennyeződések alapos kitisztítását a három alsó csakra területén. 

Viszont, mint összekötő kapocs, a szívcsakra kiemelt szerephez jut a spirituális úton, és ezért az aktiválása, megnyitása is elengedhetetlen fontosságú. Az első gyakorlat, melynek végzését ajánlom, Tom Kenyon könyvében, "A Hathorok üzenetei a Föld számára" található. Ülve vagy állva is lehet végezni. Mélyítsük el és tudatosítsuk a légzést, majd néhány belégzésen keresztül a Földanya felől emeljük fel a pránát a talpakon és a gáton keresztül, a szívcsakrába áramoltatva az energiát. Utána koncentráljunk a koronacsakrára, és a magasabb világokból is hívjuk le a pránát, szintén a szívközpontba. Itt keveredik és egyesül a két forrásból származó prána. Ekkor hangolódjunk rá a feltétel nélküli szeretet és elfogadás érzéseire, és képzeljük el, hogy a szívcsakránk egy virág, mely a folyamatos légzés és prána-beáramlás hatására fokozatosan feléled, kivirul és megnyílik. Ahogy a virág egyre jobban megnyílik, a mellkasunk közepében lévő fénylő prána-gömb is fokozatosan kitágul, először az egész mellkasunkat tölti be, majd az egész testünket, végül a testünkön túl is növekszik. 

A második technika Oshotól származik, és gyakorolhatjuk közvetlenül az első után is, vagy pedig külön meditációként is. Ha a második esetet választjuk, akkor is bevezetésként csendesítsük el az elménket, fordítsuk a figyelmünket a szívcsakra felé, és jó néhány, szívből jövő belégzéssel és kilégzéssel töltsük fel a szívcsakrát életerővel. Az ezután következő két, kb 15 perces szakaszban a következőt fogjuk végezni: belélegezzük a szenvedést, és kilélegezzük az örömöt. A szív, és a benne lakozó isteni lényegünk ugyanis képes minden szenvedést, fájdalmat, bánatot szublimálni a feltétel nélküli szeretet és elfogadás érzésébe. Az első tizenöt perces szakaszban idézzük fel a legnagyobb fájdalmainkat, bánatunkat, szenvedéseinket, lélegezzük be, éljük meg, fogadjuk be mindezt a szenvedést, majd lélegezzük ki a szeretetet és önszeretetet.  Ne feledjük, ameddig nem vagyunk képesek megbocsájtani önmagunknak és megszeretni, elfogadni önmagunkat, addig mások iránt sem fogjuk tudni ugyanezt érezni. 

A meditáció második szakaszában fogadjuk be a hozzánk közel állók, a környezetünkben élők, majd fokozatosan tágítva a kört, egyre távolabbi személyek és érző lények szenvedését és bánatát, fájdalmát, és alakítsuk át tiszta szeretetté. Végül tapasztaljuk meg az Univerzum összes érző lénye iránti együttérzést, és ajánljuk fel a meditációnk eredményét az összes érző lény javára. A meditációt fejezzük be tíz perc csendes, fekvő helyzetben végzett szemlélődéssel, relaxációval. Az első két szakaszban adhatunk ki hangokat, mozoghatunk, és megélhetjük a felkavarodó érzelmeket is. Ez a két gyakorlat segít a belső blokkok feloldásában, és a szívcsakra "érzelmi higiéniájának" fenntartásában. Ha súlyos blokkokat hordozunk magunkban, akkor nemegyszer katartikus felszabadulás-élmény és kísérheti ezt a meditációt.