A közelmúltban találkoztam egy szimbólummal, mely e bejegyzés második képén látható: a kört kettéosztó vízszintes vonalról van szó, mely egyesek szerint a szerelem szimbóluma. Mivel szeretek szimbólumokban és szimbólumokról gondolkodni, ezért ezen is elmeditálgattam egy kicsit, és a következő asszociációk ugrottak be: A szerelem, legalábbis földi értelemben két fél, a férfi és a női elv találkozása, összekapcsolódása, összeolvadása. Ilyen értelemben a két fél egyesülését is jelképezheti az ábra. Ugyanakkor a vízszintes vonal az egységet megbontó kettősséget is jelképezi, hiszen az Egy, a nem nélküli Isten vagy Logosz kettéosztja magát, Férfi és Női princípiumra, hogy megtapasztalja e két eltérő, de egymást kiegészítő minőséget. Ugyanez jelenik meg a jin-jang szimbólumban is, ha továbbgondoljuk. Itt az elhatároló vonal már nem egyenes, hanem hullámszerű, mint ahogy az életben sem minden egyenes és egyértelmű. A két fél, a Fény és az Árnyék összekapcsolódásából létrejönnek egymás tükörképei, vagyis a Fény az Árnyékban, és az Árnyék a Fényben, a két kicsi pont. Így lesz az Egyből Kettő, majd Sok, és az egy színből kettő, majd sok. De térjünk vissza a vízszintes vonalra: az alkímiában ez a só szimbóluma, illetve a sámánizmusban, ha egy dobon középen fut végig egy vízszintes vonal, az a Földet, a középső világot jelképezi, mely elválasztja egymástól az Alsó és Felső világokat. Persze sok minden függ attól, hogy ki mit lát bele egy szimbólumba: van, aki számára a vízszintes vonal csupán egy mínusz jel, illetve az áthúzott kör, vagyis a Nulla szimbólumot az ateisták is használják azt sugallva, hogy "nincs Isten".
Haladjunk tovább: mi történik akkor, ha az ábrát elforgatjuk kilencven fokkal, és egy függőleges vonal szeli ketté a kört? A függőleges vonal a körben számomra a tudatot, a tudati evolúciót és a spirituális fejlődést képviseli. Míg a fizikai utódaink mindig is a középső világban fognak születni, mi magunk vándorolhatunk az univerzum alsóbb és felsőbb régiói között is. A felső irány általában a spirituálisabb, "magasabb" világokat jelenti, míg a lefelé mutató irány az anyagba süllyedést, a tudatalatti világot, a tudatlanságot képviseli. Ugyanehhez a szimbólumhoz hasonlít az Életfa vagy Világfa szimbólum, mely szintén összekapcsolja az univerzum alsóbb és felsőbb régióit, az Élet minden formáját. Az Életfa-szimbólum mellett a kört függőlegesen átszelő egyenes a Fény Harcosának szimbóluma is, aki az anyagból igyekszik kiemelni önmagát és a többi lelket a spirituális tudás erejével.
És végül mi történik, ha a vízszintes és függőleges vonalat is belehúzzuk a körbe? Megkapjuk az egyik legősibb szimbólumot, mely már a fenti képen egy barlangrajzon is megjelent: a Napkeresztet. A Nap sok kultúrában Istent is képviseli, és a kereszt, mint ősi szimbólum a lélek kettős helyzetére utal: a vízszintes vonalon mozogva végzi anyagi kötelességeit a középső világban, és itt kapcsolódik a genetikai őseihez és utódaihoz is. Ugyanakkor a függőleges vonalon közlekedik a világok között a tudati evolúciója során. A reinkarnációs körforgásban is különböző világokat, dimenziókat látogat meg, és így ezeken a szinteken is kapcsolódik az ősökhöz/utódokhoz, végül bejárva a teljes kört és elérve Istent. A körben elhelyezkedő kereszt az asztrológiában ugyanakkor nem a Napot, hanem a Földet, az origót, a kiindulópontot képviseli, ahonnan a lélek továbbléphet. A legegyszerűbb szimbólumok is számtalan jelentésdimenziót nyilváníthatnak meg, ha meditálunk rajtuk, és arra törekszünk, hogy mélyebben megértsük a Valóság természetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése