"Ez a könyv segítségünkre lesz a jóga céljának megértésében, és az egyes fokozatok megfelelő kontextusba helyezésében. Holisztikus nézőpontot képvisel, mely segít abban, hogy az összes fokozat gyakorlását nem csak szükségesnek, hanem értékesnek és élvezetesnek is tekintsük. Ez a megközelítés a házépítéshez hasonlítható. Amikor házat építünk, nem azzal kezdünk, hogy felhúzunk egy alapot, és akkor döntjük el, hogy mi hová kerül, amikor elkezdünk falazni. Mi, vagy legalább a mérnök és a kivitelező, már végiggondolta az összes részletet, mielőtt belekezdett az építkezésbe. Kell lennie egy tervnek. Ez a könyv a terv. Ha megértjük, hogy az alapból (ászana), a falakból (pránájáma), valamint a víz- és elektromos szerelvényekből (Kundaliní meditáció), hogyan jutunk el a tetőig (szamádhi), akkor megértjük az összes különálló struktúra jelentőségét és a helyükre akarjuk majd tenni őket. A megértés hiánya miatt sok modern jógi csupán a jóga részleteit gyakorolja, és nem mind a nyolc fokozatot. A szamádhi, nem csak az ászana, Patandzsalí jógájának kvintesszenciája.
Patandzsalí
Jóga-szútrájához fűzött kommentárjában (1.1) az összes
védikus bölcs legnagyobbika, Vjásza azt írja: „jógah
szamádhih”, vagyis a jóga a szamádhi. Azt állítja,
hogy a szamádhi a jóga kvintesszenciája, annak belső és
központi összetevője. De nem az egyedüli része, mint ahogy egy
király sem az egyedüli része a társadalomnak. Ha az azt támogató
struktúrák nélkül gyakoroljuk a rádzsa-jógát
(szamádhit), akkor nem számíthatunk sikerre. A rádzsa-jóga
a többi jógában gyökeredzik, melyek támogatják, és melyeknek
csúcspontja a Királyi jóga.
Mivel Vjásza
állítása e könyv témájának alaptétele, hadd mutassuk be
néhány szóval őt magát! Vjásza négy részre osztotta az
eredeti egy Védát (hogy megkönnyítse annak továbbadását).
Ugyancsak ő alkotta az emberiség legnagyobb eposzát, a
Mahábháratát, melynek része a Bhagavad-gítá. De
érdemeinek itt nem szakad vége. Vjásza a szerzője a szentírások
teljes kategóriájának, melyeket Puránáknak nevezünk;
ezek angolul közel száz kötetet tesznek ki. Továbbá ő a
szerzője India legfontosabb filozófiai írásának, a Brahma
Szútrának, valamint a jóga második legfontosabb szövegének,
melyet Jóga-bhásjának neveznek, és Patandzsalí szútráinak
kommentárját tartalmazza. Ennek ellenére a modern jóga-mozgalmak
meglehetősen elhanyagolják azt, amit Vjásza mondott a
gyakorlásról, mivel az erőfeszítésük majdnem 100 százalékát
az ászanába (pózokba) invesztálják, olyannyira, hogy az
„ászana” és a
„jóga” szinonímákká váltak, és a gyakorlók gyakran
a buddhizmushoz fordulnak spirituális vagy meditációs
útmutatásért.
Valóban
komolyan gondolta Vjásza az állítását, hogy a jóga a szamádhi?
Mintha szerette volna biztosítani, hogy megértjük, Vjásza
továbbmegy, és azt mondja, hogy kétféle jóga létezik: a
tárggyal rendelkező (szampragjáta) és a tárgy nélküli
(aszampragjáta jóga). E kifejezések nem mást takarnak,
mint a szamádhi két kategóriáját. Más szavakkal, itt a
„jóga” kifejezést használja a „szamádhi” helyett,
hogy előző állítását alátámassza. Vjásza szerint a szamádhi
a jóga központi témája, és az összes többi aspektus, fokozat
és technika, beleértve az ászanát, pránájámát
(légzőgyakorlatokat) és a dhjánát (meditációt), csupán
a végső jógához vezető előkészületek vagy forrásfolyók.
És mi
Patandzsalí álláspontja a témáról? Az ősi szerző, a
Jóga-szútra összeállítója a 195 versből csupán hármat
szentel az ászanának, és mindössze négyet a pránájámának.
Ez nem azt jelenti, hogy ezek a technikák nem fontosak, végül is
kettőt alkotnak a nyolc fokozatból. Ha nem lennének lényegesek,
Patandzsalí nem nem nevezte volna ki őket „fokozatnak”. Viszont
Patandzsalí 100 szútrát (több, mint a felét) a sokféle
szamádhi egyikének szenteli azok közül, melyeket felsorol.
Így Patandzsalí és Vjásza is azt tartja, hogy a szamádhi
a jóga lényege, és a legtöbb figyelmet ennek az ágnak szentelik.
Ideje, hogy elengedjük a pózokra történő koncentrációt, és
továbbhaladjunk az úton.
-->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése